Mostanában újra buszozni kezdtem a munkahelyre és hazafelé is, de még furán érzem magam, amikor előveszem a könyvemet... Azt gondolom, mindenki jól megnéz, fixíroz. Délután tömött a busz, ilyenkor rosszabb, mert tele van hangoskodó tizenévesekkel, akik persze megkritizálják, amit meg lehet, de annyira szerettem volna olvasni, hogy nem érdekelt, elővettem. Pont a forgó mellett ültem, nagyjából középen. Már 20 perce belemerültem a könyvembe, amikor meghallom a csendet, ami körülvesz, és a forgóban álló huszonéves lány és fiú beszélgetését: "Úristen, mi történt itt... Te, milyen buszra szálltunk? Itt mindenki olvas?". Arc lassan elpirul, fej óvatosan kiemel a könyvből, fordít jobbra, balra, kicsit hátra, majd egyenesen előre: 7 ember olvasott könyvet közvetlenül a közelemben, és igen, köztük tizenévesek is.... :)
Mi ebből a tanulság, amit én is megtanultam egy életre?
Olvasni sosem volt szégyen. Bátran vállaljuk önmagunkat, mert lehet, mások is szeretnék, csak hozzánk hasonlóan nem merik.
De jó történet! Meg merem kockáztatni, hogy tőled kaptak kedvet/merszet a többiek is!
VálaszTörlésMegfertőzted a népet! ;))) Míg Rátok vártam az ominózus bevásárlóközpontban, gondolom csak lesett a nép, hogy olvastam, a biztonsági őr háromszor is elment előttem :D.
VálaszTörléstényleg ennyire gáz lenne olvasni? rám is szoktak néha csodálkozni, hogy én ennyit olvasok, de még soha nem éreztem, hogy égő lenne.
VálaszTörlés:-o én is csak nézek. most komolyan cikinek/furának érzed, hogy nyilvánosan olvasol? Én lehet, hogy rossz felé járok (ill. abszolúte nem érdekel, amit gondolnak vadidegenek), de sosem éreztem cikinek könyvet elővenni tömegközlekedésen (sem). és azért látok embereket olvasni bkv-n elég gyakran.
VálaszTörlésvagy félreértek valamit?
Én minden nap olvasok a bkv-n, néha megbámulnak, néha nem. De sokan olvasnak, néha meglepő is, mennyire nem árulja el a külső megjelenés, milyen könyvet is olvas az illető. Vannak emberek, akik mázsás könyveket cipelnek, mert nem tudnak megválni tőlük, míg ki nem olvassák. Nekem legtöbbször van egy külön bkv-s könyvem is, ami viszonylag kisebb méretű, és nem olyan sérülékeny, ha ide-oda cipelem.
VálaszTörlésDe ide illő másik sztori: jópár éve a férjem tini lányát nagy nehezen sikerült rávenni, hogy jöjjön el velünk a Múzeumok Éjszakájára. Némi fanyalgás után rábíztuk, válassza ki ő a netről, milyen múzeumokba is menjünk. Teljesen ledöbbent attól, milyen tömeg volt, mennyi fiatal, és milyen érdekes is az egész.
Kicsinek sokszor vittük őket, de kamaszkorra egyszerre cikinek érezte, hogy ő múzeumba menjen... Azóta már egyedül is elment!
Ha a fiatalok látják, hogy mennyien olvasnak, előbb-utóbb kíváncsiak lesznek arra, mit is találnak a könyvekben mások, és ők is kipróbálják. Ez jó.
Persze, hogy nem gáz olvasni :) Szerintem ezt sokan sokfelé érzékelhetjük!
VálaszTörlésSzerintem sem gáz olvasni! Sokkal inkább megbámulnak, ha nekiállok hímezni a vonaton:)
VálaszTörlésDe visszatérve az olvasásra, régebben nekem is gáz volt, főleg ha éppen valami csöpögős borítójú könyvet olvastam. Mióta van a Kindle, már ez sem zavar:)
Én sosem vettem észre, de talán csak azért mert tojok rá :-). Ha olvasni akarok, olvasok. Nem átallok a vérvételen a sorban állva is olvasni :-). Vagy amíg várok a gyerekre valami különóra után. És mindig csak remélem, hogy egy szülőnek sem támad beszélgethetnékje és hagynak olvasni :-)
VálaszTörlés