A mi Bibliánk

Marijke ten Cate: Nagy családi gyermekbiblia

Korábban írtam arról, hogy szeretném majd sorba szedni a legfontosabb gyerekkönyveinket. Közülük mindenképpen az egyik legfontosabb a Biblia. Amikor bementem a könyvesboltba, hogy kiválasszam ezt a könyvet (vagyis terveztem venni egy Bibliát a gyerekeknek), akkor szembesültem azzal, hogy milyen rengeteg könyvet adtak ki, mely vagy magát az egész Bibliát tartalmazza vagy bibliai történetekről íródott, hogy teljesen elvesztem közöttük. Tényleg, hatalmas a választék. 

És akkor most fontos lenne, hogy megkönnyítsem a választást, mi alapján tettem le a voksomat a Nagy családi gyermekbiblia mellett. Nagyon igényes kiadású, elég vastag kötet, jó minőségű lapokkal, beépített könyvjelzővel. Már a fogása is fantasztikus érzés. 

A külcsín számomra nagyon fontos volt, imádom az igényes, szép illusztrációkat, a hangulatos rajzokat (gyerekkönyvekben különösen), ez a biblia - mint látjátok, gyönyörű, színes rajzokkal van tele. Mindezek mellett igazi "első-mondat-fetisiszta" vagyok, tehát az első oldalak nagyon meghatározóak számomra. És ebben a könyvben az első oldal (a teremtéstörténet) szerintem különlegesre és hatásosra sikerült, de hogy lássátok is, miről beszélek:

További szempont volt a könnyű érthetőség, tehát az egyszerű, ám igényes fogalmazás. A bibliai történetek fontos mondanivalót közvetítenek, alapigazságokat fogalmaznak meg, értékrendet adnak át, tehát nem mindegy, milyen formában kerül mindez megfogalmazásra. Oldalanként nem túl sok a szöveg, ám helyet kapnak a legfontosabb bibliai történetek, különválasztva az Ószövetség és az Újszövetség. Egyszerűségének köszönhetően már korán lehet ismerkedni a kötettel, 3 éves kortól nyugodt szívvel ajánlom (a könyv hátulján amúgy 4+-os ajánlás szerepel).

Szóval ha egy szép kiadású, igényes Bibliát kerestek, akkor ez a kötet szerintem jó választás. Nézegetni, böngészni is kiváló, igazi táplálék a szemnek, a belső tartalom pedig a léleknek.

 

 

Éber álom

"A szerzetesi életben megfordulnak a dolgok: előbb mindent el kell vesztenünk, 

hogy nyerhessünk valamit. A győzelemhez a megadáson keresztül vezet az út. 

Aki be akar telni, annak előbb ki kell üresednie."

Mark Salzman: Éber álom

Nagyon érdekes kis könyv ez, melynek segítségével bepillanthatunk egy karmelita kolostor falai közé - ráadásul napjainkban. Pláne Los Angelesben, ahol a falakon kívül ezerrel zajlik a nagyvilág. Még elképzelni is furcsa a  a nyüzsgő, rohanó város szélén ezt a magas falakkal körülvett béke szigetét. 

Forrás: google.com

Mint megtudtam, két típusú apáca létezik: az, aki valamilyen formában tevékenykedik (tanít például) és a szemlélődők. János nővér az utóbbiak közé tartozik. És ha fogalmazhatunk ennyire ide nem illően, akkor igencsak szép "karriert" fut be a kolostor életében, hiszen verseket ír, könyve jelenik meg. Ráadásul magával Istennel is irigylésre méltó, különleges kapcsolatba kerül, olyanba, ami senki másnak nem adatok meg a kolostor falain belül: erős, migrénes jellegű fejfájásai idején különleges, átszellemült állapotba kerül, azáltal közel érzi magát Istenhez, már-már látomásszerű élményei vannak. Olyan érzése lesz, hogy kilép a testéből. Ez persze kreativitását is nagymértékben fokozza, így egyre-másra születnek a művei. Ezek a rosszullétek azonban odáig fajulnak, hogy "kollégái" orvosi segítséget kérnek. A "baj" okozójára igen hamar napfényre kerül derül: egy apró meningeoma okoz halántéki lebenyre korlátozódó epileptiform rosszulléteket és migrénes panaszokat.

Ezzel azonban nincs vége a történetnek, hiszen dönteni kell: távolítsák-e el ezt az apró daganatot? János nővér töprengései számomra elképesztőek voltak, legalább annyira, mint maga az életforma, melyet megismertem. Vajon Istennek mi a célja vele? Áldás-e ez vagy valamit szolgál? Vagy János nővér csak így akarja felhívni magára a figyelmet, netán hiú lett és büszke? 

"Azt mondta, hogy mindegy, hányszor halljuk, hogy Krisztus követése sokba kerül, 

mégis mindig megdöbbenünk, ahányszor a számla megérkezik, és mindig 

töprengeni kezdünk, hogy ki tudjuk-e fizetni. Ha ilyenkor egy hitbeli lépést 

teszünk, többet ér, mint azok, amelyeket azokon a napokon teszünk, amikor 

biztosnak érezzük magunkat."

Karmelita nővér imádkozik.
Forrás: google.com

Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik szeretnek bepillantani titkos, elzárt helyekre, megismerni más életformákat és értékrendet. Nem tartom valószínűnek, hogy igazán meg tudtam érteni az életük értelmét és célját, hiszen az annyira magasztos és elvont számomra, de mindenesetre olvasni róla és elképzelni érdekes volt. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen gyermekkor vagy milyen előzmények kellenek ahhoz, hogy valaki ezt a teljes kötöttséget és lemondást válassza. János nővér gyermek- és fiatalkorát is megismerjük a könyv lapjain, így ez némiképp választ adhat a kérdésre, de biztos vagy benne, hogy ahány apáca, annyi sztori. Mégis, valahol ezt egy kicsit tipikusnak éreztem. Ti tudtátok például, hogy miért olyan az apácák öltözéke amilyen?

Összességében jó könyv volt és mivel igen rövidke, így egyáltalán nem éreztem megterhelőnek vagy túlzásnak. 

Nagyon tetszik a borító, egyrészt szerintem nagyon szép, másrészt a fiatal nővér szeme csukva van rajta, de emellett olyan halványra van rajzolva a körvonala, hogy kicsit messzebbről úgy tűnik, nincs is szeme. Érdekes, nem?

"A hit szerint élek egyáltalán? Isten tudja mi a különbség aközött, 

aki sötétségben jár és aközött, aki csukott szemmel. Én melyik vagyok?"

Mark Salzman (az író, aki tetszik nekünk? :)

10/10

Több mint ács

Josh McDowell: Több mint ács

Nagyon érdekel minden olyan könyv, ami a vallásról (bármelyikről) és vallás, hit életünkre kifejtett hatásáról szól.

Előre leszögezem, hogy ez a könyv nem igazán nekem íródott. Csaknem 2 hónapig tartott, amíg végig tudtam olvasni ezt a nyúlfarknyi kötetet, mely mindössze 117 oldalt számlál. Ennek nem vallási hovatartozás vagy hova-nem-tartozás az oka. Sőt, ehhez semmi köze.

Ez a könyv gyakorlatilag egyfajta bizonyítási kísérlete mindannak, amit Jézusról és az életéről, haláláról, illetve feltámadásáról tudunk. Az ehhez hasonló könyveket megpróbálom a legnagyobb objektivitással kezelni. Persze tudom, hogy lehetetlen igazán elfogulatlanul olvasni. Mégis úgy érzem, hogy ilyenkor a realista természettudományos gondolkodás a legcélravezetőbb vagy talán belebújni egy teljesen hitetlen személy fejébe (ami tudom, hogy számomra úgy szintén lehetetlen vállalkozás). Ennyit a hozzáállásomról, amely legalább annyira tökéletlen, mint ez a könyvecske.

Csak egy kis hit kell

 "Mitch - felelte a Rebbe -, a hit elválaszthatatlan a cselekvéstől.
Az embert a cselekedetei határozzák meg, nem a hite milyensége."

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell

Elolvastam: 2011. május 20.

Mitch Albom - író, újságíró, több karitatív szervezet vezetője - utolsó könyvét vettem kezembe az elmúlt napokban, mely számomra az első volt, de az biztos, hogy fogják még továbbiak is követni.

A Csak egy kis hit kell vallási hovatartozástól függetlenül útmutatóként és támaszként szolgálhat életünk nehezebb periódusaiban. Érinti az élet legfontosabb területeit, anélkül, hogy ítélkezne vagy elítélne. Olvasás közben a teljes elfogadást és megértést érezzük, ami nagyon megnyugtató tud lenni.

"Barátaim, ha derekasan teljesítjük fontos feladatainkat, ha törődünk azokkal, akiket szeretünk, ha híven betartjuk hitünk parancsait, nem keseríti meg életünket az el nem végzett dolgok okozta lüktető fájdalom. A szavunk mindig őszinte lesz, az ölelésünk szilárd. Soha nem kell amiatt emészteni magunkat, hogy lám, ezt megtehetettem volna, lám azt meg kellett volna tennem."

A könyv egy rabbi kérésével kezdődik, újra találkozik régi tanítványával, Mitch-csel, akivel már sok-sok évvel ezelőtt szétváltak útjaik, és egy kéréssel fordul hozzá: amikor eljön az ideje, szeretné, ha ő mondaná a búcsúbeszédét a temetésen. Mitch-nek mindössze egy kérése van a feladattal kapcsolatban: szeretné a rabbit jobban megismerni, szeretné hétköznapi emberként is látni. Így veszi kezdetét a nyolc évig tartó folyamat, Mitch és a Rebbe találkozgatásai, beszélgetéseik életről, halálról, házasságról, boldogságról, a küzdelemből, a reményről, az önfeláldozásról és persze a hitről. 

"Mi az a halálban, amitől a legjobban félnek az emberek? kérdeztem Rebbétől.

-Hogy mitől félnek a legjobban? - gondolkodott el. - Nos, például attól, hogy mi történik velük azután? Hová kerülünk? Olyan lesz-e, amilyennek képzeltük?

Ez csakugyan nagy kérdés...

-Igen, De valami mástól is rettegünk.

Valami mástól?

A Rebbe előrehajolt.
-Attól, hogy elfelejtenek - suttogta."

Közben az író egy másik találkozásról és ismerkedésről is beszámol, mely ezzel csaknem párhuzamosan történik: egy jó útra tért bűnöző keserves küzdelmét a templomáért és a gyülekezetéért: Henry, aki a nélkülözést, nyugalmat és a szegénységet - Istent választotta.

"Mitch, senkinek nem tesz jót, ha sértettséget vagy haragot hordoz magában. - Ökölbe szorította a kezét. - Felemészti a bensődet. Több kárt okoz, mint az, amiért haragszol."

Albert Lewis rabbi - A Rebbe (ami tanítót, mestert, mentort jelent) személyisége taszítja mindazokat a világi dolgokat, melyért a mai ember az életét áldozza: a tárgyakat és a vagyont. Nagyon praktikusan él és lételeme a spórolás. Egy valamin nem spórol: ez pedig a szeretet és a megértés. Prédikációi mindig vonzották apró zsinagógájába a híveket, mondanivalója számos embernek értéket és válaszokat adott. Olvasás közben sokszor gondolkodtam azon, hogy egy ilyen embert ismerni kiváltság és ajándék - vallási hovatartozástól függetlenül Istentől vagy akitől akarjátok. 

" -Az emberek manapság túl sokat várnak el a házasságtól - jegyezte meg egyszer. - Magát a tökélyt. Arra számítanak, hogy a házasság minden perce kész boldogság. Ilyesmi viszont csak a tévében létezik vagy a moziban. A való életben aligha tapasztalja ezt az ember. Ahogy Sarah szokta mondani, itt húsz boldog percet, amott negyven boldog percet kapunk, s ezek a boldog percek végül összeadódnak valami gyönyörűvé. A dolognak az a titka, hogy amikor éppen nem olyan csuda nagyszerűen alakul a helyzet, ne vágjuk a szemétbe az egészet, hanem érjük be egy jó kis veszekedéssel. Nem olyan nagy ügy, ha a párunk olykor szekál minket, vagy éppenséggel a terhünkre van. Természetes része ez a szoros együttlétnek. De ugyanez az együttlét micsoda örömökkel is jár, például, amikor közösen figyeljük a gyerekeinket, vagy amikor ébredés után egymásra mosolygunk... Hagyományaink tanítása szerint ezek az örömök áldásnak számítanak. Az emberek sokszor megfeledkeznek erről.

...

-A választás joga a tiéd. De később alighanem hiányozni fog, amit a másik oldalon találnál.

Mi van a másik oldalon?

-Ó... - mosolyodott el a Rebbe -, egy olyan boldogság, amelyet egyedül nem találsz meg."

"Régebben azt hittem magamról, hogy mindent tudok, s mindenhez értek a világon. Amolyan okostojásnak képzeltem magam, aki "mozgásba hozza a dolgokat", és épp ezért minél magasabbra mászom, annál inkább lenézhetek, kigúnyolhatok minden csacskaságot meg együgyűséget, például a vallást. Ám miközben hazafelé vezettem aznap este, ráeszméltem, hogy sem jobb, sem okosabb, csak éppen szerencsésebb vagyok másoknál. És szégyellhetem magam, amiért azt hittem, hogy mindent tudok a világról. Mert hiába tudunk róla mindent, ha mégis elveszettnek érezzük magunkat benne. És hány meg hány szenvedő ember él ezen a földön - köztük okosak és sikeresek -, akik nem néznek le semmit, s az ég felé emelik tekintetüket... Ezt kellett volna tennem nekem is. Hisz' amikor a világ úgy elcsendesül, hogy csupán saját lélegzetünket halljuk, mindnyájan ugyanarra vágyakozunk: vigaszra, szeretetre, a szív békéjére."

10**/10

Kiadja: Animus Kiadó, 2010. 

Eredeti cím: Have a little faith

Fordította: Sárközy Elga

Teljedelem: 262 oldal

Názáreti Jézus

Paul Verhoeven: Názáreti Jézus - Az ember fia

Elolvastam: 2011. március 5.

Egy nagyon érdekes könyv vette át a nálam főszerepet az utóbbi napokban. Akinek Paul Verhoeven neve ismerősen csengett, az holland származású hollywood-i filmrendezőként ismerhette, akinek a nevéhez olyan kultikus filmek köthetők, mint az Elemi ösztön, Robotzsaru, Csillagközi invázió, Emlékmás, és a többi.

Most új oldaláról mutatkozik be: könyvet ír, méghozzá nem kisebb témát választ magának, mint Jézus életét. Több, mint 20 éve foglalkozik - feltételezem hobbiként - Jézus életével, rendszeresen ellátogat a Jesus Seminar elnevezésű, évente 2 alkalommal megrendezett összejövetelekre, ahol híres teológusok beszélnek Jézus vélt vagy valós cselekedeteiről, életéről.

Mielőtt belefognánk Paul Verhoeven könyvébe, érdemes magunkévá tennünk az író célját és a kiindulási alapját:

"Úgy is mondhatnám, szívesen hinnék, de racionális okokból nem tehetem.

Az értelmem azt súgja, hogy a keresztény vallás nem más, mint agyunk egyik 

trükkje, mellyel elhiteti velünk, hogy - bár ennek minden ellentmondani látszik 

- az utolsó szó nem az úgynevezett "valóságé"."

Paul tehát az ateista, racionalista szemével nézi Jézus életét, alakját és olvassa a Bibliát, Biblia-magyarázatokat. Célja pedig az igazság megismerése, a bibliai szöveg megfosztása minden lehetetlen, kitalált, dramaturgiai fogásokkal tűzdelt, meghökkentő vagy éppen eltussoló részektől, Jézust lecsupaszítva, hús-vér emberként bemutatva elmesélni életének történetét. 

Mi marad Jézusból, ha mindezt megtesszük: egy lázadó, egy felbújtó? Erre próbál választ adni a könyv. Az író munkájában felhasználta igen nagyszámú, döntően XX. századi bibliakutató felfedezését és magyarázatát, ám saját megérzéseit és gondolatait is beleszőtte. Jézus egész - általunk ismert - életére egy emberek által írt forgatókönyvként tekint, mely hatással szeretne lenni másokra, ennek érdekében sok helyen kiszínezi vagy kiradírozza a valóságot, elképesztő fordulatot, csavart sző a történetbe, hogy az állunk is leesen, vagy éppen az aktuális politikai helyzethez igazítja a cselekményt.

Olvasás közben nagyobb hatással volt rám ez a könyv, mint vártam: a hátam borsózott az izgalomtól, hiszen képes elhitetni velünk, hogy olyan összefüggésekre mutat rá, olyan titkokról húzza le a leplet, melyet az emberiség történetében az elmúlt 2000 év alatt senkinek sem sikerült. Jézus élete tele van megmagyarázhatatlan fordulatokkal, melyek igazságtartalmára - véleményem szerint - már nem fog fény derülni, hiszen ez akár egyházi érdekek ellen való lenne, mindenesetre az ismert dokumentumok alapján eljátszott, "mi lett volna ha..."- játék nagyon érdekfeszítőre sikeredett. Engem ez a könyv gondolkozásra késztetett, magam elé képzeltem a vázolt szituációkat és továbbgondoltam a bibliai szöveget. Nagyon érdekesnek tartottam a négy evangélista szövegének és az apostolok leveleinek összehasonlítását, az átfedéseket, a különbségeket és a miérteket is. 

A könyv szerkezetében egy dolog zavart kifejezetten: a szöveghez nagyon sok jegyzet kapcsolódik, sokszor egy mondathoz kettő is, melyekhez állandóan hátra kellett lapozni, így azt éreztem, mintha kétfelé haladnék, és ez elég kényelmetlen volt. Mindenesetre az arra hajlamosaknak talán megnehezíti az elalvást, nekem ilyen problémám nem volt, mert végig élveztem az olvasást.
Persze elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon jó lenne-e az bárkinek is, ha egyszer csak lerántanánk a leplet az egészről, és kiderülne, hogy keresztény vallási alapjaink sem azok, aminek látszanak. Mondják, hit nélkül az élet elviselhetetlen. A hit belénk van kódolva, az emberiségnek szüksége van rá. Ez a veszély persze nem fenyeget, hiszen a Názáreti Jézusban felsorolt és idézett írások (Q-dokumentum, Márk titkos evangéliuma, Júdás evangéliuma) sem bizonyított, hogy valaha is léteztek.  

Felkeltette az érdeklődésemet a valláskutatás iránt és könnyen előfordulhat, hogy a kezdeti idegenkedésem után más vallástörténettel foglalkozó könyvet is a kezembe fogok venni. Természetesen nem győzött meg az igazáról, de lehetséges opcióként érdemes eljátszani a könyvben vázolt lehetőségekkel. Az biztos, hogy ha mégis film készülne belőle, akkor én kíváncsi lennék rá. És az is biztos, ha visszamehetnék az időben, akkor Jézust szívesen szemrevételezném.

Raffael: Krisztus színeváltozása

"Az ember, aki Mária és egy római katona erőszakos frigyéből jött a világra.
Az ember, aki szellemi vezetőként dühtől köpködve űzte a démonokat a megszállottakból.
Az ember, aki harcos forradalmárként fegyverkezésre buzdította követőit.

Történelmünk egyik legradikálisabb prófétájának igazi arca. És az ember, aki mögötte rejtőzik.

Paul Verhoeven az „Elemi ösztön” és számos más kultikus film rendezője ezúttal egészen új oldaláról mutatkozik be a közönségnek. Jézus életének szenvedélyes kutatójaként, a filmkészítő drámai érzékével és a bibliai tanok iránti egészséges szkepticizmussal dönti meg a dogmákat és az evangélium érveit. Az eredmény pedig nem más, mint a történelmi Jézus eddig sosem látott, egyedi és izgalmas életrajza. Egy szellemi kaland a tények és feltételezések kibogozhatatlan útvesztőjében."

10/10

Eredeti cím: Jezus van Nazaret
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010
Fordította: Horváth Viktor
Oldalszám: 384
keménytábla, védőborítóval