Kedvenc meseregények, mesesorozatok 1.

Régóta tervezem már, hogy aktuális kedvenc sorozatainkról készítsek egy összefoglalót. Hamar rájöttem, hogy ennél sokkal több sorozatot szeretünk, ám most az aktualitásokról szeretnék Nektek mesélni:

Berg Judit: Rumini-sorozat

Igazi kalandregény a javából, mely olyan gyerekeknek való, akik sokáig meg tudnak ülni a fenekükön és gazdag fantáziával rendelkeznek, hiszen a könyv nagyon kevés (főként fekete-fehér képet tartalmaz, bár úgy tudom, elkezdték kiadni színes rajzokkal is borsosabb áron), a fejezetek hosszúak, a cselekmény bonyolultabb, át kell látni a történéseket, a szereplőket, az összefüggéseket. A pagony.hu 6-12 éves kor közé ajánlja, mi 5 évesen kezdtük a kisfiammal, és már a 4. résznél tartunk. Összesen 8 rész jelent meg eddig. Van benne mindenféle izgalom: apró állatok (főszereplőink egerek), kalandozás egy különleges fantáziavilágban, hajózás, összeesküvés, rablótámadás, varázslat, átok, összefogás, majd végül összetartozás és győzelem.

Erwin Moser: Hol lakik a kisegér? - évszakos-sorozat

Ez kisebbeknek való, 3-6 éveseknek ajánlanám elsősorban. Moser-mesevilága sok család kedvence, gazdag fantáziával megáldott, kedves és rövid mesék ezek aranyos rajzokkal, rövidke fejezetekkel, melyek mégis összefüggésben vannak egymással, de nem épülnek szorosan egymásra. Itt is kisegerek a főszereplők, akikkel különleges dolgok történnek, varázslatosak, barátságosak, kalandosak egyszerre. Mosernek több mesekönyve is megjelent magyarul, én most az évszakos könyveket ajánlom, tavaszi és nyári a Hol lakik a kisegér? az őszi és téli az Egércirkusz.

Beck Andrea: Titoktündér-sorozat

Minden kisgyerek polcán ott a helye! Legalább az első résznek. A kisgyermekkor legáltalánosabb szorongásairól, félelmeiről, nehéz helyzeteiről szól és ezekre kínál varázslatos, mégis nagyszerűen működő megoldást. Toby, a kisfiú teljesen hétköznapi fiú, aki időnként nagyon szeretne egy helikoptert, máskor problémái vannak a barátaival vagy fél a sötétben, ám nagyon szerencsés is, hiszen egy apró tündérke, Lola, segít neki ezekben a helyzetekben különféle varázseszközök igénybevételével. Igen ám, de nem csak Toby ilyen szerencsés gyerek ezen a világon, hanem minden gyerek, aki csak odafigyel a szemünkkel nem látható dolgokra. 

A Titoktündér-sorozat eddig 7 kötetet számlált (megjelenésre kerül hamarosan a következő rész), van benne inkább kisiskolásoknak való rész is, de az első kötet és a Titkok kalendáriuma egészen biztosan jó nagyobb óvodásoknak is.

Timo Parvela: Miú és Vau - sorozat

Ez egy különleges, ún. empátiafejlesztő, finn gyermekkönyvsorozat, melynek első részéről itt írtam. Megint egy olyan könyv, amelynek minden kisgyerek polcán ott a helye, bár nagy érzések megmozgatására képes, így mi könnyedebb könyvekkel felváltva szoktuk olvasni.

Erdős István: Aprótörpe indiánok

Ez egy két részes sorozat, mely hüvelyknyi méretű indiángyerekekről szól, akik mindenféle kalandokba keverednek, kicsit mágikus és nagyon indiános. Egészen 4 éves kortól olvasható, Pásztohy Panka cuki rajzaival van tűzdelve.

Berg Judit: Lengemesék

Ez egészen új kedvencünk, az évszakokra osztott lengetörténetek. Könnyedebb, mint a Rumini, és kisebbeknek is kiváló, sokkal több rajz van benne, a fejezetek is rövidebbek. Főszereplőnk, Füttyös Vilkó és bátor és kalandkereső, kissé nyughatatlan lengegyerek, aki szzeretné, ha a haja minél hamarabb bebarnulna, azaz felnőtté válhatna a lengeközösségben. A lengéket folyamatos fenyegetés és orv támadás éri a ronda, piros fejű harácsok részéről, ami nagy kihívást jelent a közösségnek, ám Vilkó leleményessége és bátorsága számtalanszor kihúzza a lengéket a bajból. 4-5 éves kortól ajánlom. A sorozat évszakok szerint 4 részből áll, és készült belőle mesefilm is, van szakácskönyv, kalendárium is, mint kiegészítő kötetek.

M. Kácsor Zoltán: Zabaszauruszok-sorozat

Ez a legnagyobb és legelső kedvencünk! Annyira tetszett az első rész, hogy írnom kellett az írónak, mikorra várhatjuk a folytatást. Ez egy vérbeli, fantáziadús, kalandos dinós történet, a szereplők jól kidolgozottak, a történet vicces, fordulatos, rajz nincs benne túl sok, de amit van, az nagyon cuki, aranyos. Főszereplőnk Rilex, a békés tirex és baráti köre Barmol, a fogatlan Raptor, Kunyi, a keselyű, aki Rilex szájában lakik és a többiek. Az első kötetben Dínómdánom, a dínók paradicsomának felkeresésére indulnak a barátok. 5 éves kortól ajánlom.

Annie M. G. Schmidt: Titi-sorozat

A Titi-sorozat első részéről itt írtam bővebben. Ez egy 3 részes sorozat, ami egy Titi nevű jószívű, bátor kisfiúról szól, aki piros daruskocsijával száguldozik a városban és mindig készen áll arra, hogy segítsen a barátainak vagy bárki másnak, aki bajban van. 5 éves kortól ajánlom a sorozatot.

Ingo Siegner: Sárkányok szigete-sorozat

A sorozat első részéről itt írtam bővebben. Ezt a sorozatot akár 4 éves kortól olvashatjátok az apróságoknak, hiszen a fejezetek rövidek, ám annál varázslatosabbak, kalandosabbak. A fejezetek egymásra épülnek, de a cselekmény egész egyszerű, jól követhető, és a legtöbb klasszikus mesekelléket tartalmazza (tengeri szörny, boszorkány, sárkány)

-->

Titi a toronyház tetején

 

 Annie M. G. Schmidt: Titi ​a toronyház tetején 

(Titi 1.) 

Nagyon izgalmas, kedves sorozatot sikerült elkezdenünk az elmúlt hetekben! Már szemezek egy ideje a Titi-sorozattal, melynek  kezdő darabját ki is vettük a könyvtárból (a sorozat összesen 3 részből áll).

A könyv kezdete nem volt számomra kérdések nélküli, hiszen főszereplőnk, Titi, a kisfiú, aki piros daruskocsiján közlekedik, és éppen hajléktalan életmódot folytat. Ekkor segítségére siet Gerda, a galamb, aki egy nagyon magas toronyházban javasol neki egy toronyszobát, melyet Titi lelkesen el is foglal, így lesz ő a toronyszoba lakója. Természetesen ez bennem számtalan kérdést vetett fel: hol vannak a szülei, hogy került ez a kisfiú az utcára, stb., ám gyorsan leállítottam magam, hiszen ezeken a tényeken a gyermekeim egyáltalán nem akadtak fönn, és mohón kérleltek, hogy olvassuk tovább Titi kalandjait.

Mivel kalandból volt bőven. Titi nagyon életrevaló, bátor és jószívű. Így számtalan barátra lel - emberekre és állatokra egyaránt, akiket sosem hagy cserben.

Itt van máris a csótány, Zsazsa, akit egyenesen a házban lakó Patyolatnétól kell megmentenie, hiszen Patyolatné majdnem megöli a rovarölőjével... Vagy ott van a másik nagy barát, Ágica, Patyolatné szomorú sorsú kislánya, akin együtt hüledeztünk a gyerekekkel, hiszen Patyolatné megtiltotta, hogy a ruháját összepiszkolja, így szegényke egész nap a sarokban álldogál...

Vagy ott van Gerda, a galamb, aki Ágica megmentésekor egyszer csak eltűnik... 

Vagy akár Falábú Károly és Lenke, a sirályok és Lenke tojásai...

Sok-sok lakó kedveli meg még a jószívű Titit: Penna bácsi, akinek viccesen megtiszteli Gerda a  féltett poszterét (ezzel hangos heherészést váltva ki a gyerekekből), a Trappolkák (a kócos fejű kis ördögök, akik világ legtürelmesebb - meglepő módon egyedülálló - apukájának szerető figyelme mellett növekednek), a különleges Nyurgaló, vagy gazdája, az Őrnagy, és még sokan mások.

Az történet még nagyobb izgalmak közepette ér véget, hiszen adott egy narancssárga tojás, amiből nem tudjuk, mi fog kikelni, és mi történt a Toronyházban, ami miatt Titinek hirtelen meg kellett szakítania a pihenését a tengerparton.

A könyv fülszövege 5-10 éves gyerekeknek ajánlja a sorozatot. Ez egy igazi meseregény, abból a szempontból is, hogy klassz jellemábrázolások találhatók a könyvben,

az írónő éles szemmel és kiváló érzékkel faragta meg szereplőinket, ami igazán élettelivé teszi az kalandokat.

-->

Kókusz ​Kokó kalandjai

Ingo Siegner: Kókusz ​Kokó kalandjai

Sárkányok szigete 1. 

Kókusz Kokó meglepően nagy örömet váltott ki a gyerekeimből, bár eleinte kevesebb reményt fűztem hozzá (az illusztrációk nem olyan különlegesek). Két olvasásra végig is olvastuk, kedves, aranyos, és kicsiknek kifejezetten izgalmas meséket tartalmaz. Ráadásul egy könyvsorozat első része, így van lehetőség tovább élvezni a kalandokat.

Kókusz Kokó egy kis tűzokádó sárkány, aki első kalandjai egyikében megmenti a kis süni, Matilda életét, akivel ezentúl elválaszthatatlan barátokká válnak. Számtalan izgalmas kalandot élnek át együtt, míg szegény Matildát kővé nem változtatják... A varázslatot feloldani viszont csak a banya, Rubina tudja, aki addig nem hajlandó segíteni kétségbeesett sárkányunknak, míg meg nem tanítja őt is tüzet okádni. Így lesz Rubinából tűzokádó boszorkány, és így jut Matilda haza barátjával.

Van itt ezen kívül mindenféle izgalmas szereplő, például varázsló, tengeri szörnyeteg, őserdei kaland, humor, izgalom... Szóval ajánlom minden óvodás korú gyereknek és szüleiknek, mi biztos, hogy elolvassuk a folytatást is!

A könyvből animációs sorozat is készült, ami grafikáját tekintve elég gyengének tűnik, mi mindenképpen maradunk a könyveknél. 

Mia és a macskamedve

Udo Weigelt: Mia ​és a macskamedve

Mia nincs könnyű helyzetben: új helyre, új lakásba költöznek, nagy változások történnek az életében. Ez bizony elszomorítja Miát, hiányzik a régi otthona. Az új házukban, a dobozok között kutatva keresi Nyuszkót az alvókáját, aki nélkül nem tud álomba merülni, de sajnos nem találja. A dobozokat pakolászva az egyik dobozban rátalál a gumicukros üvegre! Igen ám, de az üvegben a gumicukornak hűlt helye, ám egy fura szőrös kis plüssállat lóg ki az üvegből farkával felfele. Mia kiveszi, a plüssállat pedig megszólal! Hamar kiderül, hogy ő Carlo, a macskamedve. És amilyen cukinak tűnik, olyan goromba Miával: ő sincs könnyű helyzetben, hiszen eddig ő élt a házban, amibe Mia és a családja beköltöztek és egyáltalán nem látja szívesen az új lakókat. Mia hamar túllép a költözés miatti szomorúságán és megvigasztalja az édesszájú Carlot egy jó adag tejszínhabos eperrel. Így aztán barátságot köt egymással Mia és a macskamedve és barátságuk átsegíti őket ezen az új és nehéz helyzeten.

Ez egy remek könyv költözés előtt álló családoknak, segíthet a kisgyermekeknek a költözéssel járó változások feldolgozásában, és egy szuper ötletet ad a szülőknek (ha van rá energiájuk): az új lakásban a kisgyermek találkozhat egy kedves, segítőtárssal, egy új plüssállattal, akivel kölcsönösen segíteni tudják egymást ebben az embert próbáló helyzetben.

Nagyon klassz könyv, 4-5 éves kortól ajánlom! 

-->

Mérleghinta

Timo Parvela: Mérleghinta

Timo Parvela empátia kialakulását elősegítő, érzékeny, kedves, "szívbarát" gyerekkönyveit már Miú és Vau kapcsán megismertük, így nagyon kíváncsi voltam a többi kötetére is.

A Mérleghinta (vagy van aki libikókának, libicsókának ismeri), a barátság és az emberi kapcsolatok játszóterén áll, és Pi ül rajta, a furcsa arcú, emberformájú medve. A hinta másik oldalán nem ül senki. Pi csak vár és vár, mérleghintázni szeretne, de nem tud, hiszen az egyedül nem lehet. 

"Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki". - Így gyűjti Pi jegyzetfüzetébe a tapasztalatait és következtetéseit. Pi vándorútja során - miközben társat keres a mérleghintázáshoz, számtalan érdekes, furcsa nevű - valódi állathoz hasonlító, ám nem valódi állattal találkozik (pl. harály, harmona, csirkák, stb., melyeket rendszeresen félreolvastam, ami gondolom jelzi az én fantáziához-valósághoz való viszonyomat is). Számtalan tapasztalatot, érdekes és igaz bölcsességet tanul meg a várakozásról, a magányról, az elfogadásról, a kölcsönösségről, a másságról - melyeket mind-mind feljegyez a jegyzetfüzetébe, egészen addig, amíg találkozik ugyanazzal a medvével, akivel már történetünk elején összefutott, szinte csak egy pillanat erejéig. Utazása során nagy magasságokat jár be, felül a hold szarvára, körbetekint a világűrben, majd ugyanilyen nagy mélységeket él meg,  mikor a gödörben talál rá a barátjára.

Olvasás közben kíváncsian figyeltem a gyermekemet (6 éves), hogy milyen hatással van rá mindez, mennyire érti, nem érti. (Voltak olvasás közben Kis herceg - érzéseim, és akkor finoman fogalmazok :)) Merthogy ez az északi gondolatvilág számomra vagy számunkra nagyon idegen, a könyv tele átvitt értelmű kifejezésekkel, aforizmákkal, a valósághoz hasonlatos szereplőkkel, melyek aztán mégsem valóságosak - mindenesetre érdekelte és kérte az olvasást. És szerintem a mese egyik leglényegesebb mondanivalója át is jött neki: ha csak ülünk és várunk, nem "hullik ölünkbe" a barátunk, de a nagy forgatagban rátalálhatunk, és lehet épp az lesz a barátunk, akiről első ránézésre nem is gondolnánk!

Szamócka

 

Stefanie Dahle: Szamócka

Tündéri történetek a szamócáskertből

Bevallom, ez a könyv nálam nagyobb sikert aratott, mint a gyerekeimnél. Már második alkalommal próbálkozom vele, és vesszük ki a könyvtárból, de még mindig nem az igazi...

Pedig!

Nagyon édesek az illusztrációk, kedvesek, szépek, kifejezőek, részletgazdagok, még nézegetni is élvezet. A borító is nagyon kedves és még ráadásul csillogós is, olyan igazi csajos darab, de akár kisfiúnak is simán tetszhet, mert nem az az elvetemült, rózsaszín cukormázas fajta.
A mesék, a történetek hossza és a szöveg - kép arány miatt 4-5 éves kortól ajánlott, de ez inkább gyerekfüggő. A történetek szereplői bájos bogárkák és mesebeli lények: főszereplőnk Szamócka, egy szamócatündér és barátja, Bibó, a pillangó. De van itt mindenféle egyéb tündér, vízisárkány, rágcsáló és bogár, egyik édesebb, mint a másik. Apróbb problémákat oldanak meg sok szeretettel és kreativitással, például eldugul a cickány orra a náthától vagy Don Carlo, a a szöcske szerelmes lesz vagy éppen kísértet érkezik a szamócáskertbe... Ami zavaró lehet olvasáskor, az a szereplők nevének szüntelen ismételgetése, gyakorlatilag egymás utáni, ugyanarra a szereplőre hivatkozó mondatokban is szerepel ugyanaz a név (Szamócka reggelizik. Szamócka megette a reggelit és átment Bibóhoz. - stílusban) - ettől szerintem nem tűnik valami választékosnak az egész...
Szerintem ez egy kedves, vidám gyerekkönyvek, amit tuti, hogy harmadjára is ki fogunk venni a könyvtárból, mert én annyira szeretem :)

Nagyi ​meséi

 

Tony Wolf: Nagyi ​meséi

A Nagyi meséi egy nagyalakú, csodaszép illusztrációkkal tűzdelt, ajándékozni való mesekönyv. Tony Wolf megszokott vagy ismert állatos meséiből tartalmaz 12 + 12 darabot és a bevezetőket, ám a mesék rövidsége miatt kisebbeknek is jó szívvel ajánlom. Nagyobb gyerekekkel (4 és 6 évesek) olvasva kicsit kurták-furcsák a történetek, de a rajzokat átbeszélve nekik is teljesen megfeleltek.

Két nagymamáról van itt szó, akik nincsenek könnyű helyzetben: a szülők kimenőt kaptak, így feladtuk lefektetni fejenként 12 (!) darab kisunokát. Mackó nagyi és Nyuszi nagyi azonban könnyű szerrel megbirkózik a feladattal, és a testvérharc is le van fújva, hiszen minden gyerek kap egy mesét - a hozzá leginkább illőt.

Ami fura volt nekem, hogy nagyi minden unokára ragasztott  egy címkét, és ezek általában nem éppen a "kedves" és a "szeretnivaló" magyar megfelelői voltak, nagyinak bizony komoly kritikai érzéke lehet - és annál is szúrósabb szeme! Ezekhez a tulajdonságokhoz párosított egy tanulságos kis mesét, mely elég didaktikusan elmagyarázza, hogy miért jön rá piciny történetünk főszereplője arra, hogy mit kellene másképp csinálnia. Így aztán hozzájutunk összesen 24 rövidke meséhez és számtalan bájos, vicces illusztrációhoz. 

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, annyira szépre sikerült, hogy akár ajándéknak is tökéletes választás.

A cica, aki haza akart menni

 

Jill Tomlinson: A cica, aki haza akart menni

Nahát! Ez a kicsit kancsi, ám annál cirmosabb cica belopta magát a szívembe! Főszereplő cicusunk Szuzi, Franciaországban él a családjával: egy halászcsaládnál lakik, aminek mind a négy fia imádja őt, ám Szuzi különösen Gabit, a legkisebbet kedveli, aki tudja, hogy visszafelé kell simogatni. Egy napon jól megjárja szegény, unalmában belefekszik egy kosárba, amiről kiderül, hogy a levegőbe emelkedve meg sem áll Angliáig, átrepíti Szuzit a nagy víz, a Csatorna fölött. Igen ám, de hogyan vissza? Merthogy Szuzit csak azt nyávogja, hogy "Sémmmoááá!" - azaz haza akar menni. Hiába veszi magához a kedves Bertie néni, akinél még egy papagáj is társául szegődik, Szuzi az otthona után vágyódik. Számtalan próbálkozás és kaland után végül Szuzinak muszáj lesz legyőznie a legnagyobb ellenségét: a vizet, hogy hazajuthasson szeretteihez.

Ez egy abszolút szerethető, megmosolyogtató, humoros, kalandos történet fontos üzenettel és vicces, mókás illusztrációkkal. Szuzi arra tanít bennünket, hogy a cél érdekében érdemes kitartani, ne adjuk fel, és amitől félünk, az néha nem is olyan félelmetes közelebbről. A célközönség a nagy óvodás, kisiskolás korosztály, de a felnőtteknek is kellemes olvasmány lehet.  Biztos, hogy a sorozat további részeit is el fogjuk olvasni.

Katicamesék

Petrőczi Éva: Katicamesék

 

Kislányom bogármániája miatt gondoltam kivenni ezt a katicásnak ígérkező könyvet a könyvtárból, de nem aratott osztatlan sikert. Őt szinte alig kötötte le, de én magam is bajba kerültem. Kislányom rajong a versekért, rímekért, itt viszont nem tudtam eldönteni, hogy ezek rím nélküli versek lennének avagy nem is versek? Az illusztrációk nem az ízlésvilágomba valók, de nem volt velük különösebb bajom, én igazából szeretem az amatőrnek tűnő rajzokat mesekönyvekben, a Bartos Erika rajzait is bírom, de a kismanós könyv is bejött ilyen szempontból - tudom, hogy főleg Bartos Erika könyvei kapnak sok kritikát pedig emiatt. 

Szóval a Katicamesék egy nagyon beharangozott könyvnek tűnt, a könyvtárban is "kiemelt helyet" kapott az újdonságok között, ám elég lagymatagra sikerült. Két mesét tartalmaz: a Katica Kata pettye egy kiskaticáról szól, aki elhagyta az egyik pettyét a hátáról és a katicakórházban visszavarrják neki (??) - kislányom itt feladta, így a második mesét egyedül olvastam. Ez pedig a kicsit dundi Gergőről szól (A bicikliző katica), melynek tanulsága, hogy legyünk kitartóak és ne adjuk fel. Tegyetek vele egy próbát, hátha nektek jobban tetszik!

-->

Borka ​könyve

 

 

Gurmai Beáta: Borka ​könyve

Ez egy egyedülálló ismeretterjesztő mesekönyv kisgyerekek, ami nem kevesebbről szól, mint a legfontosabbról a minket körülvevő világban: a családról. Imádnivaló, érdekes grafikákkal teszi az írónő még érdekesebbé a már amúgy is szuper gyerekkönyvet. Tudjátok mi jutott eszembe olvasás közben? Ez egy meghitt ismeretterjesztő könyv, igazi kuckózós fajta.

Szó esik itt mindenről a családdal kapcsolatban: hogy jön létre a család, ki kicsoda a családban, hogyan veszi körül a család a benne  cseperedő gyerkőcöt, kik az őseink, honnan származunk, mi az a családfa, hogyan épül fel a szűk család, hogyan lesz testvérünk. Az írónő a kevésbé kreatív szülőket kérdésekkel ösztönzi a beszélgetés elindítására, hiszen ebben a kötetben Borka családjával ismerkedve a saját családunk is előtérbe kerülhet, adja magát a családi legendák, történetek megvitatása. Régi kutatási eredmény, hogy az a (kis)gyermek, aki tisztában van a családja pozitív átkeretezéssel elmesélt családtörténetével, szűk családja és saját származásával, az magabiztosabb, (ön)elfogadóbb felnőtté válik. És az is ismert kutatási eredmény, hogy sajnos napjainkban a vérségi kapcsolatok háttérbe szorulásával a választott (baráti) kapcsolatok kerülnek előtérbe. Úgy szállnak a családi történetek generációról generációra, ahogy a Borka üknagymamája által hímzett varázsruha száll anyáról lányára már sok-sok éve. 

A könyv fontos része az illemtan, amivel kapcsolatban nem akarok visszamenni a "én időmbe", de az szerintem kétségtelen, hogy manapság kisebb hangsúlyt kap és akár gyermeknek, akár felnőttnek jól jöhet egy kis ismétlés a témával kapcsolatban :)

Köszönöm ezt a könyvet az írónőnek, aki maga is négy gyermekes édesanya, és hajrá, hozzuk divatba a családot!

És szeretném felhívni a figyelmet Megyeri Annamária kedves, szívet melengető illusztrációira.

A könyv története (mert hogy neki is van külön története) egy  mesesorozattal indult, mely itt érhető el, friss rész jött ki januárban:
Nagy fába vágta a fejszéjét az írónő a Veszkednek a szülők c. résszel, és minden tiszteletem, hogy nem a rózsaszín habos-babos családi világot igyekezett bemutatni, hanem bizony annak árnyoldalaival, a minden családban előforduló zsémbeléssel, zsörtölődéssel is foglalkozott. 
https://www.youtube.com/watch?v=JdJ3WiNGmDw

https://www.youtube.com/watch?v=SS_LInDN2rc

Úgy tudom, készülőben van(nak) a könyv  folytatása(i), de erről pontosabb információm még nincs.

Addig is nézegessétek ezt a klassz honlapot, a Borka világát:
www.borkavilaga.com

Spuri Gyuri a világ körül

 

Marianne Dubuc: Spuri ​Gyuri a világ körül

(Spuri Gyuri 2.)

Mondhatom, hogy ez a legbénább böngésző, amivel eddigi olvasmányaim során találkoztam! Egyrészt egy böngészőhöz nem elég fantáziadús, nem elég részletgazdag, másrészt teljesen értelmetlen, oda-nem-illő tárgyakkal tűzdelt kétoldalas illusztrációk alkotják a könyvet, melynek mibenlétét nem is értem. A történet egyszerű (Spuri Gyuri és családja világ körüli útra indul - de szó szerint), és nem találtam igazán izgalmasnak vagy érdekesnek, de ez alapján kisebbeknek szánnám a könyvet, a böngészéshez pedig nagyon kevés bármelyik korosztály számára. Ha humorosnak szánták, akkor ahhoz pedig a célközönség még igencsak zsenge.

Szerintem ez simán átgondolatlan így, bocsánat.

Kavicsmese

"Kavicsok hevertek a homokban. Megbújt közöttük egy icipici fekete kő. Három gyerek érkezett a folyópartra. Azért jöttek, hogy kavicsokat gyűjtsenek."

Marék Veronika: Kavicsmese

Marék Veronikát a nagy sikert aratott Boribon-mesék idejéből ismerjük, talán az első mesekönyveink közé tartoztak az egyszerű, oldalanként 1-2 mondatos történetek.
A Kavicsmese is jól beilleszthető a sorba, hasonlóan rövidke, ám abban mindenképpen eltér Boribontól, hogy mondanivalója attól sokkal fontosabb: mindenki értékes, mindenkinek megvan a helye a világban és az átlagtól különbözni nagyon is jó dolog. Mindez aprócska gyerekek részére szimbólumokban tálalva. Az egyik kedvenc Marék-könyvem lett, kár, hogy ilyen későn találtunk rá.

A ​Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos Szörny

 

Meomi: A ​Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos Szörny

A Mélytengeri mentőcsapat egy animációs mesefilm-sorozat, amivel valamelyik gyerekcsatornán találkoztunk. Rövidebb ideig kedvelték a gyerekek, így kivettük a könyvtárból a hozzá tartozó mesekönyvet is. Amennyire tudom, több is létezik belőle, mi az utolsó magányos szörnnyel találkoztunk. 

Aranyos, kissé pasztellszínű figurák, melyek egy Mélytengeri Parancsnokságon dolgoznak, részben angol, részben magyar, részben indokolatlan névvel vannak ellátva (Kapitány, Pezó, Csúzli, dr. Shellington, Kwazii, Dashi, Tintás professzor és Ikretek). Különböző küldetéseket teljesítenek az epizódok során. Ebben a könyvben találnak egy számukra ismeretlen szörnyet, melyről kiderül - miután alaposan utánajártak, hogy egy óriási polip, aki fajtájának utolsó darabja. Nagyon magányos és keresi a hozzá hasonlókat. Ebben segít neki a Mélytengeri Mentőcsapat, méghozzá úgy, hogy feljárják a föld óriási vizeit, mind a négy irányban. 

Kedves történet, de nem maradandó alkotás. Szerintem nagyjából Mancsőrjárat víz alatti változata. Nálunk egy fellángolás volt, a könyv legalábbis mindenképpen.

A ​királykisasszony, akinek nem volt birodalma

 

Ursula Jones - Sarah Gibb: A ​királykisasszony, akinek nem volt birodalma

Nekem úgy tűnt a könyvesboltok polcelrendezése alapján, hogy Ursula Jones könyvei ma a kislányoknak szóló gyermekirodalom (?) divatosabb darabjai közé tartoznak - bár nálunk az ilyenfajta kategorizálás nem szokott bejönni, hiszen kisfiam legalább olyan elragadtatással böngészte a könyvet, mint jómagam.

Szóval ez egy modern királylányos mese, aminek erőssége mindenképpen a tetszetős, igényes illusztrációkban található, jó nagy alakú, részletgazdag, a borító enyhén csillanós és az árnyékszerű ábrázolásmóddal mindenképpen kitűnik a többi kortárs királykisasszonyos könyv közül (Sarah Gibb keze munkáját dicsérik).

A történet egy királykisasszonyról szól, aki birodalom és kastély híján egy kopott szekéren szállítja minden vagyonát: székeket, madárkalitka, a biztonság kedvéért egy váza virág, teáskancsók,... - egyszóval minden, amire egy vándor királykisasszonynak szüksége lehet. Abban pedig senki sem kételkedik, hogy ő valójában királykisasszony, mert az. Útra kel Pompás nevű pónilovával hogy megkeresse a birodalmát. Mivel ő egy szegény királykisasszony, akinek birodalom mellett pénz sem jutott, így a logisztika területén helyezkedik el, rakoncátlan nagymamát vagy akár sánta kutyát is szállít a megbízó kívánsága szerint. 

És közben töretlenül keresi a birodalmát és minden kastélyba ellátogat illendően, ahogy az a jól nevelt királykisasszonyokhoz illik. Vilhelmina királynőnél megismerkedett az udvari bolonddal, akitől kapott egy piros harisnyát, melyet a gyerekek örömmel kerestek aztán minden további oldalon.

Egy ilyen alkalommal részt vesz az ország királyfijának koronázási ünnepségén, ahol a királyi ifjak összevesznek a szépséges királylányon és sütivel kezdik dobálni egymást. 

A királykisasszony elszomorodva odébbáll, majd összetalálkozik ugyanazzal az udvari bolonddal, akivel nagy-nagy szerelembe esnek. És a nagy-nagy szerelem közepette még a birodalmát is megtalálja, amolyan "kapott is meg nem is"-módon: Imitt, Amott és Mindenütt királynőjének nevezheti magát ezentúl.

Aranyos történet és nem a klasszikusokból ismert klisékből építkezik, ráadásul még néhány kacagtató poént is belecsempésztek, így szerintem ez egy szerethető, jó mesekönyvvé vált.

Molly ​és Milo, a szeleburdi manók

Babos Eszter: Molly ​és Milo, a szeleburdi manók

A trollok titka

 

Ez egy aranyos, kedves történet, ami két manóról szól: Molly-ról és Miloról (magyar nevet is lehetett volna választani nekik...), akik egy igencsak kalandos úton szereznek az utolsó homoktövisüknek (az ott az a borító elején az üvegburával lefedve!) harmatcseppet. Még az az út is kalandosra sikerül, amikor a harmatcsepp-gyűjtőért hazamegy Milo, a többiről már nem is beszélve. Nagyon sietniük kell, hiszen a friss, reggeli harmatcseppeket a napsütés pillanatok alatt felszárítja. A medvékről, egerekről, furcsa járművekről és a trollokról is kiderül néhány dolog a történet végére.

Szerethető kalandregény kicsiknek (5-8 év közé lőném be hirtelen), ami ismeretlensége ellenére engem meglepett (pozitív értelemben) és a gyerekeim is nagyon élvezték. Az illusztrációk aranyosak, nem top kategória, de szerintem elfogadhatóak, maga a sztori egész aranyos, tanulságos, a nyelvezet néhol hagyott némi kívánnivalót maga után (a nevekkel, a trollokkal, a "hej"-jel nem voltam kibékülve), de összességében egy nem hibátlan, ám aranyos, cuki manós történetet kaptam. Remélem, lesz folytatása. Bátran ajánlom!

-->

Miú és Vau esti meséi

Timo Parvela Miú ​és Vau esti meséi

Miú és Vau történeteivel egy éve ismerkedtünk meg, az első rész teljesen elvarázsolta a gyerekeket (és engem is). Ez a nagy sikerű finn sorozat 6. része,nem olvastuk még az összeset, csak bele-belelapoztunk a többibe, de ez a 6. méltó párja lehet az elsőnek! Önálló kötetként is olvasható, sőt, semmiféle előzetes ismeret nem szükséges hozzá.

Ebben a 6. részben Miú és Vau kalandjai, hétköznapi történetei folytatódnak. Viszonyuk, működésmódjuk, személyiségük nem sokat változott... Rengeteg hétköznapi, megmosolyogtató fejezet található a könyvben, csupa olyan, amivel a kisgyerekes családok nap, mint nap találkoznak és küzdenek. Sokszor magunkra ismerünk egy-egy szituációban. Példának okáért: füllentés, hibák letagadása (Nem én voltam!), kritizálás (Undormány), a mi a szívből jövő ajándék és tudjuk-e értékelni (A születésnap), a pozitív életszemléletről (Jó nap), az örök versengésről és a nyereség értelméről (Én győztem), a meggondolatlanságról (Három kívánság), a boldogság mikéntjéről (Az igazi királylány), és még folytathatnám a sort.

Ha két mesét ki kellene emelnem a könyvből, akkor az mindenképpen a Jó nap és Az igazi királylány lenne, mert ezek mondanivalója minden kisgyerek tarsolyába be kellene kerüljön az élet folyamán. A többi történet is nagyon hasznos és különleges megvilágításba helyezi az adott problémát. Nyilván a különleges kutya-macska kapcsolat, vagyis barátság, Miú hiú és önző személyisége, Vau bölcsessége, önfeláldozása változatlanul a középpontban van és áthatja a történeteket, minden mese hagy maga után gondolkodni-, beszélgetni valót, és azt hiszem ettől igazán értékes könyv ez.

"Ma remek napom lesz! - jelentette ki Vau egyik reggel, miközben nagyokat nyújtózott.
- Csönd! Én még alszom! - nyávogta Miú. - Különben meg honnan tudod? Még el sem kezdődött.
- Mert így döntöttem. Épp az előbb határoztam el, hogy ma jó napom lesz, történjék bármi is." (Jó nap c. mese)

Hű, de bátor!

Lorenz Pauli - Kathrin Schärer: Hű, de bátor!

Egy kicsiknek való állatos könyvet szeretnék Nektek mutatni: ez pedig a Hű, de bátor!

Gyönyörűségesen szép könyv nagyon kevés szöveggel. A történet nagyon egyszerű és arról szól, hogy mindenki ügyes valamiben, mindössze hinni kell magunkban. És ezt a másik ügyességét, bátorságát mi is vegyük észre, ezáltal váljunk együttérzőbbé, megértőbbé.

Kukucs!

Négy kicsi állat: a csiga, a béka, a kisveréb és a kisegér méri össze bátorságát, ügyességét. Mindez hatalmas, szupercuki illusztrációkkal tarkítva. A kedvencem az mindenképpen az úszó egérke képe, ami szerintem beégett az agyamba, olyan aranyos. Szerintem fontos a könyv tanítása, ráadásul szép formában teszi mindezt.

Kevés ilyen szép mesekönyvet találok a gyerekkönyvek között, szerintem ez különösen figyelemre méltó darab!


-->

A ló, aki édességet tüsszentett

Bodor Attila: A ​ló, aki édességet tüsszentett

Ez a könyv a mai magyar gyermekirodalom egyik gyöngyszeme! Nagyon kedves történet egy öreg lóról aki a szintén öreg Józsi apóval él együtt. Nagyon nehezen éldegélnek, veszélybe kerül a tanya is. Józsi apó fájó szívvel úgy dönt, hogy el kell adnia Patás Mátyást, öreg barátját. Elindulnak a piacra, ám út közben Patás Mátyás elvész... Nem kell ám kétségbe esni, hiszen segít rajta egy jótöndér és összetalálkozik a Koczka Emesével (aki akár a szomszéd kislány is lehetne). A Koczka család befogadja az elárvult lovat, akiről nem is tudják, hogy különleges képesség birtokába jutott.... A Koczka-család rendkívül önzetlen és tiszta szívű, nem is csoda, számtalan árvaságra jutott, nehéz sorsú állatnak nyújtanak menedéket otthonukban. 

Ez a mesekönyv tele van értékekkel: kedves, állatos történet, ahol van szeretet, van csoda, van egymásra találás, van önzetlenség - minden amire az életben szükség lehet.

És még nem is említettem az irtó cuki illusztrációkat, melyek a történet szerves részét képezik, imádtuk őket! (Szimonidesz Kovács Hajnalka keze munkája). Felolvasásra kb. középső csoporttól, és kisiskolásoknak önálló olvasásra is tökéletes.

-->