2013. november 1., péntek

Az ezer forrás szigete



Sarah Lark: Az ezer forrás szigete

Sikerült megszereznem a könyvtárunkban Sarah Lark nálunk megjelent második könyvét, A fehér felhő földjén anno nagyon tetszett. Az ezer forrás szigete ugyan nem a folytatása, ám ugyanolyan jó szórakozást nyújtott.

A két történet annyiban hasonlít, hogy mindkettő egzotikus történelmi helyszínen játszódik, az írónő igyekezett nagyjából hű maradni a történelmi szituhoz, melyről bővebben is ír a könyv végén.
A helyszín Jamaica szigete, az 1730-as években, mikor is Jamaica brit gyarmatként a cukornádtermesztés, és a rabszolgatartás egyik fellegvára volt. Főszereplőnk a brit  kereskedőlány Nora Reed, kinek első szerelme, az elszegényedett gróf, Simon, még a történet elején meghal tüdővészben az apró londoni szoba csendjében. Nora nincs is más vágya: megvalósítani a Simonnal szövögetett terveiket: a gyarmatokra utazni és a tengerparton egy kis kunyhóban ábrándozni és figyelni a csillagokat. 
Nos, ez máris annyira gyermeki vágy, hogy gondoltam, ebből jókora pofára esés lesz. Nora ugyanis találkozik a londoni forgatagban a gazdag középkorú ültetvényessel, Elias Fortnammel, aki jó befektetésnek látja a fiatal lányt, így közös érdekből megtörténik a házasságkötés és Nora álma valóra válik: Jamaicára utazik, méghozzá nem is akárhova; a legnagyobb ültetvényre, a Kaszkarillára. Innentől persze rengeteg bonyodalom szövi át a történetet, melyből nem hiányozhat a szerelem, egy csepp mágia és érdekes történelmi fordulatok sem.
Eléggé elmélyedünk a rabszolgák sorsában, vallási rituáléiban, hiedelem-rendszerükben. Az ültetvények mellett több ezer rabszolga élt ezekben az időkben szabadon a hegyekben, ahol afrikai mintára létrehozott falvakba egyesültek, ők voltak a maroonok. Éppen ezért élvezetes Sarah Lark könyve igazán: nem csak a szórakoztatás a célja, a szerelem, ármánykodás és egyebek mellett érdekes dolgokat tudhatunk meg a régi gyarmati világról. Erősen ajánlott!

 9/10

-->