Fejtől s lábtól

 

Tompa Andrea: Fejtől ​s lábtól 

Kettő orvos Erdélyben

Egyre több kortárs magyar írót, írónőt fedezek fel magamnak, így a távolból szinte nem is értem a korábbi ódzkodásomat...

Tompa Andrea szerintem a fantasztikus kortárs írók közül is kiemelkedik, mert ilyen csodálatosan megkomponált, összetett regényt, ilyen fantasztikus, (úgy gondolom) korabeli nyelvezettel csak kevesen képesek előállítani. Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

De kezdjük a történettel. Már a címe is sokat sejtető és izgalmas. A nagy világégés előtti Erdélyben járunk, mikor is beiratkozik a kolozsvári orvosi egyetemre a laza, kissé hanyag székely-csángó ifjú, ki apja nyomására és terveinek engedelmeskedve tanul orvosnak; illetve egy perfekcionista, femisita és semmiképpen nem ijedős asszimilálódni igyekvő zsidó hölgyemény, aki még a családjával is szakít azért, hogy álma teljesülhessen és orvossá válhasson. Kettejük gondolatait tartalmazza felváltva, majd szinte egybeolvadva a regény.

Szó esik a korabeli orvosképzésről, az erdélyi (kolozsvári) orvosi egyetem helyzetéről, az Osztrák-Magyar Monarchia területén található fürdőkről, majd az orvostanhallgatók lehetőségeiről. Így jutunk

Kolozsvár, 1910.

el az első világháborúig, mely meghozza két főszereplőnk első és meghatározó találkozását (mely nem is az első igazán, ám mégis meghatározó - fejtől s lábtól), és tragikus szétválásukat is. A háború évei a fiatal orvosok szemszögéből nagyon izgalmas és magával ragadó színfoltja a könyvnek. Ezt követi a nagy fájdalom: a haza szétszakítása, szétszakadása és az orvosi egyetem, az orvosok és összességében az erdélyi magyarok helyzete. Főszereplőink élete is teljesen megváltozik, egészen addig, míg lelkesedésük és fiatalkori perzselő tüzük parázzsá változik és sor kerül egy teljesen más hangulatú, ám annál nagyobb jelentőségű találkozásra. Mindezek közben főszereplőink jellemfejlődése is végbemegy, hiszen a hanyag ifjúból szülei uralma alól kikerülő lelkes, tehetséges sebészpalánta válik, a feminista fiatal nő pedig megmarad annak, aki, számtalan ügyért küzdve dolgozza át a fiatalkorát, képezi magát szüntelen, ám családjához is újra megpróbál közelíteni.

Sokat gondolkoztam, milyen műfaj is ez a könyv, történelmi regény, fejlődésregény és mindkettő egyben. Olyan történelmi regény, ami főszereplőink életén és szemén keresztül láttatja ezeket a meghatározó eseményeket, és olyan fejlődésregény, melyre a történelem és a világfordító idők tagadhatatlanul nagy hatással voltak. 

Nagyon összetett, komplex regény ez, igazi ragyogó csillag az éjszakában, és már várnak rám az írónő további regényei... Köszönöm, hogy olvashattam!

A ​város és a rózsa

 

Bakóczy Sára: A ​város és a rózsa

Debreceni széphistória

Tényleg széphistória, szépen elbeszélve. Debrecen történetének egy rövid, ám annál vészterhesebb és izgalmasabb időszakában, körülbelül 1548-55 között játszódik, amikor a várost még  kapuk, kisajtók védték és az utcakapitányok őrizték. Mezőváros, így megfelelő védelem híján könnyen áldozatul esett rablótámadásoknak és az ellenséges erőknek, különösen a törököknek

Ebben az időszakban, egy jószívű kalmárcsalád lánya, Bakóczy Sára ruhájába bújunk. Sára ellenállhatatlan vonzalmat érez a kétes erkölcsű, dúsgazdag fiatal kalmár, Sákvári Gábor iránt, aki pont kiszemelte feleségnek a megfelelő hozománnyal bíró, jó családból való Sárát. Eközben a várost rablótámadás éri, melyre a koldusszegény, nincstelen Kapus Mihály segítségével előre fel tud készülni a város védelme. Mihály nem csak bátor, hanem melegszívű és származása ellenére nagyravágyó is. Sára sajnos nagyon hamar megtapasztalja, milyen ember is ez a Sákvári Gábor, és szerencsés asszony, hogy titkos imádója Kapus Mihály védelmezi egy életen át. 

Van a történetben minden, ami izgalmas: szerelem, harc, háború, menekülés, veszedelem, hősiesség, árulás, stb. Izgalmas maga a történet is, a reformáció kori Debrecen utcáira helyezve pedig még érdekesebb. Az írónő sokat dolgozhatott a könyvvel, de sikerült a szórakoztató kategórián belül olyat alkotnia, amikor valaki úgy teremt történelmileg hiteles környezetet és ehhez használ korabeli kifejezéseket, hogy az még nem fárasztó és nem teszi nehéz nyelvezetűvé a könyvet. Kiegészítésekért, forrásokért sajnos hátra kell lapozni (egészen pontosan 99-szer), de nem tudom, hogyha ezt az adott oldalakba ágyazta volna be a szerkesztő, vajon nem zavarta volna-e túlságosan a tördelést. Mert így meg nyilván a folyamatosságot zavarja kissé.

A történet számtalan történelmi személyt felvonultat, mellette számos kitalált szereplő és fantázia szülte cselekmény borzolja az idegeinket.

Szóval regényes történelem Debrecen utcáin - ajánlom minden debreceninek és nem debreceninek :)

Nagyon érzékletesen összefoglalja a fülszöveg (ami nem olyan gyakori ám!), miért válasszátok ezt könyvet egyik nyári olvasmányotoknak:

"Ezerötszáznegyvennyolc, ​Magyar Királyság. Buda lassan egy évtizede török kézre került, az ország három részre szakadt. A három résznek – a török hódoltságnak, a Habsburg-uralom alatt álló Magyar Királyságnak és a Fráter György által kormányzott Erdélynek – szinte pontosan a határán áll egy gyorsan gyarapodó mezőváros: Debrecen, a török fogságban sínylődő Enyingi Török Bálint birtoka.
A debreceni tőzsérek félelmet nem ismerve hajtják és hajtatják át a hatalmas szürkemarhagulyákat a török által megszállt országrészeken Bécs felé – vagy a vállalkozóbb kedvűek a császári harmincadvámot megkerülendő észak felé –, hogy onnan a nyugati kézműipar termékeivel és luxuscikkekkel térjenek vissza a keleti országrészbe.
Az öntudatos lutheránus polgárság egyik vezéralakja Bakóczy Péter tanácsnok, szenátor leánya, Sára a Székesfehérvárról Debrecenbe költözött nagy múltú és nagy hírű Sákvári tőzsérfamília utolsó sarja, Gábor felesége lesz. Az esküvő után azonban rá kell döbbennie, hogy férjét sötét titkok lengik körül, és talán az élete sincs biztonságban mellette…
A szerző kiterjedt történelmi kutatásokon alapuló, rendkívül élvezetes stílusban megírt történelmi regénye egyedülálló betekintést nyújt az 1500-as évek közepének mindennapjaiba, remek arányérzékkel állítva a kor történelmi és politikai eseményeit szereplői drámai és felemelő sorsának hátteréül."

-->

A vörös sátor

"Messze kerültünk egymástól, ti meg én."

Anita Diamant: A vörös sátor

12 évet vártam erre a könyvre! Éppen 12 éve, hogy felfigyeltem rá és bárhol kerestem, sehol sem volt elérhető, még a központi könyvtárunk sem hallott róla. És ráadásul a világ egyik legvisszataszítóbb borítóját sikerült neki kölcsönözni.
De most! Végre ismét megjelent, méltó borítóval! Ritkán szeretnék könyvet birtokolni, de úgy éreztem, hogy erre szükségem van a polcomon. És nem tévedtem, lenyűgöző, magával ragadó történet, nagyon örülök, hogy leporolták, és még meg is filmesítették (2014-ben). Fantasztikus hangulatú, ókori történet egy kecskepásztor családjáról, egészen pontosan egyetlen leánygyermekük életéről, aki a Dína nevet kapta. Sok érdekességet megtudhatunk az életükről: miként vetélkednek a férfiak, miként élik „titkos” életüket a nők Újholdkor a vörös sátorban, miként szülnek, miként halnak. Ezekben a bibliai időkben a nők elnyomása olyan mértékű volt, hogy egymásban találtak társra és vigaszra, egymásrautaltságukban pedig sokkal jobban összetartottak és segítették, ismerték egymást, mint a modern idők asszonyai. Fantasztikus, hogy testük minden adottságát, a megújulás lehetőségét (a menstruációt), a nővé válást hogyan tisztelték, és mennyire becsülték az élet kihordásának és megszülésének képességét.
Főszereplőnk és elbeszélőnk, Dína, négy anyával büszkélkedhet: Lea, Ráhel, Zilpa és Bilha, mindannyian testvérek, és a kecskepásztor, Jákób feleségei. Lea szülte, de mindannyian szerették, dajkálták, nevelték és adtak neki valamit, amire az életben szüksége lehet. Egyik legfontosabb tudását, a bábamesterséget legszebb anyjától, Ráheltől tanulta meg, és ez elkíséri egész élete során, és alakítja sorsát élete végéig.
Az alcímet ("A legősibb szerelmi történet") nem tudom, miért kapta a kötet, hiszen ez távolról sem egy romantikus regény egy különleges időben, hanem annál jóval több, és igen elgondolkodtató regénye a női sorsnak egy távoli helyen és távoli időben, ám olyan személyes hangvételben és átható hangulattal, hogy ott éreztem magam a poros hegyek között, éreztem az Eufrátesz illatát és hallottam a nyüzsgést Théba városában.
Kedvenc könyvet avattam.
A filmet is meg fogom nézni (2 részes sorozat ez tulajdonképpen), kíváncsi vagyok, hogy tudják megjeleníteni ezt a rengetegféle érzést és finomságot, amit ez a könyv ad.

Johanna

Farkas Péter: Johanna

A könyv II. Johanna kasztíliai királynőről szól, ragadványnevén Őrült Johannáról. Igen rövidke, gyorsan ki lehet végezni,

Farkas Péter nagyon jól ír! Úgy csűri, csavarja a mondatokat, hogy az embernek eláll a lélegzete! Hangulatkeltése tökéletes, hirtelen visszarepültem a középkorba és belecsöppentem egy sötét, nedves őrületbe Johanna mellett. Alkalmanként csöpögtet néhány korabeli információt is, szinte csak úgy mellékesen. Megjegyzem, a lánykérésen jókat röhögtem a takaróm alatt!

Egy bajom van ezzel a regénnyel: a hossza. Képtelen vagyok ilyen rövidke könyvbe jól belemélyedni. Ráadásul ezt a könyvet tudtam volna még olvasni...

A történelem rettegett asszonyai

Jan Stradling - A történelem rettegett asszonyai 

Nagyon ígéretesnek tűnt ez a könyv, mert belelapozva több olyan nevet is láttam, melyek nem voltak ismerősek, úgy gondoltam, okosabb leszek tőle. 

A kötet 22 nőalak életrajzát tartalmazza az ókortól napjainkig, melyek között természetesen szerepelnek olyan kihagyhatatlan nevek, mint Kleopátra, I. Mária, Nagy Katalin vagy Mata Hari. De mellettük olyan érdekes nevek is elhangzanak, mint a kelta Boudica, Si Hsziangku, a rettegett kalózvezér, Messalina, és még sokan mások.

A könyv felépítése elég jó, minden fejezet egy külön nőalakról szól, az elején egy fényképpel, a margón néhány idézettel. A szövegben van egy bevezetés, mely regényesen mutatja a bemutatandó nőszemélyt egy adott szituációban, aztán pedig következik az életrajz. Ez utóbbi teszi ki a fejezetek nagy részét, rendkívül elnagyolt, olyasmi, mintha a wikipediáról másolták volna. Több hibát is jelez a szerző az adatokban, tényekben, különösen igaz ez a Báthori Erzsébetről szóló fejezetre, amit el sem olvastam emiatt. Az egész olyan, mintha egy ízelítő volna, éppen csak a "folytatjuk" marad le a fejezetek végéről. Érdemes lett volna rendesen kidolgozni a kötetet, mert az alapötlet nagyon tetszik, de olvasás közben folyamatosan az internet előtt ültem és a google-ban kerestem az érdekes nőalakokról szóló regényeket, pontosabb életrajzokat, tényeket, képeket.

Füli:

Rettenthetetlen, vérszomjas hadvezér, erőskezű, könyörületet nem ismerő uralkodó, kegyetlen zsarnok, agyafúrt szélhámos, a társadalom szabályait felrúgó rablóvezér vagy terrorista, eszelős gyilkos: megannyi tipikus, kisebb-nagyobb emberi közösségek, de akár egész népek, nemzetek sorsát hosszú időkre meghatározó negatív figurái a történelemnek, akik valószínűleg férfiként jelennek meg képzeletünkben. Csak kevesen gondolnák, hogy bizony a gyengébb nem számos képviselőjét is megtalálhatjuk közöttük. Jan Stradling az ókortól napjainkig, valamennyi kontinenst bebarangolva, huszonkét híres-hírhedt, nem mindennapi asszony életét tárja elénk ebben az illusztrált kötetben. Egyesek bátorságuk, éles eszük révén borzongással vegyes csodálatunkat is kivívhatják, másokra némi szánalommal tekinthetünk, de akadnak köztük olyanok is, akiket valóban csak döbbenettel és viszolygással lehet szemlélni szerencsére már a múlt távlatából. Jan Stradling könyve egyszerre barangolja be az írott történelem egészét, miközben izgalmas egyéni sorsokat, már-már bulvárjellegű személyes részleteket tár az olvasó elé. Mindezek ellenére szemléletesen mutatja be, hogy a történelem érdekes emberi történetek végtelen tárháza. Műve kiválóan alkalmas arra, hogy a történelem izgalmas bonyolultságát megszerettesse minden olyan emberrel, aki érdeklődik a múlt alakjai és a rejtélyek iránt.

Hétpecsétes titok

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

Emma Donoghue regénye meglepett! A szoba című kötete nagy sikert aratott világszerte, ugyan azt még nem olvastam, ettől függetlenül örömmel vettem kézbe az új regényét, a Hétpecsétes titkot. Egy kicsit romantikusabb, intrikákkal fűszerezett regényre számítottam, ám egy mindenfajta romantikát nélkülöző, intrikáktól, feminizmustól túlfűtött regényt kaptam.

Központi témája egy házasságtörés a 19.századi Londonban. Helen Codrington, a szépséges, ifjú menyecske hozzámegy a hajlott korú tengernagyhoz - kész is a rossz házasság, szögezhetjük le előre. És tényleg. Szül két gyermeket, különköltözik férje hálószobájából és elkezd másfelé kacsingatni. Miért is ne, hiszen fiatal, szép, elbűvölő a stílusa - csak nem fogja magát élve eltemetni a vén férje mellet?!

Másik főszereplőnk Mrs. Codrington barátnéja, Emily Faithfull, Fido, aki a feminizmus élharcosa, emellett igazi vénkisasszony, aki egy többnyire nőket alkalmazó nyomdát vezet. És még nyakig belebonyolódik Helen házassági válságába is, amit aztán megbán ezerszeresen.

Valahogy így képzelem a valódi viktoriánus Angliát: a felszínen prűd és hűséges házaspárok a háttérben "érdekes" dolgokat csinálnak, melyeket nem is gondolnánk. Emma Donoghue regénye lerántja a leplet, az biztos! Teszi ezt mindvégig lebilincselő stílusban, és a könyv vége felé még egy olyan titokra is fény derül, amin még én is meglepődtem...!

Fülszöveg:
A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily 'Fido' Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amelyben nemcsak Helen, de Fido jó híre is kockán forog.
A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt.
Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.

10/10

A varrónő

Kate Alcott: A varrónő

Kate Alcott könyve a gyönyörűséges borítóval fogott meg engem, persze a csipke volt az, ami magával ragadott, csak itthon láttam meg, hogy az a hajó alul bizony a Titanic.

Szóval ez egy Titanic-os sztori, a legnagyobb hangsúlyt maga a tragédia és főként az azt követő vizsgálatok kapják. Főszereplőnk, Tess, a varrónő történetét kissé alulértékeltnek láttam. Valami nagy szerencse folytán gazdag divattervező, Lady Duff Gordon alkalmazásába fogadja a naiv Tesst, ami hatalmas new york-i karrier lehetőségével kecsegteti. A Titanic tragédiája azonban beárnyékolja a szépreményű jövőt, hiszen Lucile-t (Lady Duff Gordont) megvádolják, hogy helytelenül viselkedett a menekülés során és félszáz embert hagyott cserben a jéghideg tengervízben, amikor menekülőre fogták a mentőcsónakkal. Ez a sztori állítólag színtiszta valóság, a híres-hírhedt divattervező tényleg félig se telt mentőcsónakkal menekült! 

Tess személyisége nem volt valami magával ragadó, gyakorlatilag a regény folyamán két pasi között örlődik, Lucile oda teszi, ahová akarja, az én szememben túlságosan is naiv, döntésképtelen lánynak tűnt, akinek az intelligenciájához semmiképpen nem érnek fel azok a szavak, melyeket az írónő a szájába ad :| Ezen kívül egy másik dolog is nagyon zavart, méghozzá az, hogy a könyvben szereplő tények nagyrészt hibásak és a szerkesztő folyamatosan pontosítgatni kénytelen a lábjegyzetben, hogy ki mit is csinált a tragédia éjszakáján, hol, milyen mentőcsónakok voltak, hanyas számúval mi történt a valóságban. Tudom, hogy egy romantikus női író számára ezek nem olyan fontos adatok, de szerintem az alaposság kedvéért utánajárhatott volna.

Egyebekben jó kis szórakoztató könyv, könnyen olvasható stílusban, kikapcsolódásnak kitűnő.

Füli:

A szolgálóként dolgozó fiatal Tess egyetlen vágya, hogy azzal foglalkozhasson, amihez ért: ruhák tervezésével és varrásával. Álma, úgy tűnik, valóra válik, amikor a világhírű divattervező, Lady Lucile Duff Gordon felfogadja, hogy komornaként kísérje el a tengerentúlra a Titanic fedélzetén. A hajón a lány egy egészen új világba csöppen, és lassan kezdi elhinni, hogy tényleg egy új, boldogabb élet vár rá Amerikában, ekkor azonban bekövetkezik a katasztrófa…
Miután az életben maradottak megérkeznek New Yorkba, egyre több és több pletyka kap szárnyra arról, mi is történ valójában azon a végzetes éjszakán. Miközben az amerikai szenátus által kezdeményezett vizsgálat újra felszakítja a sebeket, és a túlélőknek szembe kell nézniük saját döntéseikkel, Tess is választás elé kerül. Kitarthat-e munkaadója mellett, aki képes valóra váltani álmait és biztosítani a jövőjét, ha igazak a híresztelések, és Lady Duff Gordon tényleg mások élete árán menekült meg? Dolgozhat-e neki tovább, ha azért, hogy megtartsa titkát, képes tönkretenni egy férfi életét, valakiét, aki iránt Tess egyre mélyebb érzelmeket táplál…?
Kate Alcott nagysikerű regényében egy fiatal lány keresi a boldogság útját egy szörnyű tragédia árnyékában.

8/10

Madame Tussaud

Michelle Moran: Madame Tussaud
A francia forradalom regénye

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a könyvbe, hiszen mindig is érdekelt a híres és sikeres emberek élete - különösen a nőké. Madame Tussaud élete pedig egy homályos folt a történelem-tudásomban, még századra is csak nagyvonalakban tudtam belőni, mikortól is számítjuk a ma már világhírűvé vált panoptikumok eredetét. 

A könyv alapján azt gondolhatnánk, hogy Madame Tussaud, (alias Marie Groholtz) a francia forradalom idején élt és virágoztatta fel mostohaapja panoptikumát, ám ez nem igaz. A regény 99%-ban a francia forradalomról és az abban lavírozó Groholtz családról szól, ám ez csak a történet egy része. Ugyan Marie személyisége hamar világos lesz előttünk, számára legfontosabb a karrier és az egyéni sikere, függetlensége, családja és személyes jóléte, ez csak a történet eleje. És itt akadtam el. Nem értem, miért csak a francia forradalomig jutunk és ott soroljuk a véresnél véresebb eseményeket, a politikai gubancokat unos-untalan, miért nem foglalkozunk címadó főhősnőnk életével ténylegesen és kísérjük őt Angliába, éljük át vele a házassági válságot, majd virágoztatjuk fel é juttatjuk világhírhez a panoptikumot. Mivel ez, életének bő 80%-a (hiszen Madame Tussaud igazán nagy kort élt meg, 89 éves korában halt meg) kimaradt a regényből és egy rövidke széljegyzetben lett elintézve - méltatlan helyen, a kötet végén. Szóval ez a könyv csak hatalmas jóindulattal nevezhető életrajznak - sajnos. És ezért csalódást okozott, hiszen nem tudtam meg sokkal többet a művésznő életéről, mint amit a Wikipedián is el tudok olvasni. Na persze a francia forradalom főbb neveit is újraismételtem magamban, de ez a téma az egyik olyan a történelemben, amitől kiver a víz.

Összességében szórakoztató történelmi regény a francia forradalom időszakából, mindezt A Groholtz család szemével láttatva érdekes volt, csak én nem ezt vártam. Az alcímet jelen esetben komolyan kell venni!

Madame Tussaud élete pedig igazán különleges és regényes volt - kiváló életrajzi regény témája lehetne!

7/10

-->

Öltések közt az idő

María Dueñas: Öltések közt az idő

Ezzel a könyvvel a megjelenése óta szemezek, hiszen szimpatikus a címe és a fülszöveget átfutva a történet is megtetszett.

Hosszú olvasmány, de nagyon jó választás volt! Olvastam már ennél sokkal hosszabbnak tűnő, alig kétszáz oldalas könyvet is...

Az Öltések közt az idő - bár a cím ezt sejteti - nem egy lassú folyású, elgondolkodtató kötet. Ez egy valós történelmi korban játszódó, vérbeli kalandregény. Hősnőnk, a fiatal Sira, Madrid utcáin nevelkedik, mint egy szegény varrónő lánya. Jövője a csillagokban is megírva, gondolhatnánk, ő is kitanulja a mesterséget, és igencsak tehetséges munkaerőnek bizonyul. Megismerkedik a kedves, egyszerű és mindenben hétköznapi Ignacióval, akivel hamarosan esküvőjüket tervezik. Sima ügy, gondolnánk.

Igen ám, de egy véletlen folytán Sira belefut a gazdag és minden hájjal megkent Ramiroba, az írógép-kereskedőbe, akibe természetesen egy csapásra szerelmes lesz, így hátrahagyva édesanyját, vőlegényét é a kirobbanni készülő spanyol polgárháborút, követi szerelmét Marokkóba.

Minden oldalon történik valami, így aztán röviden nem is lehet összefoglalni a regény cselekményét. Lényeg a lényeg, hogy a polgárháború alatt Sira hősnőnkre néhányszor rátaposnak, ám ő egy igazi hősnőhöz méltón dupla erővel kel fel a földről. A második világháború pedig meglepő fordulatot: egy izgalmas és titkokban is bővelkedő szerelmet, új barátokat, illetve új munkát hoz Sirának, ami miatt visszatér Madridba. 

Egyrészt saját divatszalonját elképesztő siker koronázza, ám az élet ennél még fontosabb területén is jeleskedik hősnőnk: sokat tesz a jó ügy érdekében, amikor az angoloknak kémkedik másodálllásban. Van itt minden, ami egy igazi akcióhoz kell: az állomás mosdójának ablakán kell kiugrani az éjszaka közepén, lőfegyvereket kell rejtegetni a ruha alatt, egy kanapé alatt megbújva kell súlyos politikai titkokat kihallgatni, mozgó vonatról kell leugrani, és elpucolni, rejtett üzeneteket kell átadni, tb.

A történet közben elég részletes térképet kapunk a spanyol polgárháború körülményeiről és a második világháborús Spanyolországról, a legfontosabb személyekről és politikai szálakról is. Ám a regény egy percig sem "lazul", a szálak nagyon szövevényesek, fordulatokban, kalandokban bővelkedik a könyv. A reményt azonban sohasem veszítjük el, én magam úgy bíztam Sira kitartásában és ügyességében, mint anno Michael Knightban.

Nagyon élvezetes, lendületes könyv, igazi kikapcsolódás, Maria Duenas pedig kiváló mesélő.

10/10

-->

Egy udvarhölgy naplójából

Egy udvarhölgy naplójából
Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei

Ez a könyv Sissi-rajongóknak kötelező. Festetics Mária grófnő Erzsébet királyné egyik (kedvenc) udvarhölgye volt, aki szinte egész életében naplót vezetett. A legzűrösebb időből valók sajnos nem maradtak fenn, de ez a rövidke kötet tartalmazza a grófnő legérdekesebb gondolatait és meglátásait. A fordító néhány helyen kiegészíti a naplót, hiszen ezek a részletek többnyire a Magyarországon töltött hónapokat foglalják magukba (hiszen Sissi a gödöllői kastélyban töltötte az őszi szezont - többnyire).

Közben képet kapunk a grófnő életéről és szerintem személyiségéről is. Egyáltalán nem mondanám egy vidám és pozitív teremtésnek, igazából árad a naplójából az örök bú és elégedetlenség. Úgy éreztem, hogy volt egy pont, ahonnan eltávolodott Erzsébet királynétól, de erre nem tér ki bővebben a fordító. Mindenesetre korában Festetics Mária grófnőt savanyú vénkisasszonynak tartották, melyet nem lehet igazán megcáfolni a naplóbejegyzések alapján, azonban Erzsébet királynőhöz fűződő hűsége és rajongó szeretete megkérdőjelezhetetlen. Több részlettel és információval is szolgál Erzsébet királynő cseppet sem könnyű helyzetéről az udvarban, így mindenképpen érdekes írásnak találtam.

Érdekes, átható szomorúság árad a lapokról, melyek képesek voltak rám olyan szinten hatni, hogy az esti, elalvás előtti olvasás után a grófnővel álmodtam...

-->

Anna és a király

Margaret Landon: Anna és a király

Egy régóta vágyott könyv! Szó szerint évek óta keresem. És mindezt anélkül, hogy elolvastam volna a teljes fülszöveget; egyszerűen csak éreztem, hogy nekem ez a könyv kell és kész.

És igazam lett :) Az idei év másik legjobb könyvét sikerült elolvasnom az utóbbi hetekben... (igen, hetekben, mivel igencsak hosszú, és tartalmas kötet!)

A történet Anna Leonowens távol-keleti éveit mutatja be (könyvünk az 1860-as években játszódik). Anna egy angol tanárnő, aki férjével, Leonnal Indiában kezd új életet és itt születnek gyermekeik, Louis és Avis is. A férje sajnos nagyon korán elhalálozik, így Anna magára marad gyermekeivel és temérdek anyagi természetű problémájával is. Milyen érdekes a sors fintora: Sziám hatalmas királya, az isteni fényben pompázó Mongkut király éppen ekkor keres számtalan gyermeke mellé angoltanárt, aki az európai etikett

Phra Bat Somdet Phra Poramenthramaha
Mongkut Phra Chom Klao Chao Yu Hua király

szabályaiba is bevezetné őket.

Így aztán Anna és Louis (Avist Angliába küldi tanulni, magam sem értem, hogy tud tőle elválni) Sziámba költözik. (Sziám 1949 óta Thaiföld névre hallgat.)

Innentől kezdődik a történet sava-borsa, mely tulajdonképpen Mongkut király és a miniszterelnök, a Kralahom cseppet sem szimpatikus személyiségét, a király és Anna bonyolult kapcsolatát mutatja be. Epizódszerűen a palota és a hárem sokszor igen embertelen életéről és lakóiról is sokat megtudhatunk. Anna élet-halál harcot vív az igazságtalansággal, szenvedéssel és sokszor az életét sem fél kockáztatni, ha azt úgy látja helyesnek. 

Mondhatnánk, hogy ebben az igen erősen vallásos, begyöpösödött és zárt világban egy fecske nem csinál nyarat... Ami mégsem igaz. Annának volt szerencséje éveken át oktatni Csulalangkorn herceget, a király kedvenc fiát, magát a trón várományosát. A hosszú évek alatt a herceg nem csak az angol nyelvbe nyert bepillantást, de elméje kinyílt olyan felvilágosult és modern eszmék irányába is, melyek a rabszolgaságot, az emberi jogokat érintették. Mindezek által egy ország sorsa vett új irányt!

Számomra ez a könyv két okból volt egyszerűen lenyűgöző: 

Bepillantást nyertem egy olyan világ kapui mögé, ami csak keveseknek adatott meg a korban. 

A másik pedig a bejegyzésem végén taglalt felismerés: sohasem tudhatjuk, hogy áldozatos, hittel végzett munkánk után mekkorát arathatunk!

Fontos még leírnom, hogy a történet természetesen megtörtént, az írónő Anna Leonowens két kötete, napló szerű könyvéből alkotta meg az Anna és a királyt, melyet már kétszer is filmvászonra vittek: először 1956-ban, 1999-ben Jodie Fosterrel a főszerepben (megj.: a könyv sokkal jobb!).

10***/10

-->

Felettünk a csillagos ég

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

Sikerült elolvasnom az év egyik legkülönlegesebb könyvét!

Adam Makos, egy fiatal amerikai srác, aki még gyermekkorában kezdett érdeklődni a II. világháború veteránok iránt, egy nagyon érdekes történetbe fut bele, mely -azt hiszem, nem túlzás - megváltoztatja az egész életét.

Charlie Brown hadnagy a háború során az európai hadszíntéren szolgált egy B17-es bombázógép pilótájaként, így összesen kilenc ember életéért felelt. Amikor Adam Makos megkereste őt napjainkban, hogy interjút készítsen vele, olyan történetet osztott meg vele az üreg Charlie, ami alapvetően megváltoztatja a felfogásunkat a háborús idők emberiességéről, együttérzéséről. Nem lövöm le a poént, de az biztos, hogy főszereplőnk a német vadászpilóta, Franz Stigler, akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy Adam Makos kezet foghatott Charlieval. 

Franz Stigler a Lufthansa, majd a háború kitörését kivetően a Luftwaffe pilótájaként szolgált. A könyv nagyon jól bemutatja a németországi politikai viszonyokat, azt, hogy milyen életük volt a pilótáknak, mik és kik befolyásolták azt, hogy hazatérhetnek-e valaha a családjukhoz. És arról is beszámol, hogy maga a német nép a háború után hogyan vélekedett a légierő kötelékében szolgált veteránokról... erről legyen elég annyi, hogy nem véletlen, hogy Franz Kanadába emigrált.
A történet amúgy számos harci jelenetet tartalmaz, mely oldalakon keresztül annyira leköti az ember figyelmét, és annyira izgul közben, mintha egy filmjelenetet nézne. Olvasás közben beszélgettem a témáról Apukámmal, aki nagyon érdeklődik a világháborús technika és a csaták iránt, de neki se tudtam elmagyarázni, hogyan lehetséges úgy írni pillanatok alatt lejátszódó, szó szerint látványos jelenetekről, hogy az elolvasva teljes élményt nyújtson! De abban egyet értettünk, hogy a haditechnikai tudásom - legalábbis ami a repülőket érinti - sokat fejlődött. Pedig esküszöm sose érdekelt igazán :)

Szóval ez egy nagyon jó könyv, és messze kiemelkedik az átlag második világháborús történetek közül. Idei olvasmányaim fénypontja!

Maxim Kiadó, 2013. 

(A Maxim Kiadótól kifejezetten jó ötlet volt a Mont Blanc válogatás, azt hiszem, lesz még mit olvasnom a sorozatból! A kiadó honlapján bele lehet olvasni a könyvbe és érdekes interjúkat is találhattok.)

10**/10

Az ezer forrás szigete

Sarah Lark: Az ezer forrás szigete

Sikerült megszereznem a könyvtárunkban Sarah Lark nálunk megjelent második könyvét, A fehér felhő földjén anno nagyon tetszett. Az ezer forrás szigete ugyan nem a folytatása, ám ugyanolyan jó szórakozást nyújtott.

A két történet annyiban hasonlít, hogy mindkettő egzotikus történelmi helyszínen játszódik, az írónő igyekezett nagyjából hű maradni a történelmi szituhoz, melyről bővebben is ír a könyv végén.

A helyszín Jamaica szigete, az 1730-as években, mikor is Jamaica brit gyarmatként a cukornádtermesztés, és a rabszolgatartás egyik fellegvára volt. Főszereplőnk a brit  kereskedőlány Nora Reed, kinek első szerelme, az elszegényedett gróf, Simon, még a történet elején meghal tüdővészben az apró londoni szoba csendjében. Nora nincs is más vágya: megvalósítani a Simonnal szövögetett terveiket: a gyarmatokra utazni és a tengerparton egy kis kunyhóban ábrándozni és figyelni a csillagokat. 

Nos, ez máris annyira gyermeki vágy, hogy gondoltam, ebből jókora pofára esés lesz. Nora ugyanis találkozik a londoni forgatagban a gazdag középkorú ültetvényessel, Elias Fortnammel, aki jó befektetésnek látja a fiatal lányt, így közös érdekből megtörténik a házasságkötés és Nora álma valóra válik: Jamaicára utazik, méghozzá nem is akárhova; a legnagyobb ültetvényre, a Kaszkarillára. Innentől persze rengeteg bonyodalom szövi át a történetet, melyből nem hiányozhat a szerelem, egy csepp mágia és érdekes történelmi fordulatok sem.

Eléggé elmélyedünk a rabszolgák sorsában, vallási rituáléiban, hiedelem-rendszerükben. Az ültetvények mellett több ezer rabszolga élt ezekben az időkben szabadon a hegyekben, ahol afrikai mintára létrehozott falvakba egyesültek, ők voltak a maroonok. Éppen ezért élvezetes Sarah Lark könyve igazán: nem csak a szórakoztatás a célja, a szerelem, ármánykodás és egyebek mellett érdekes dolgokat tudhatunk meg a régi gyarmati világról. Erősen ajánlott!

 9/10

-->

A sehol hercegnője

Lorenzo Borghese: A sehol hercegnője 

Ez a könyv Pauline Borghese-ről szól, Napóleon hírhedt/híres húgáról. A fiatal Pauline korán megözvegyül, férje sárgalázban meghal a trópusokon. A gyönyörű és igéző Pauline nem hordja túl sokáig a gyászviseletet, hamar férjet találnak a számára, világhódító bátyja nagy örömére hozzámegy Camillo Borghese római helytartóhoz. Ezzel hercegnéi rangot kap, és a házasság politikai szempontból sem rossz, segíti a római tartomány biztonságát megtartani. 

Pauline viszont egy rettenet. Önző és mindvégig öncélú... és... hogy is mondjam, nos, zabálja a férfiakat. Napóleon mellé adja a gyermekként félárván maradt Sophie-t, aki annyira bárgyú, hogy a hercegné lábtörlőként is használhatja, Sophie kitart mellette - élete végéig. Pauline Borghese házassága Camilloval igencsak viharosra sikeredik, olyan 'se veled, se nélküled'-jellegű kapcsolat. Szinte már-már hihetetlen, hogy legközelebbi hozzátartozói milyen hűségesen kitartanak a hercegné mellett...

A történet elég olvasmányos, kifejezetten meglepett, amikor utólag olvastam, hogy az írója a kisállat-szépészeti iparban érdekelt és Amerikában szerepelt a "A nagy Ő"-ben (a "Nagy Ő" szerepében) - na mindezek után mégannyira is jó!
Valamiért azonban nem vonzza ez a könyv túlságosan az olvasókat, a molyon is úgy láttam, hogy én vagyok a második, aki kezébe vette. Kíváncsi lennék, mi az, ami taszítja a lelkes történelmi regényolvasókat? Csak nem hiteltelennek tartják Lorenzo csodálatos mosolyát a borító hátoldalán? :o)
Mindenesetre én szívesen ajánlom a napóleoni időket kedvelő könyvmolyoknak, nyilván nem életem legjobb történelmi regénye (ezért is kapott 9 pontot nálam*), de élvezetes és érdekes, egy olvasást mindenképpen megér.

*Jobban szeretem, ha a szereplők árnyaltabbak, a leírások kicsit finomabban, a hangulat átütőbb.

9/10

…mégis mondj igent az életre!

"Megkérdeztem már régebben a táborban levő bajtársakat, vajon hová kerülhetett P. kollégám és barátom? „Balra küldték?”, „Igen.”- mondtam. „Akkor ott láthatod!”, felelték. Hol? Egy kéz rámutat egy néhányszáz méternyire magasodó kéményre, melyből sok méter magas jellegzetes szúróláng kísértetiesen kígyózik a szürke lengyel ég felé, hogy azután sötét füstfelhőként foszoljon szét. Mi van ott? „Ott lebeg a barátod az ég felé!” – kapom a durván hangzó választ."

Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!

Megint 2. világháború, megint holokauszt. Lassan szakértő leszek a kérdésben, annyi könyvet összeolvastam már a témában...
De mindig van új a nap alatt. Minden történet egy új csoda, minden elbeszélés mond valami újat az emberi kegyetlenségről és a világ borzalmairól.
A ...mégis mondj igent az életre! című könyv már önmagában is figyelemfelkeltő címet kapott, hiszen sugárzik belőle a pozitivizmus, a túlélésre törekvés és az életigenlés.
A fülszöveg indító mondata a következő: Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort. Mondanom sem kell, ez számomra máris a "mondj igen az elolvasásra"-érzést hozta.

Annyiban téved a fülszöveg, hogy Viktor E. Frankl nem pszichológus, hanem egy világhírű osztrák zsidó pszichiáter professzor, aki még egész fiatal orvosként került az auschwitzi drótkerítés mögé. Nyilvánvalóan nem tudta levetkőzni önmagát, és amikor ereje engedte, akkor szakmai szemmel (is) figyelte társait. Megfigyelte és értelmezni próbálta a viselkedésüket, a táborban kialakult hierarchiát. Próbált válaszokat találni arra, hogy mikor jön el az a pont, amikor valaki feladja, miért bírják tovább egyesek, miért életrevalóbbak mások.

És nem sokkal a világháború lezárását és a tábor felszabadítását követően, még friss emlékekkel telve, megírja az egyetlen önéletrajzi színezetű könyvét. Hiszen rengeteg saját emlék és érzés is felszínre kerül... És még egy olyan fontos kérdéssel is foglalkozik, ami eddig eszembe se nagyon jutott: mi lesz a túlélőkkel? Hogy tudnak visszailleszkedni a társadalomba, hogy tudják ezt a sokkot, az embertelenséget és mindennapos halálfélelmet feldolgozni? Eddig számomra ők mosolygó, néha könnyező idős emberek voltak a tévé képernyőjén, akik korabeli, fekete-fehér filmbevágásokkal megszakítva a tábor életéről, a háborús időkről és saját szerencséjükről meséltek. A világ pedig még mindig csak ámuldozik és hüledezik... vagy éppen ledermed. De szerintem keveseknek jut eszébe, hogy mi történt velük azon a napon, amikor azt mondták neki az orosz vagy amerikai felszabadítók, hogy "tessék, lehet menni, szabad vagy, az életed innentől a tied!". Mi és ki várta őket? Mi volt azokkal, akiket (mint pl. a könyv íróját) már nagyon várt senki?

Érdekes és elgondolkodtató kötet egy olyan időszakról az emberiség történelméből, ami sosem fog margóra kerülni. És nem is szabad neki.
Ajánlom ezt a könyvet olyanoknak, akiket érdekel a holokauszt időszaka, de olyanoknak is érdekes lehet, akik kíváncsiak a túlélési ösztöneink és határaink pszichológiai vonatkozásaira.

"Aztán hirtelen csend állt be, egy hegedű elsírt egy végtelenül szomorú, ritkán játszott és ezért még nem elcsépelt tangót. Sírt a hegedű és bennem valami vele sírt. Mert ezen a napon volt valakinek a 24. születésnapja, ez a valaki az auschwitzi tábor valamelyik barakkjában feküdt, tehát csak néhány száz vagy néhány ezer méternyire tőlem - és mégis elérhetetlenül távol; ez a valaki a feleségem volt."

9/10

Lady Jane

A felemelkedés érdekében minden feláldozható?

Regény egy fiatal lányról, aki szerette a szépet, a tartalmasat és az okosat. És sosem akart királynő lenni.

Alison Weir: Lady Jane

Remek történelmi regény egy kevésbé ismert angol uralkodóról a Tudor-korban. Hogy miért tudunk Johanna királynőről viszonylag keveset? Ennek az oka egyszerű: uralkodása mindössze néhány napig (egészen pontosan 9 napig!) tartott... Tragédiája azonban megér egy misét...

Lady Jane Grey

Lady Jane a Dorset házaspár, a nagyravágyó Henry Grey és Frances Brandon - későbbi Suffolk herceg és hercegnő lányaként születik. Pechjére. Merthogy nagyravágyásuk közben elfelejtik szeretni, rendkívül szigorú, hideg légkörben nevelkedik a kicsi Jane két életben maradt testvérével Katherine-nel és a sérült Maryvel. Szülei a család további felemelkedésének lehetőségét látják benne, semmi mást. Ettől függetlenül a regény szerint Lady Jane igen finom, jószívű és érzékeny fiatallá cseperedik, melyben Ellen nevű dajkája ölelő és féltő karjainak nagy szerepe lehet. Származását tekintve anyai részről VII. Henrik dédunokája, így szülei méltán reménykednek a sokat ígérő kiházasításban. Lady Jane hamar megismerkedik a protestáns tanokkal, magáénak vallja az új vallás egyszerű és világos eszméit és puritán fiatalként él, elveihez élete utolsó perceiben is hű marad. Szülei és főként Northumberland herceg fondorlatai révén VIII. Henrik egyetlen életben maradt és örökös nélkül, korán elhalálozott IV. Edward király megteszi utódjának szegénykét, ezáltal egyrészt törtvénytelen módon jár el, hiszen kihagyja az örökösödési sorból hithű katolikus Mary nővérét és Elizabethet. Másrészt a tudományokért és a könyvekért rajongó Lady Jane a háta közepére kívánja mind a koronát, mind ezt a törvénytelen cécót, amivel jár az egész. És persze jól tudja, hogy ehhez a jogos trónigénylő Marynek is lesz egy-két szava.

Frances Brandon sírköve a Westminster apátságban

Szülei gyakorlatilag feláldozzák gyermeküket a saját felemelkedésük oltárán, rideg és számító lépéseik a fiatal lány életébe kerülnek.

Alison Weir regénye születése pillanatától mutatja be Jane életét, igyekszik nagy hangsúlyt helyezni békeszerető, protestáns személyiségére és az őt körülvevők ármánykodásaira. Mindezt könnyen olvasható, regényes formában teszi, a nézőpontok gyakori váltogatása is élvezetessé teszi a könyvet.

Lady Jane mindenképpen szimpatikus, kedves teremtés, akit már születése első pillanataitól sajnálunk. Egyszerű, fekete ruhájában, hivalkodó ékszerek nélkül suhan el szobájába könyvei mellé még élete utolsó napjaiban is ott fenn, a Tower sötétségében...

Ez is egy nagyon jó regény az írónőtől. Méltó párja a Lady Elizabethnek. Csak tudnám, ki és mikor kívánja megjelentetni az írónő további regényeit itthon.

Lady Jane tragikus életéről film is készült a '80-as években (1986-ban) Helena Bonham Carter, Cary Elwes és John Wood főszereplésével, infók itt.

A főszereplő kicsit kevésbé vörös hajú, mint kellene, azonban a borító egy egész jó kosztümös film benyomását kelti. Az imdb tanúsága szerint megérdemelt 7.0 pontot több, mint 3000 értékelés alapján.

Adatok a könyvről:

Eredeti címe: Innocent Traitor - A Novel of Lady Jane Grey

Fordította: Szántó Judit

Kiadja: Ulpius

Kiadás éve: 2009.

Oldalszám: 612.

Beszerezhető: ára 3799 Ft.

10/10

Luisa San Felice

Összeesküvés, polgárháború, egy gyenge király, vér és menekülés és egy tiszta szerelem az 1790-es évek végi Nápolyban.

Alexandre Dumas: Luisa San Felice 

Dumas könyveit nagyon szeretem, ha régebben bementem az antikváriumba és majdnem üres kézzel indultam kifelé, egy-egy Dumas-könyvet mindig magamhoz vettem. Így találkoztam A három testőrrel, A jávai orvossal és Az egy orvos feljegyzéseivel az elmúlt években, és így került a polcomra a Luisa San Felice, mely azonban valamiért mindig a mellőzés áldozata lett. Rá is tettem az idei kötelező listámra, melyről már korábban írtam.

Megérte elolvasni ezt a több, mint 700 oldalt, bár nem a legjobb Dumas-könyv, az biztos. Már öregemberként, 1863-ban írta (1870-ben halt meg).

A Nápoly-Szicíliai Királyság

A történet az 1790-es évek nápolyi eseményeihez kapcsolódik, igazából történelmi regény. IV. Ferdinánd nápolyi király és felesége, az osztrák származású Mária Karolina királyné uralkodásának idején játszódik, amikor a Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság nagy bajba kerül: közvetlenül a francia forradalom kitörése után a nápolyi király nagy mellénnyel elindul és Mack tábornok vezetésével bevonul Rómába (1798-ban), ahonnan rövidesen hanyatt-homlok kénytelen menekülni, mivel a francia Championnet tábornok szétzülleszti a hatszoros túlerővel rendelkező nápolyi csapatokat. Mondanom sem kell, hogy az egész háborúsdi mögött Karolina királyné áll, aki Acton miniszterrel együtt a gyakorlatban kormányozza az országot. Persze ezt követően az egész királyi család menekülésre fogja és a híres és bátor Nelson tengernagy segítségével Szicíliába menekül - sorsára hagyva a hőn szeretett hazát, Nápolyt. 

Dumas természetesen rendkívül elfogult a francia eszmék, hősök és hőstettek iránt, a regény tele van iróniával - már ami Ferdinánd királyt és az ő híres eszét illeti. Nagyon élvezetesen bírálja a nápolyiakat, sok helyen megmosolyogtam.

Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné férjével, Ferdinánd királlyal és néhány gyermekükkel (A. Kauffmann festménye)

Nade a címadó hölgyemény, Luisa San Felice: történetünk igaz szívű, szerető, gondoskodó és hűséges fiatal asszonykája is helyet kap a regényben - ha nem is kerül a középpontba. Az ő sztorija a szerelmi szál, izgulgatunk a hős és bátor Salvato és Luisa szívéért néhány oldalon keresztül. Luisa San Felice valóságos személy, bár a regényben megjelenő Lusia inkább a legendákból fennmaradt asszonyra alapoz, a valóságos San Felice kevésbé volt szeplőtelen, ha lehet így fogalmazni.

 Feltűnik a színen Luisa ellenpólusa, a gyönyörűséges Emma Lyonna (Lady Hamilton), aki egy cseppet csábító, meglehetősen romlott, azonban a királynő nagyon értékes segítőtársat talál benne. A könyv folytatásaként ismert, 1865-ben született Emma Lyonna című regényében azt gondolom, rá fókuszálunk.

Luisa Sanfelice börtönben, Gioacchino Toma festménye

Mindezek mellett megszámlálhatatlan mellékszereplő életútját ismerjük meg, számtalan, kissé sallangos kitérőt tesz az író, melyekről sak a végén derül ki, hogy igazából nem is voltak olyan fontosak. Maga Dumas és folyton mentegetőzik a regényben a tömérdek kitérő miatt, de mint írja, legnagyobb sikert leghosszabb regényeivel ért el, és szerinte fontos a szereplők élethű ábrázolása, hiszen csak akkor érthető igazán a történet. Nem kell izgulnunk: a fontosabb cselekmények nem vesznek el, hiszen az író többször is emlékeztet rá, mi történt 100 oldallal azelőtt, aminek most jutottunk el a folytatásához - még csak nem is feltételezi, hogy emlékszünk rá (milyen igaza van...)

A fenségesen szép casertai palota, egy fontos helyszín

A sztori egyébként lezáratlan, hiszen folytatása olvasható az Emma Lyonnában.

Nem nagyon tudok kedvenc szereplőt választani, az egyik túl jó (Luisa San Felice és San Felice lovag), a másik romlott (Karolina királyné, Emma Lyonna), a harmadik túl bátor (Nelson, a hős szerelmes Salvato és tkp. az összes francia). 

Dumas nagyszerű mesélőkéjével eladta nekem ezt a történetet is - bár az biztos, hogy kell türelem az olvasáshoz. Az élet egy nyugodtabb periódusában szerintem kellemes kikapcsolódást nyújt.

Ha nem bírod kivárni, amíg megszerzed a könyvet, a MEK-en elérhető ingyenesen a Luisa San Felice és az Emma Lyonna is. 

Alexandre Dumas (1802-1870)

 8/10

Képek forrása: google.com és wikipedia.com