2011. március 5., szombat

Názáreti Jézus



Paul Verhoeven: Názáreti Jézus - Az ember fia

Elolvastam: 2011. március 5.


Egy nagyon érdekes könyv vette át a nálam főszerepet az utóbbi napokban. Akinek Paul Verhoeven neve ismerősen csengett, az holland származású hollywood-i filmrendezőként ismerhette, akinek a nevéhez olyan kultikus filmek köthetők, mint az Elemi ösztön, Robotzsaru, Csillagközi invázió, Emlékmás, és a többi.
Most új oldaláról mutatkozik be: könyvet ír, méghozzá nem kisebb témát választ magának, mint Jézus életét. Több, mint 20 éve foglalkozik - feltételezem hobbiként - Jézus életével, rendszeresen ellátogat a Jesus Seminar elnevezésű, évente 2 alkalommal megrendezett összejövetelekre, ahol híres teológusok beszélnek Jézus vélt vagy valós cselekedeteiről, életéről.
Mielőtt belefognánk Paul Verhoeven könyvébe, érdemes magunkévá tennünk az író célját és a kiindulási alapját:

"Úgy is mondhatnám, szívesen hinnék, de racionális okokból nem tehetem.
Az értelmem azt súgja, hogy a keresztény vallás nem más, mint agyunk egyik 
trükkje, mellyel elhiteti velünk, hogy - bár ennek minden ellentmondani látszik 
- az utolsó szó nem az úgynevezett "valóságé"."

Paul tehát az ateista, racionalista szemével nézi Jézus életét, alakját és olvassa a Bibliát, Biblia-magyarázatokat. Célja pedig az igazság megismerése, a bibliai szöveg megfosztása minden lehetetlen, kitalált, dramaturgiai fogásokkal tűzdelt, meghökkentő vagy éppen eltussoló részektől, Jézust lecsupaszítva, hús-vér emberként bemutatva elmesélni életének történetét. 
Mi marad Jézusból, ha mindezt megtesszük: egy lázadó, egy felbújtó? Erre próbál választ adni a könyv. Az író munkájában felhasználta igen nagyszámú, döntően XX. századi bibliakutató felfedezését és magyarázatát, ám saját megérzéseit és gondolatait is beleszőtte. Jézus egész - általunk ismert - életére egy emberek által írt forgatókönyvként tekint, mely hatással szeretne lenni másokra, ennek érdekében sok helyen kiszínezi vagy kiradírozza a valóságot, elképesztő fordulatot, csavart sző a történetbe, hogy az állunk is leesen, vagy éppen az aktuális politikai helyzethez igazítja a cselekményt.
Olvasás közben nagyobb hatással volt rám ez a könyv, mint vártam: a hátam borsózott az izgalomtól, hiszen képes elhitetni velünk, hogy olyan összefüggésekre mutat rá, olyan titkokról húzza le a leplet, melyet az emberiség történetében az elmúlt 2000 év alatt senkinek sem sikerült. Jézus élete tele van megmagyarázhatatlan fordulatokkal, melyek igazságtartalmára - véleményem szerint - már nem fog fény derülni, hiszen ez akár egyházi érdekek ellen való lenne, mindenesetre az ismert dokumentumok alapján eljátszott, "mi lett volna ha..."- játék nagyon érdekfeszítőre sikeredett. Engem ez a könyv gondolkozásra késztetett, magam elé képzeltem a vázolt szituációkat és továbbgondoltam a bibliai szöveget. Nagyon érdekesnek tartottam a négy evangélista szövegének és az apostolok leveleinek összehasonlítását, az átfedéseket, a különbségeket és a miérteket is. 
A könyv szerkezetében egy dolog zavart kifejezetten: a szöveghez nagyon sok jegyzet kapcsolódik, sokszor egy mondathoz kettő is, melyekhez állandóan hátra kellett lapozni, így azt éreztem, mintha kétfelé haladnék, és ez elég kényelmetlen volt. Mindenesetre az arra hajlamosaknak talán megnehezíti az elalvást, nekem ilyen problémám nem volt, mert végig élveztem az olvasást.
Persze elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon jó lenne-e az bárkinek is, ha egyszer csak lerántanánk a leplet az egészről, és kiderülne, hogy keresztény vallási alapjaink sem azok, aminek látszanak. Mondják, hit nélkül az élet elviselhetetlen. A hit belénk van kódolva, az emberiségnek szüksége van rá. Ez a veszély persze nem fenyeget, hiszen a Názáreti Jézusban felsorolt és idézett írások (Q-dokumentum, Márk titkos evangéliuma, Júdás evangéliuma) sem bizonyított, hogy valaha is léteztek.  
Felkeltette az érdeklődésemet a valláskutatás iránt és könnyen előfordulhat, hogy a kezdeti idegenkedésem után más vallástörténettel foglalkozó könyvet is a kezembe fogok venni. Természetesen nem győzött meg az igazáról, de lehetséges opcióként érdemes eljátszani a könyvben vázolt lehetőségekkel. Az biztos, hogy ha mégis film készülne belőle, akkor én kíváncsi lennék rá. És az is biztos, ha visszamehetnék az időben, akkor Jézust szívesen szemrevételezném.


Raffael: Krisztus színeváltozása


"Az ember, aki Mária és egy római katona erőszakos frigyéből jött a világra.
Az ember, aki szellemi vezetőként dühtől köpködve űzte a démonokat a megszállottakból.
Az ember, aki harcos forradalmárként fegyverkezésre buzdította követőit.
Történelmünk egyik legradikálisabb prófétájának igazi arca. És az ember, aki mögötte rejtőzik.
Paul Verhoeven az „Elemi ösztön” és számos más kultikus film rendezője ezúttal egészen új oldaláról mutatkozik be a közönségnek. Jézus életének szenvedélyes kutatójaként, a filmkészítő drámai érzékével és a bibliai tanok iránti egészséges szkepticizmussal dönti meg a dogmákat és az evangélium érveit. Az eredmény pedig nem más, mint a történelmi Jézus eddig sosem látott, egyedi és izgalmas életrajza. Egy szellemi kaland a tények és feltételezések kibogozhatatlan útvesztőjében."



10/10

Eredeti cím: Jezus van Nazaret
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010
Fordította: Horváth Viktor
Oldalszám: 384
keménytábla, védőborítóval

2 megjegyzés:

  1. Ateista szemmel, nem lehet az igazságot megérteni, mivel az ateista is hisz, csak éppen azt hiszi, hogy nem hisz.
    Hinni bizony illúzió. - A igazság tudatosság legalacsonyabb foka.

    VálaszTörlés
  2. „Szivesen hinnék, de racionális okokból nem tehetem” mondja Verhoeven. Vallomás a belső öncenzúráról, ami nem engedi ki az embert, az általa teremtett „Ráció” börtönéből. Ez „Ráció” pedig beszűkít, mert elutasít mindent, amit nem képes megvizsgálni. Amit nem tudok megérteni, az nincs is, jelenti ki. Pedig könnyen belátható, hogy soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mindent képesek vagyunk-e tudni. Elnézést, hogy egy elcsépelt Shakespeare idézetet rángatok elő, de számomra ez ragadja meg legjobban az ember szűnni nem akaró érzést hogy: „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” Ne gyakoroljunk magunkon öncenzúrát!
    Ami Verhoeven könyvének tartalmát illeti, itt most csak Jézus fogantatásának verhoeveni beállítására reagálnék.A Talmudban említi Jézus "Ben Pandera"-ként, vagyis mint "Pandera fia", Ez a "Pandera" lett volna az a bizonyos római katona. A talmudi forráshelyek azonban későbbiek, az amorák korából valók (Kr.u. 219-500) tehát már Jézus kereszthalála után két évszázaddal keletkeztek. Ekkor már széleskörűen terjedt a kereszténység, az Evangéliumok pedig közismertek voltak. A konzervatív zsidóság védekezni kényszerült, hisz a kereszténység Római birodalom zsidó kolóniáiban széles körben előrenyomult. Ekkor a keresztény szövegek alapján alkották meg a Pandera legendát. A kiindulási alapot pedig a Római birodalomban akkoriban legelterjedtebb keresztény liturgikus nyelv, a görög adta. Jézust a liturgikus szövegek a "szűztől születettnek" nevezik. Görögül a szűztől: párthenos, Παρθένος, a szűz szó rag nélkül pedig párthena, παρθένα. A talmudi bölcsek fantáziáját ez a szó mozgatta meg, és alkották meg belőle a Pandera nevet, mondván Jézus Panderától született, a keresztények is ezt emlegetik. Ez került be a korabeli zsidóság köztudatába, Kelszosz is innen szerezte az értesüléseit, és a Talmudban is ez maradt fenn.
    Akit részletesen érdekel, annak ajánlom Joseph Klausner: Geschichte des neuhäbraischen Literatur, illetve a Jesus von Nazareth, Sein Zeit, sein Leben und seine Lehre c. könyveit, illetve a Jüdisches Lexikon megfelelő szócikkeit. Aki esetleg nem tud jól németül, annak Giczy György Törvénytisztelet és Messianizmus a Talmudban és a középkori zsidó-keresztény disputákon c könyvet, és a Magyar Zsidó Lexikon vonatkozó szócikkeit. Ezekben részletesen, forrásokkal és bővebb irodalommal együtt megtalálhat mindent az érdeklődő.

    Eusebius
    (iromamagmet@gmail.com)

    VálaszTörlés

Kíváncsian várom a gondolatodat!