2018. április 25., szerda

Bibedombi ​szörnyhatározó



Adamik Zsolt: Bibedombi ​szörnyhatározó


Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában nem félt a szörnyektől legalább egy egészen kicsikét? Azoknak biztosan sokat segített volna a Bibedombi szörnyhatározó. Segítségével igen pontosan beazonosíthatjuk félelmünk tárgyát, megismerhetjük a legapróbb kis részletekig, és amit ennyire, már-már tökéletesen ismerünk, az nem is olyan félelmetes, ugye?

Létezik egy város, melynek a neve Avaros. E fölött a város fölött magasodik egy domb, ez pediglen a Bibedomb. Itt laknak piciny házacskájukban kettecskén Kisujj néni és Talicska bácsi és ők azok, akik vigyáznak a szörnyekre, Talicska bácsi igazi vérbeli szörnycsősz. És akkor ha már ezeket a körülményeket megismertük, akkor következhetnek a szörnyek, csak szépen sorjában, méghozzá ABC-sorrendben, hogy bármi kétségünk adódna, egy pillanat alatt vissza lehessen őket keresgélni.

Először is a szörnyek. Van nevük, pl. Búmanó, Gépsárkány, Méregér, Resztlimanó, stb. Van hang, amit kiadnak, pl. hamm-hamm-nyam, dib-dob, dib-dob, stb. Ez minden szörnynek külön jellegzetessége. Vannak időszakok, helyek, ahol előfordulnak, pl. a Resztlimanó akkor közeledik, ha valaki nem eszik meg valamit, a Gépsárkány akkor, amikor pl. elromlik a mosógép, a Búmanó az ágy alatt mumuskodik, a Dérdidergő Dudalúd pedig egyből előkerül, ha valaki nem akar iskolába menni. Minden szörnynek van saját jellemzője, saját meséje, amit mind-mind el lehet a könyvből sajátítani. Még saját kinézetük is van! 
Az egyik kedvenc szörnyem a Japakobluk maradt, bármennyit is ismertem meg belőlük. Ő aztán a sötétben kuksol és belebújik a padló reccsenésébe, ott ül és kuksol a néma sötétségben. Az mondja ssss-ssss. Ez egy akkora rém, hogy muszáj hozzá használati utasítást is adni, pl. érdemes vidámkodni és hangosan hejehujázni a jelenlétében. 

Humoros és kedves könyvecske ez, melyet inkább a nagyobb, kisiskolás korosztály számára ajánlok, ott viszont minden gyereknek (és szülőnek), akinek eszébe jutott már, hogy létezhetnek szörnyek és azok vajon milyenek lehet.

Külön szépsége ennek a rémes könyvnek, hogy a borítója kihajtogatható böngészővé, mely gyakorlatilag Avaros város térképe és történet helyszíneit lehet rajta keresgélni.



2018. április 21., szombat

Vesalius ​titka




"Miután az öreg harmadszor is kikémlelt a sötétségbe, elmormolt egy szitkot az orra alatt." 
(első mondat)

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka


A krimi, mint műfaj, nem a kedvencem. A magas értékelés miatt arra gondoltam, megint megpróbálkozom a műfajjal, hátha lenyűgöz.
Erősen közepes kategóriás krimit kaptam, az 1888-as barcelonai világkiállítás idejéből, csipetnyi szerelemmel, csipetnyi misztikummal és viszonylag kevés eredetiséggel. A stílus jó, olvastatja magát, de engem sajnos lehangol, amikor könnyen kibogozom a szálakat és a gyilkos „kibenléte” is hamar lelepleződik (a szememben), innentől elveszítem az érdeklődésemet. Hiába teremtett az író viszonylag erős hangulatot, lassan haladtam a könyvvel. A felvonultatott laikus nyomozógárda (újságíró, hősszerelmes tanár) nekem már több krimiből is rémlett. A Vesalius-szál és a korabeli orvosi szösszenetek tetszettek, sőt, ezt éreztem a könyv egyik legerősebb részének.
Krimi-fanatikusoknak ajánlom, kikapcsolódásnak nem rossz, de nálam nem durrant.



Fülszöveg:
"Barcelona, ​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek.
A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását.
Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is."


-->

2018. április 18., szerda

Utolsó ​tanúk



Szvetlana Alekszijevics: Utolsó ​tanúk 

Gyermekként a második világháborúban

 

"Így is maradt meg az emlékezetemben: a háború az, amikor nincs ott az apám."


Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó riporter. Számos könyvet adott ki a fehérorosz, szovjet történelem legtragikusabb és legmeghatározóbb időszakairól, mely mind egytől egyig felkerült a várólistámra. Én megtehetem, hogy a könyveit lassan adagolva,  szinte napi egy oldalával olvassam, de ők.... ők nem tehették meg ezt! 

"Amikor közelről megláttam az első németet… Magas, kék szemű. Nagyon elcsodálkoztam: „Milyen szép, és gyilkol.” Azt hiszem, ez a legerősebb benyomásom. Az első benyomásom a háborúról."

Belorusz gyerekek 1943-ban
 

Ők, a gyerekek, akik átélték a II. világháború egyik megsemmisítő erejű lerohanását ott a fehérorosz térségben, többségében a Minszk melletti falvakban. A könyv írói összekötő szövegek nélkül tartalmazza a túlélő (!) felnőttek gyermekkori élménybeszámolóit, azokét, akik ott voltak és emlékeznek (2-17 éves korúak). Sokan egész családjukat elveszették, sokan közülük a partizánok között keresett menedéket, sokan gyermekotthonokba kerültek. Egyszerűen, tényszerűen közölt megemlékezések ezek, lassan haladós, sohasem felejtős könyv.

"A háború az én történelemtankönyvem. A magányom… A gyerekkor idejét elveszítettem, az kihullott az életemből. Gyerekkor nélküli ember vagyok, gyerekkor helyett nekem háború jutott."

25 millióan váltak otthontalanná...

A német birodalom 1941. június 22-én indított támadásának, a Barbarossa-fedőnevet kapott hadműveletnek gyermekszemmel megélt abszurditása tisztán megjelenik a regényben: egyszer csak a semmiből feltűnnek a repülőgépek, a nép menekül és hullanak a bombák. A fehérorosz nép sokat szenvedett a hosszú német megszállás alatt, majd 10 ezer települést teljesen elpusztítottak, ezek több, mint felét lakosaival együtt. A könyvben számtalan helyen megjelenik a vissza-visszatérő élmény, hogy ég az egész falu, lakosság egy része felakasztva, többi várja a pusztulást. A német kegyetlenség válaszreakciója a magára hagyott nép részéről az erőteljes partizánmozgalom volt, majd 400 ezer lakos csatlakozott és ahol tudtak, borsot törtek a Wehrmacht orra alá. A regényben is sok helyen találkozhatunk partizánokhoz csatlakozott családtagokkal, gyerekekkel. 
Kíméletlen, valós dokumentumregény ez, és azt gondolom, nagyon fontos céllal és üzenettel született: ne felejts, soha nem felejts. Számtalan élet, mely még alig kezdődött el, máris derékba tört, megszámlálhatatlan mennyiségű széthullott család, gyerekek, akik olyasmiket éltek meg, láttak, amit nem kellett volna, gyerekek, akik a családi tűzhely és az anyai ölelés helyett rideg gyermekotthonokban, netán koldusként nőttek fel az utcán. És akkor még nem beszéltünk mindazokról, akik nem élték túl...

"Odajön hozzánk egy német hadifogoly a romok közül:
– Mutter, bitte, krumpli…
Anyám azt mondja:
– Nem adok. Lehet, hogy te ölted meg a fiamat.
A német zavarba jön, hallgat. Mentünk tovább. De aztán anyám visszament hozzá, kivett néhány szem krumplit, és nyújtja neki:
– Nesze, egyél…
Most én jöttem zavarba… Hogyhogy? Télen néhányszor szánkóztunk a megfagyott német hullákon, még sokáig lehetett találni német hullákat a határban. Szánkóztunk rajtuk… Vagy csak belerúgtunk a hullákba. Ugráltunk rajtuk. Még mindig gyűlöltük őket.
A mama tanított. Ez volt az első leckéje a háború után a szeretetből…"


A Barbarossa hadművelet hatására hatalmas menekült-hullám indult a szovjet birodalom belseje felé.

2018. április 15., vasárnap

Lilian ​hercegkisasszony és az elveszett sárkány




Monika Finsterbusch: Lilian ​hercegkisasszony és az elveszett sárkány


A Lilian hercegkisasszony-sorozat egy cuki kislányos könyvsorozat, abból a rózsaszín-csillogós fajtából, ahol minden habos-babos és édes. 

Történetünk nem túl bonyolult: Lilian hecegkisasszony talál egy sárkánytojást, melyből kikel egy édes kicsi sárkány, aki eleinte élvezi az életet a hercegnő palotájában, ám hamar ráébred, hogy - tűzsárkány lévén- tud tüzet okádni, ami igazából senkinek nem tetszik annyira. Így aztán, miután néhányan megpörkölődnek olyan finoman és cukin, felhőfújássá (!!!) varázsolják a képességét - lévén az kevésbé tűnik veszélyesnek. Igen, ám, de meg kellene találni az otthonát és a családját, hiszen mindenki a sajátjai után vágyik. A tűzsárkányok népes serege azonban nem nagyon akarja befogadni a felhőokádó cukker sárkánygyereket... Hogy mi a történet vége? Annyira izgi, hogy nem lövöm le a poént :)

Nem mondom, hogy rohanok megvenni a kisasszonynak (2011-es kiadás lévén nincs is belőle túlkínálat a boltokban), ám aranyosnak találtuk, olyan igazi ártatlan, csillogós kislány-történetnek. A rajzok aranyosak (ceruzarajznak tűnnek), a szöveg nem túl sok. Ha szembe jön veletek a könyvtárban és a 3 éves kislányotok az istennek se akarja letenni, akkor ne keveredjetek vérre menő vitába vele, néhány olvasást megér :)






2018. április 12., csütörtök

Az üzenet






"Tőled kérdezem:
Mit tennél, ha a helyemben lennél? Mondd el. Könyörgök, mondd el!
De te messze vagy ettől. Ujjaid ezeket a különös lapokat forgatják, amelyek valahogy összekapcsolják az én életemet a tiéddel. A szemed biztonságban van. A történet csak pár száz oldalig veszi igénybe az elmédet. Nekem viszont itt van. Most van. Végig kell csinálnom, minden lépésnél számolgatva, mibe kerül."



Markus Zusak: Az üzenet



Jajj, nagyon kevés kellett ahhoz, hogy igazi kedvenccé váljon!
Oda voltam ezért a könyvért, elejétől a végéig faltam, egyedül a vége… nos, nem erre számítottam. Nagyon megkedveltem főszereplőnket, Ed Kennedyt. Ed egy teljesen átlagos fiatal srác, 19 éves, nincsenek nagy álmai, nagy céljai, sem nagy lehetőségei, így beáll taxizni, esténként és hétvégente zsugázik a barátaival, Marv-val, Ritchie-vel és Audrey-val, kettesben él a kutyájával, Kapussal. Olyan, mint mások, mint sokan a környéken.
Majd egy nap belecsöppen egy bankrablásba, ahol egy meggondolatlan döntés miatt megváltozik az élete. Ettől kezdve kártyákat kap, melyre üzeneteket címeznek neki; minden kártyán három, néhol rejtélyes, néhol egyértelműbb utalás egy személyre, akinek üzenetet kell eljuttatnia.
Elvállalja a feladatot és hűségesen csinálja is. Kinél lassabban, kinél gyorsabban, de rájön, mire van szüksége, hogy tudja jobbá tenni az életet, kizökkenteni az állóvízből. Egyre érdekesebb és érdekesebb sorsokkal hozza össze a feladat, miközben ő is sokat fejlődik és egyre többet tud meg önmagáról és a világról.
Ez egy nagyon érdekfeszítő, érdekes stílusban megírt könyv, átgondolt történetvezetés jellemzi, és az utolsó oldalakig úgy gondoltam, hogy nagy kedvenccel találkoztam össze. A végét azonban értetlenül fogadtam és sajnos kicsit fantáziátlannak láttam… Ezek után meglepett és megdöbbentett az egész lezárás kézenfekvősége.
Maga a mondanivaló, az üzenet, az Olvasónak lett címezve, elgondolkodtató és megfontolandó, hova juthatna ez a világ, ha az olyan átlagos srácok, mint Ed, képesek ennyi mindent megtenni másokért, képesek erőt gyűjteni magukban, képesek mozgósítani, változtatni.
Bölcs, okos, eredeti.

"Audrey meg én.
Meg a feszengés.
Kettőnk közé szorulva.
Nemsokára azt mondja: – A legjobb barátom vagy, Ed.
– Tudom.
Egy férfit simán meg lehet ölni ezzel.
Se fegyver.
Se golyó.
Csak szavak és egy lány."


2018. április 10., kedd

A mi Bibliánk


Marijke ten Cate: Nagy családi gyermekbiblia


Korábban írtam arról, hogy szeretném majd sorba szedni a legfontosabb gyerekkönyveinket. Közülük mindenképpen az egyik legfontosabb a Biblia. Amikor bementem a könyvesboltba, hogy kiválasszam ezt a könyvet (vagyis terveztem venni egy Bibliát a gyerekeknek), akkor szembesültem azzal, hogy milyen rengeteg könyvet adtak ki, mely vagy magát az egész Bibliát tartalmazza vagy bibliai történetekről íródott, hogy teljesen elvesztem közöttük. Tényleg, hatalmas a választék. 

És akkor most fontos lenne, hogy megkönnyítsem a választást, mi alapján tettem le a voksomat a Nagy családi gyermekbiblia mellett. Nagyon igényes kiadású, elég vastag kötet, jó minőségű lapokkal, beépített könyvjelzővel. Már a fogása is fantasztikus érzés. 
A külcsín számomra nagyon fontos volt, imádom az igényes, szép illusztrációkat, a hangulatos rajzokat (gyerekkönyvekben különösen), ez a biblia - mint látjátok, gyönyörű, színes rajzokkal van tele. Mindezek mellett igazi "első-mondat-fetisiszta" vagyok, tehát az első oldalak nagyon meghatározóak számomra. És ebben a könyvben az első oldal (a teremtéstörténet) szerintem különlegesre és hatásosra sikerült, de hogy lássátok is, miről beszélek:


További szempont volt a könnyű érthetőség, tehát az egyszerű, ám igényes fogalmazás. A bibliai történetek fontos mondanivalót közvetítenek, alapigazságokat fogalmaznak meg, értékrendet adnak át, tehát nem mindegy, milyen formában kerül mindez megfogalmazásra. Oldalanként nem túl sok a szöveg, ám helyet kapnak a legfontosabb bibliai történetek, különválasztva az Ószövetség és az Újszövetség. Egyszerűségének köszönhetően már korán lehet ismerkedni a kötettel, 3 éves kortól nyugodt szívvel ajánlom (a könyv hátulján amúgy 4+-os ajánlás szerepel).




Szóval ha egy szép kiadású, igényes Bibliát kerestek, akkor ez a kötet szerintem jó választás. Nézegetni, böngészni is kiváló, igazi táplálék a szemnek, a belső tartalom pedig a léleknek.


 




2018. április 7., szombat

Keskeny ​út északra



"Miért van mindig fény az elején?"

Richard Flanagan: Keskeny ​út északra


Borítója alapján egy romantikusabb történetnek képzeltem, de a valóság igencsak hamar rám ugrott. Dorrigo története minden csak nem tündérmese: a fiatal ausztrál fiú szerelmi viszonya számomra teljesen érthetetlen volt – dehát pont ettől szerelem: nincs benne értelem. Ez a szerelem volt az, ami a második világháborús japán hadifogságban életben tartja, a nagybátyja asszonyának illata, érzéki mozdulatai,… Szegény Dorrigo elkezdi az orvosi egyetemet, melyet azonban nem tud befejezni, mivel kitör a háború és bevonul testvérével együtt a seregbe. Igen hamar hadifogságba esik és pechjére éveken át végezheti a világ egyik legelvetemültebb, leglehetetlenebb munkáját: építheti a japánok megalomán vasútját át az esőerdőn a sziámi vidéken, a tazmán erdőkben. A szadista Nakamura parancsnok (azt hiszem, neve örökre bevésődött az emlékezetembe) mindent megtesz, hogy megkeserítse az embernek sem tekintett hadifoglyok életét. Voltak a regényben olyan pontok, amikor már egyszerűen nem hittem el, hogy ezt ember túlélheti, amin Dorrigo és társai keresztülmentek. Határidőre irtották az esőerdőt, építették a vasutat, miközben szinte éhhalálra voltak kényszerítve és a végkimerülésig folyó munka mellett a japánok kegyetlenkedései és a trópusi fekélyek és más betegségek is tizedelték soraikat.
A regény kitér a háború utáni, „visszailleszkedésről” szóló időszakra is. Szerintem ez egy nagyon fontos második világháborús könyv, mert egy olyan részét mutatja be a hadszíntérnek, melyről kevés szó esik, és ezek a srácok ugyanúgy megérdemlik, hogy sose felejtsék el a történetüket, amint a háború többi nyomorultja a világon. Kőkemény regény, csakis erős idegzetűeknek!

"Egyetlen ember érzései nem mindig érnek fel az egész élettel. Néha nem érnek fel szinte semmivel sem."