A következő címkéjű bejegyzések mutatása: velem történt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: velem történt. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 5., csütörtök

Hogyan tovább?

Meg kellene erőltetnem magam, ugyanis 22 (!!!) piszkozat található a bejegyzések között - ennyit kezdtem el, de sosem fejeztem be. Könyvekről, amiket olvastam, esetleg félretettem. Miért van az, hogy nincs kedvem írni? Régebben szinte rögtön billentyűzetet ragadtam, ahogy becsuktam az aktuális könyvet... És nem, nem csak az első hónapokban volt ez így, hanem sokáig. Igazából néhány hónappal ezelőttig. Most viszont nem bírom rávenni magam. Tudom, ehelyett a bejegyzés helyett is posztolhatnék másról (olvasmányokról), de annyira nehezemre esik, hogy ha magamra erőltetném, már nem is lenne hiteles.

Bízom benne, hogy átmeneti üzemzavar. Büszke voltam eddig a blogomra, hiszen csekélyke látogatottság mellett is kitartóan írtam mindenféle írói véna hiányában. Tisztán könyvekről. Sose volt balhézós bejegyzésem, nem tettem közszemlére a politikai, etnikai, vallási, stb. nézeteimet, nem csináltam nyereményjátékokat (ezáltal a látogatottságommal sem törődtem igazán), mégis döcögött valahogy. Idáig. 

Most várok egy kicsit, aztán meglátjuk.



-->

2013. június 12., szerda

Könyvek - de honnan?

Régóta tervezem már, hogy írok a könyveimről. Az egész blog róluk szól igazából, de nem nagyon emlegetem az utat, amit bejártam. Egyaránt mint könyvbarát és mint könyves blogger. Amikor indult a blogom... Mikor is...? Még 2010 januárjában. Mindössze néhány olvasatlan könyvem volt itthon a polcon, egyszer-egyszer betértem az antikváriumba és jól ismert szerzők egy-egy újabb művével tértem haza.r
Majd egyszer csak a véletlenek furcsa játéka nyomán úgy alakult, hogy elkezdtem többet olvasni (több időm lett, nem tanultam már napi 10-12 órákat). Így persze könyvek után kellett nézni. Ekkor találtam rá a molyra. Gyorsan gyarapodásnak indult a kívánságlistám, kibővült a választék és hirtelen megugrott a magánkönyvtáram mérete is.
Az első időkben antikváriumba jártam - a felfedezés öröme mellett jó áron találtam remek olvasmányokat. Majd a blogom jobban beindult és megkeresett egy kiadó recenzió-ügyben. Elindult a lavina. Ingyen, vadiúj könyvek, csak olvasni és írni kell? Kinek ne tetszene? Néhány hónap elteltével aztán ráébredtem arra, hogy hamar kötelességgé és szorongató felelősséggé vált az olvasás - hobbiból másodállás. Ráadásul nem akarom megbántani a friss megjelenésű könyveket (Isten ments!), de rendszeresen melléfogtam és néhány kiváló könyvet nem említve igencsak unalmas, béna könyveket is sikerült kifognom (a sok-sok élvezhető, de felejthető mellett). 
Ezen a korszakon is túlestem, mint sokan mások.
Újra vásárolgatni kezdtem. Mivel megérintett az újdonságok szele, elkezdtem figyelni az akciókat, és nagy élvezettel csaptam le a nagy várományos kötetekre, zsákszám hordtam haza a rendeléseimet valamelyik átvevőhelyről, könyvesboltból. A férjem gyártotta a polcokat, de a könyvektől nem fértünk :) Közben az antikváriumok is visszatértek az életembe, hiszen a felfedezés öröme fantasztikus érzés.
Mivel túl sok könyvem lett, és persze a nagy részüket nem tartottam újraolvasásra gyanúsnak (hiszen annyi, de annyi könyv van még a világon!), elkezdtem elcserélgetni a szívemnek kevésbé kedves példányokat. Ennek újabb anyagi befektetés lett az ára, ugyanannyi könyv sorakozott azonban a polcokon. Ekkor indult a rukkola is, ami épp kapóra jött.

Aztán egyszer csak jött a felismerés. Minek nekem a könyvet birtokolni, ha úgysem olvasom el még egyszer? Ha pedig mégis újraolvasnám, még mindig megvehetem. Tehát újabb és eddig legértelmesebb fellángolásom tárgya: a könyvtár! Rögtön be is iratkoztam a kicsi, ám annál kedvesebb helyi könyvtárba, majd rá egy hétre a nagy megyei könyvtárunkba (nem is én lennék, ha nem esnék rögtön túlzásokba... :)). Anyagilag nagyon megéri, megmaradt, sőt, tetőpontjára hágott a felfedezés élménye! És mondhatom, mióta könyvtárba járok, nincs mellényúlás. Olyan fantasztikus könyvek jönnek velem haza és lesznek társaim estéről estére, hogy néha nem is tudok szóhoz jutni...!!! Igen, lelkes könyvtári tag lettem és erre nagyon büszke vagyok :)

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvtárakat, hiszen a legkézenfekvőbb megoldás könyvmolyoknak; remek a hangulata, lehet mazsolázni az újdonságokat/régiségeket, anyagilag sem terheli különösebben a pénztárcát, és az otthonunkból sem szorítanak ki bennünket könyvalakú barátaink :)


2012. december 4., kedd

Mit tudnak a könyvek?


Ez mennyire igaz... És nekem erre milyen nagyon szükségem van. Újra és újra és újra... És mindig.

Kíváncsi lennék, hogy aki nem kapcsolódik ki olvasással, az mit tesz? Tud-e annyira elröpülni a hétköznapokból, mint az, aki olvas?

2012. szeptember 23., vasárnap

Én és a rukkola - egy kapcsolat vége



A rukkola.hu felhasználója voltam az első pillanatoktól, sőt, még a tesztelős bizniszben is részt vettem. Maga a kezdeményezés szerintem nagyon jó, hiszen szívesen cseréltem a molyon is, de sajnos sokszor nehezen tudtunk megállapodni, hogy mit is kérünk/tudunk adni cserébe. Na ezen segített a rukkola, hiszen innentől nem kell konkrétan azzal megállapodnod, akinek küldöd a könyvedet, hanem pontot kapsz, aminek fejében bárkitől választhatsz könyvet. És így kialakul egy körben kör, mindenki cserél mindenkivel gyakorlatilag.

És miért is hagyom ezt abba mindennek ellenére? 

Nézzük a pozitívumokat: Sikerült 71 könyvet happolnom. Megszabadultam a polcaimon/szekrényeimben porosodó könyveim nagy részétől. Többnyire könnyen meg tudtunk egyezni más felhasználókkal.

És most a válasz a miértre. A legtöbb happolt könyvemhez még a rukkola létezésének elején jutottam hozzá. Ez nagyjából az első 2-3 hétben ki is merül. Onnantól kezdve elkezdték meglepni a felhasználók az oldalt, ám a könyv egyre kevesebb lett. Mindenki elkezdte feltölteni az otthon porosodó ócskaságait (újságok, magazinok, Romana-, Julia-füzetek, évkönyvek, kismillió, többnyire idejétmúlt tankönyv, harmincezer Alkonyat-kötet és a többi), ezek fejében persze happoltak könyveket. Én elküldtem egy csomó új és többkötetes könyvet is, sosem tettem fel szemetet. Feltöltöttem a vágyott 200-as listát is, tehát 200 (!!!) könyvet, amelyet keresek és bármelyiknek örülnék. Eleinte jöttek az e-mailek, hogy egy-egy példány elérhetővé vált, de mire beléptem az oldalra (akkor is, ha azonnal!), a könyvnek már híre-hamva sem volt, mindig azt kaptam válaszul, hogy valaki gyorsabb volt. Igen ám, de mindig? A rengeteg elpostázott könyvért azonban elég sok lehetőségem összegyűlt, hogy könyvet kérjek, de nem volt mit! Volt 200 keresett könyvem és egy idő után már e-mail sem érkezett, egyetlen egyet sem tettek fel! Mind a mai napig érkeznek azonban e-mailek Csokoládécipő- és Egy nap-ügyben, de soha egyik könyvet sem láttam még elérhetőnek a rukkolán - ez csak szemfényvesztés. 
Mit tettem tehát? A happjaimat ellőttem Thackeray és Szabó Magda könyvekre, régi, antikvár kötetekre... Az én vadiúj könyveim ellenében! Kicsit vérzett a szívem :( De nem akartam bent hagyni a lehetőségeimet, hiszen már tudtam, hogy ez számomra itt véget ért.

És a másik ok. A legelső könyv, amit elküldtem a Szörnyek című kötet volt, vadiúj példány. Ez a könyvesboltokban 4200-4500 forint körül van. Azóta azonban Göbl Zsombor elérhetetlen. Sem e-mailre, sem FB-üzenetre nem válaszol. Azt hiszem, megérdemli, hogy itt lássa a nevét, esetleg más is tudjon róla, milyen korrekt ember (FB elérhetősége itt) Persze ennek ma már 3 hónapja. Írtam a csapatnak többször ez ügyben. Azt mondták, még várjak. Aztán meg kérték a könyv linkjét. Aztán kérték a felhasználó linkjét. Most meg az történt, hogy visszavonták a könyvemet és így még pontot is levontak tőlem. Köszönöm szépen.

Aztán történt olyan, hogy egy felhasználó könyvét happoltam, ő elküldött egy másik könyvet. Semmit nem volt hajlandó tenni, mindössze egy sajnálom volt a válasz. Mivel szerettem volna az eredeti könyvet is, én engedtem, és happoltam azt is. Így lett egy felesleges könyvem más hibájából. A csapat annyit mondott tanácsnak, próbáljak vele megegyezni, de semmi mást.

2 hete happoltam egy nagyon vágyott könyvet. Megírtam a címemet a felhasználónak és rögtön törölte is a könyvét. Mondván, bocs, ő csak Bp.-en adja oda személyesen, nem postázza el, mert ő nem feccol ebbe pénzt. Hát köszönöm. Írtam a csapatnak ez ügyben is, válasz nincs.

1 hete pedig megérkezett a várva vált Newcome család című könyv. Pontosabban az első kötete. Egyébként antikvár példány, két kötetes eredetileg. Persze rögtön szóltam a felhasználónak, hogy a felét elfelejtette odacsomagolni. Az ő válasza gyakorlatilag egy bandzsa mosollyal kísért buksisimogatás volt: én kis buta, ő azt nem ecsetelte, hogy neki csak ez az egy könyv van meg, és azt sem gondolta, hogy én nem tudom, hogy a rukkola egy könyv alapon működik. Persze olyat nem lehet happolni, hogy Newcome család 2., így én soha nem fogom már megkapni az egész könyvet. Magyarázhattam én neki a szabályokat meg az igazamat, nincs könyv és kész.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. És itt jött el a végső döntés, hogy köszönöm szépen. Én besétálok ezen túl is az ismert és kedvelt antikváriumomba és a postaköltség árán megveszem azt a könyvet, amire vágyok. És így enyém a felfedezés élménye is, kimozdulok itthonról. A megmaradt elcserélendő könyveimet pedig beviszem ugyanoda és nem érdekel mennyit adnak értük, mert legalább nem ingyen megy el, mint például a szörnyes könyvem. 
Plusz szörnyű érzés az is, hogy bár gondolom, a csapatnak rengeteg dolga van, mert megy a marketing mindenhol, a FB-on a napi sokszori frissítés, de én személy szerint akkor is azt éreztem, hogy magamra vagyok hagyva ebben a dologban mindenféle háttér nélkül. A tisztességtelen felhasználóknak egyetlenegyszer sem csaptak a körmére és sokszor még választ sem kaptam.
Úgyhogy a rukkola életében viszonylag hosszú ideig voltam felhasználó, de amint a maradék ügyeim is lezárulnak, törölni fogom magam.

UPDATE (09.29.)
Még 2 könyvre várok több, mint 30 napja és a rukkolók nem válaszolnak semmilyen üzenetemre. A passz gombot természetesen megnyomták, így nem tudok elállni a dologtól :( Egy könyvet (az utolsót, a Pendennis történetét) 3 napja happoltam. Az üzenetemre nem válaszol senki... És maradt A nagy Hoggarty gyémánt, amire 17 napja várok és kiderült, hogy egy olcsó, 58 éves példány :( Persze itt is réges-régen megnyomták a passz gombot, elállni ettől sem tudok :(
Ennek már soha nem lesz vége?? Mikor tudom már törölni magam?????

2012. július 2., hétfő

Ezért :)


Hamarosan jelentkezem új könyves élményekkel, de addig is a szünet okáról kivételesen a karakterek helyett beszéljen egy kép :)



2011. szeptember 1., csütörtök

Könyvfalók



Csatlakoztam a Könyvfalók könyvesbloghoz, így a bejegyzéseim (egy része) ott is meg fognak jelenni a jövőben.
Mi értelme ennek?
7 különböző személyiségű, ízlésű és korú blogger fogja szeptember 1-től közzétenni a könyvélményeit, program- és megjelenésajánlóit, filmadaptációkról alkotott véleményét egy közös blogon. Napi szintű frissítés - változatos ajánlók.
Heten, mint a gonoszok.

2011. augusztus 27., szombat

Így lépek a szájadra!



Amikor elegem van az emberekből....

"Az élet nevetséges. Aki nem nevet rajta, azt kiröhögik, és az sokkal rosszabb."

2011. július 20., szerda

Ez vajon mi?



Miért van az, hogy mindenkinél olvasom a legjobb és legviccesebb keresőkifejezéseket, amivel a guglizók rátaláltak a blogjukra és nálam semmi, de semmi az égvilágon??? Tudjátok milyen kereséseket kapok?


"ne engedj el" napi 50 alkalom
"színes fátyol" napi 20 alkalom
"Márai" napi 10


És hasonlóak.... Hétről hétre.
Hát min röhögjön így az ember? Engem kímélnek az elmebetegek??? :D
[Ha már a való életben nem teszik...]

2011. július 18., hétfő

Az olvasás 7 hete - 3. hét


Megint népszerűsítem az olvasást, legalábbis igyekszem. Tulajdonképpen minden olyan percem erről szól, amikor blogot írok. Hátha valakinek pont ettől jön meg a kedve egy könyvhöz. Vagy csak nem találja a megfelelőt. Ez az, ami miatt könyves blogot vezetek. Ez az elsődleges oka. A statisztikákból leszűrtem, hogy van létjogosultsága, több olvasót üdvözölhetek az oldalon, mint valaha is gondoltam volna. Emellett szeretek is írni. Vannak olyan pillanataim, amikor inkább nyűg, nehezebben megy, de van olyan is, amikor "alig tudom elzárni a csapot", még írnék, és még folytatnám, még mindig eszembe jut valami, amit megosztanék. Jól esik befejezni egy bejegyzést, lenyomatot hagyni a nagy világban, még akkor is, ha ez egy borzasztóan pici valami. Nagyon szeretek olvasni, engem valósággal elvarázsolnak a könyvek (na nem mindegyik, de ezt jelzem is...), és néha égek a vágytól, hogy megosszam a bennem pezsgő érzéseket, közvetítsem a hangulatot, hátha másnak is ilyen jó lesz. Oda vagyok a történetekért. Belőlem az igazán jó könyv sohasem tűnik el - nem kell ahhoz blog, hogy emlékezzek a hangulatra, az érzésre, amit keltett, még ha a történetre pontosan nem is fogok. Tisztában vagyok azzal, hogy a könyveket forgató internetezők közül egy meghatározott réteget érdekelhet a blogom, hiszen a ma legdivatosabb könyvekkel egyáltalán nem foglalkozom: nem olvasok ifjúsági irodalmat, szórakoztatót is ritkán, romantikusat alig. Nem azért, mert divatellenes lennék, egyszerűen nem passzol az ízlésemhez, mondhatnám, hogy nem kötnek le, folyton olyan érzésem támad olvasás közben: hogy ezt már láttam valahol, ezt már olvastam máshol. 
Azt nem mondom, hogy a visszajelzések miatt vezetek blogot, tudom, hogy ez csalóka, mert én alig-alig szoktam írni másokhoz kommentet, mégis közel 100 blogot olvasok havi gyakorisággal. Ettől függetlenül nagyon jól esik 1-1- visszajelzés.
Ha magamból indulok ki, akkor mindenképpen van hatása a könyves blogoknak. Egyrészt fokozza egyes műfajok divatossá válását - ami nem baj. Mindegy mit, csak kezdjen el egy fiatal könyvet olvasni, majd később megpróbálkozhat a szépirodalommal, de lehet sosem fogja szeretni - a lényeg, hogy olvas. Másrészt aki sokat olvassa bloggerek és bloggerinák véleményét, az egy idő után ráébred arra, hogy kivel passzol össze az ízlése és kivel nem. Mások véleményét figyelembe szoktam venni, hiszen a fülszöveg sokszor egyáltalán nem informatív. Már tudom, kik azok, akiknek az ízlése alapján választani nem lesz félrenyúlás. Néha viszont jól esik valami újat találni: mindenféle ajánlás nélkül, szinte elsőként olvasni könyvet. Mióta az interneten is figyelem a könyveket, a megjelenéseket, kritikákat, sokat színesedett a palettám, egy csomó jó kötetre bukkantam.
Az éppen soron következő olvasmányomat a választék határozza meg, és az aktuális harántimpulzus. Új könyvet úgy szoktam kezdeni, hogy reggel (szinte kivétel nélkül reggel!) magamhoz veszem a kötetet. Akkor és hirtelen döntök. Van olyan persze, amire hetekig készülök, de valamiért mindig arrébb pakolom, egyik reggel aztán úgy döntök: ma ezt olvasom, és kész. Van olyan, hogy este elhatározok valamit, mivel szeretném folytatni, aztán reggel másfajta szél fújja meg a fejemet :) Kivétel ez alól a kölcsönkönyv: azokat mindig gyorsan elolvasom, mert minél hamarabb szeretem visszaszolgáltatni. Inkább abban befolyásolnak mások (bloggerek, molyolók), hogy miket vegyek/szerezzek be.
Filmadaptatiók: Sokat megnéztem már, de egyértelműen csak az Anne Shirley-t tudom előhozni, ami szerintem fantasztikus. Számomra nagyobb élmény volt, mint a könyv, azt szinte csak tiszteletből olvastam el (az első részt). Kicsi korom óta rajongok érte és annyiszor láttam már, hogy szinte szó szerint tudom mondani a szöveget.

Mai konzekvencia:
Olvassunk. Mindegy mennyit, csak sokat!



2011. július 11., hétfő

Az olvasás 7 hete - 2. hét

Klassz kérdések merültek fel ezen a héten is. Többségükről sajnos rendelkezem saját véleménnyel, így megint hosszabb bejegyzés születik...

Könyvtár-e avagy könyvvásárlás?
Az utóbbi időben, ha tehetem, egyik sem (hála az e-könyveknek), de egyébként szeretem a magaménak tudni, amit elolvasok. Pedig nem sok könyvet olvastam eddig újra, mégis meghagyom a lehetőséget. Őszintén szólva könyvtárban utoljára az egyetem első évében voltam, akkor szakmait nézegettem. Azelőtt pedig 8. osztály körül volt egy nagyon ciki élményem: kivettem egy nagy könyvtárból 3 könyvet, átlapozgattam, elolvasgattam őket és el is felejtettem. Egy olyan évre rá küldtek egy cuki levelet, amiben az egész nyáron át gyűjtögetett zsebpénzem 90%-át követelték a lejárt határidő miatt. Hatalmas csalódás volt, hiába az én hibámból történt az egész. 
Általános suliban nagy divat volt délután átjárni a könyvtárba (napköziben), ami a suli mellett volt közvetlenül. Nagyon szerettem a hangulatát, volt egy egy sarok berendezve egy nagy párnával... Akkoriban sokszor jártam arra, magazinokat olvasgattunk, könyveket nézegettünk. Konkrétan olyanra nem emlékszem, hogy regényt kölcsönöztem volna a klasszikus módon, de lehet, hogy előfordult.
Könyvet viszont az utóbbi 6-7 évben sokat vettem: exponenciálisan növekedő mértékben. Persze szinte csakis antikvár könyveket vagy kihagyhatatlan akcióban újat. Azelőtt anya vett néha-néha új darabokat, főleg a könyvklubot szerettük. De már vagy 15 évre visszagondolva úgy rémlik, hogy csak hüledezünk az új könyvek árain. Ajándékba viszont nagyon szívesen veszek könyvet, mindig nagy izgalommal csomagolom. 
Már több, mint 1 hónapja egyébként egyetlen könyvet se vettem. Körülbelül 80 olvasatlan könyv van a polcaimon (de lehet, hogy megvan 100 is), gyönyörűen mutatnak a nappaliban, de most már elég volt a gyűjtögetésből. 

És itt elő is kerül a következő, mostanában sokat vitatott téma: e-köny vagy papír alapú? Én nem tudom letenni a voksomat egyértelműen egyik mellett se. Imádom mindkettőt. A könyveket lehet gyűjteni, fogdosni, simogatni, lapozgatni, szagolgatni, látványosan rendezgetni - ki ne lenne beléjük szerelmes?! De mint lelkes kindle-használó, az e-könyveket is nagy becsben tartom. Nagyon kényelmes módja az olvasásnak, elég hozzá egy kezem, amit egy hagyományos könyvnél nem engedhetek meg magamnak. Ez kényelmi szempont, akik órákig rabjai maradnak egy-egy regénynek, tudják, hogy nem mindegy, milyen pózban tesszük ezt. Ráadásul rengeteg könyvem lehet velem egyszerre. Ezt is lehet simogatni, fogdosni. Sose csukódik be váratlanul. Tudja, hol folytassuk a könyvet. Könnyű benne jelölgetni. És persze olcsó. 
Az igazság általában az, hogy mostanában egy papír alapú és egy elektronikus könyvet egyszerre olvasok. Alkalomtól, helyzettől és kedvemtől függően veszem elő egyiket vagy másikat.

A könyvsorozatok: soha életemben nem olvastam még könyvsorozatot. De már tervezem. A polcomon ott sorakozik az Anne B. Radge-trilógia és egy szépséges négyes Juliette Benzonitól (Fiora-sorozat). Remélem, egyszer ők is sorra kerülnek. Virtuális polcaimon pedig több sorozatot is kinéztem magamnak, de amit legjobban szeretnék, az Merle-től a Francia história-kötetek.

És végül a könyvek rendszerezgetése, ami előre feltételezi, hogy van olyan sok, amit már rendszerezni kell. A könyvespolcaimon nincs egységes rend, stílus szerint vannak kissé szétválogatva (pl. 2. világháborús, kisasszonyos), de mindegyiknek kialakul egy helye, ahol lakik. Néha hetekig gondolok egy könyvre, hogy el kéne olvasni, fejből tudom a helyét, odanyúlok, néha kiveszem, belelapozok. Aztán visszateszem. Egyszer meg nálam ragad. A molyon jobban elhatalmasodott rajtam a rendezgetési mánia, ott vannak mindenféle polcaim és gyűjteményeim, terveim és céljaim, kívánságaim és vágyaim. Az első polcot terápiás célzattal hoztam létre: azok a könyvek kerültek rá, amiket megvettem, de még nem olvastam. Hátha szembeötlik, milyen sok van. Nem sokat segített eddig :)

2011. július 4., hétfő

Az olvasás 7 hete - 1. hét

Az első könyvélmény(ek)



Életem első elolvasott könyve Anna Sewell-től a Fekete szépség volt. 2. vagy 3. osztályos koromban kaptuk a Mikulástól az iskolában. Amikor kibontottuk a becsomagolt ajándékokat, körbenézve a teremben láttam, hogy kétféle könyvet ajándékozott a piros ruhás Télapó, az egyik egy sárga alapon színes borítós könyv volt (azóta sincs arról sejtésem, mi lehetett), a másik pedig a Fekete Szépség - ezzel a sivár, egyszínű borítóval. Természetesen nekem sokkal jobban tetszett a másik színes borítós, így az egyik lányt azon nyomban meg is kérdeztem, nincs-e kedve elcserélni. Persze nem volt. És akkor még sejtésem se volt róla, hogy életem első könyvélménye ez a könyv lesz és arról sem, hogy ez mennyire meghatározza a későbbieket: megszerettem olvasni, a Fekete Szépséget kapásból háromszor olvastam el, így ez az első három könyvélményemnek is beillik. Ráadásul felkeltette az érdeklődésemet a lovak iránt is, talán pont ez a könyv indította útjára életem egy meghatározó szakaszát, ami nagyrészt a lovakkal telt (ha fizikailag nem is minden perc, de a fantáziámban mindenképpen!).


Olyan 10 éves koromból egy meghatározó emlék: még ma is érzem a bizsergést a hátamon, ha a helyzetre gondolok. Ezzel a könyvvel bújtam el egy nyáron a magas kukorica között, egy pokrócot vittem magammal és szinte egy szuszra kiolvastam a Ronját. Nagyrészt az is erdőkben, barlangokban játszódik, így a fantáziám révén hasonló izgalmat éltem ár, mint a könyv szereplői. Eszembe jutott közben néhányszor, hogy hátha keresni fognak, de nem tették. Hamarabb lett vége a könyvnek. Nagyon izgi volt!
Ezt is 9-10 éves koromban olvastam az ágyamban téli estéken. Kint hatalmas hó volt, egész nap szánkóztunk. Bele tudtam képzelni magam a szituációba, hiszen téli időszakban játszódó regényről van szó. Ez volt talán az egyetlen olyan könyv az olvasottak közül, amiben cigánygyerek szerepel. Ekkor tanultam meg, mit jelent az a szó, hogy purdé. Még mindig tisztán emlékszem a felfedezésre...
És persze kutyás könyv, ez nagyon fontos!

11 éves koromból származik a konkrét emlék: a kórházi ágyon fekve olvasgatom, a kartörésemet operálták és ezzel a könyvvel feküdtem be a kórházba (Persze lovasbaleset következménye volt... mi más lehetett volna? Esetleg fáramászás :)). Nagy szükség volt a fantáziámra, hiszen a fehér falak közül nem volt egyszerű kiszabadulni és eljutni a folyóik Huck-kal és Tommal. De persze sikerült.









Ezek a könyvek elevenen bevésődtek az emlékeim közé, tökéletesen megfeleltek a kalandvágyó, nyughatatlan gyermeklelkemnek. Más lett volna felnőni nélkülük. Akkor mindössze maradt volna a csendes téli este, a kukoricalevelek és a napsütés, illetve a kórházi falak fertőtlenítőszagú személytelensége.

És persze ki adta az első könyvet a kezembe? Nos, az általános iskolai Mikulás mellett (akinek valódi kilétére akkor nem derült fény)  ez a személy az anyukám volt, aki egészen pici koromban felolvasott nekünk és verseket tanultunk együtt. Később válogathattam a könyvespolcáról, mindig ajánlgatta a jobbnál jobb regényeket, amelyeket ő maga már olvasott (Diderot: Az apáca,  Bronte: Üvöltő szelek, Segal: Szerelmi történet, Jókai M.: Az aranyember, Merle-könyvek, Szabó Magda: Abigél, stb.). Fiatal korában nagyon sok könyvet forgatott, de sajnos az utóbbi időben már nem okoz neki szórakozást.




2011. május 27., péntek

Ön nyert!

 
Valamelyik éjszaka nagyon szép álmom volt: A sok-sok egyetemnek küldözgetős papír egyikéről visszaírták, hogy "Ön nyert!". Olyan boldog lettem, hogy egész éjszaka mosolyogtam közben.... És azzal a szívet melengető érzéssel keltem fel az ágyból, hogy nyugodtan elmehetek a Európa Könyvkiadós megrendeléseimet átvenni a könyvesboltba... Beletelt néhány percebe, amíg magamhoz tértem és ráeszméltem a valóságra. Kiábrándító volt. Így ma csak nehéz szívvel tudok elmenni a könyvesboltba :(

Ráadásul, mivel nem akartam megakadályozni a szerencse rámzúdulását, vettem tegnap délután egy sorsjegyet, mellyel tényleg nyertem: a sorsjegy árát.


2011. április 5., kedd

Régi idők hölgyei



Anyukám nagy gyűjtögető, ráadásul nem is akármiket gyűjt: babákat (és még minden egyéb különleges és szép holmit). Nyugodtan indíthatna egy blogot a szerzeményeinek és ötletes alkotásainak, biztosra mondom, hogy lenne közönsége.

Tegnap egy nagyon érdekes babasorozatra hívta fel a figyelmemet. Babák, melyeket a világirodalom nagy nőalakjairól mintáztak. És egyszerűen gyönyörűek! A frizurájuk, ruhájuk utolsó hajtókája, a kiegészítók, mind-mind korhűek és kidolgozottak.

És hogy kiket is mintáztak meg? 
Íme a lista a szépséges 12-esről: 

Emma Bovary a Bovarynéból (Gustave Flaubert)

Marguerite Gautier, aki maga A kaméliás hölgy (ifjabb Dumas)


Constance Chatterley, aki szeretőjéről híres (David H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője)


Margaret Schlegel, a Szellem a házban hősnője (E.M. Forster)


Elizabeth Bennet a Büszkeség és balítélet férjvadászatából (Jane Austen)


Anna Karenina, aki Tolsztoj keltett életre (és ha nagy nehezen választásra szánnám magam, akkor ez lenne a leggyönyörűbb darab!)


Nora Helmer a Babaházból (Henrik Ibsen)


Jane Eyre, a szegény tanítónő sem maradhat ki  a legendás hölgyek közül (Charlotte Bronte) 

Szonya a Bűn és bűnhődés megindító sorsú szépsége (F. Dosztojevszkij)

Emma Woodhouse szintén Jane Austentől (Emma)


Élisabeth Fischer a Betti néniből (Balzac)

Lady Windermere stílusosan a kis legyezőjével kapott babaalakot Oscar Wilde a Lady Windermere legyezője című komédiából



Ami még ennél is fontosabb: hogyan lehet ezekhez a babákhoz hozzájutni? Borzasztóan nehezen. Egyedül újságárusoknál lehet kapni, ráadásul nem is eget rengető áron (darabja 990 forint), viszont sajnos körutam során azt tapasztaltam, hogy sok helyen nem is hallottak róla, máshol pedig jót mosolyogtak, hogy mennyien keresik, de csak 1-2 darab szokott hozzájuk érkezni, ráadásul egy újságos stand 2-3 fajtánál többet még nem is látott közelről. Természetesen az élelmes pénzhajhászok már fel is találták magukat, és az interneten több ezer forintért árulják gyűjtőknek a megkaparintott darabokat.

Nem terveztem reklámozni ezeket a babákat, mégis azt tettem, hiszen olyan sok könyvimádót ismertem meg az utóbbi évben (mióta a könyvesblogomat életre keltettem), hogy talán akad közöttetek más is, akit lenyűgöznek ezek a szépséges porcelánbabák!

2011. március 6., vasárnap

Eszembe jutott

Andiamo-val beszélgettünk a napokban egy dologról, amit továbbgondolt, és egy post is született nála a témáról. Hozzáfűznék egy történetet, ami velem esett meg, ami azt bizonyítja, hogy nem mindenki az, amikek látszik...

Mostanában újra buszozni kezdtem a munkahelyre és hazafelé is, de még furán érzem magam, amikor előveszem a könyvemet... Azt gondolom, mindenki jól megnéz, fixíroz. Délután tömött a busz, ilyenkor rosszabb, mert tele van hangoskodó tizenévesekkel, akik persze megkritizálják, amit meg lehet, de annyira szerettem volna olvasni, hogy nem érdekelt, elővettem.  Pont a forgó mellett ültem, nagyjából középen. Már 20 perce belemerültem a könyvembe, amikor meghallom a csendet, ami körülvesz, és a forgóban álló huszonéves lány és fiú beszélgetését: "Úristen, mi történt itt... Te, milyen buszra szálltunk? Itt mindenki olvas?". Arc lassan elpirul, fej óvatosan kiemel a könyvből, fordít jobbra, balra, kicsit hátra, majd egyenesen előre: 7 ember olvasott könyvet közvetlenül a közelemben, és igen, köztük tizenévesek is.... :)



Mi ebből a tanulság, amit én is megtanultam egy életre?

Olvasni sosem volt szégyen. Bátran vállaljuk önmagunkat, mert lehet, mások is szeretnék, csak hozzánk hasonlóan nem merik.