2011. július 11., hétfő

Az olvasás 7 hete - 2. hét

Klassz kérdések merültek fel ezen a héten is. Többségükről sajnos rendelkezem saját véleménnyel, így megint hosszabb bejegyzés születik...

Könyvtár-e avagy könyvvásárlás?
Az utóbbi időben, ha tehetem, egyik sem (hála az e-könyveknek), de egyébként szeretem a magaménak tudni, amit elolvasok. Pedig nem sok könyvet olvastam eddig újra, mégis meghagyom a lehetőséget. Őszintén szólva könyvtárban utoljára az egyetem első évében voltam, akkor szakmait nézegettem. Azelőtt pedig 8. osztály körül volt egy nagyon ciki élményem: kivettem egy nagy könyvtárból 3 könyvet, átlapozgattam, elolvasgattam őket és el is felejtettem. Egy olyan évre rá küldtek egy cuki levelet, amiben az egész nyáron át gyűjtögetett zsebpénzem 90%-át követelték a lejárt határidő miatt. Hatalmas csalódás volt, hiába az én hibámból történt az egész. 
Általános suliban nagy divat volt délután átjárni a könyvtárba (napköziben), ami a suli mellett volt közvetlenül. Nagyon szerettem a hangulatát, volt egy egy sarok berendezve egy nagy párnával... Akkoriban sokszor jártam arra, magazinokat olvasgattunk, könyveket nézegettünk. Konkrétan olyanra nem emlékszem, hogy regényt kölcsönöztem volna a klasszikus módon, de lehet, hogy előfordult.
Könyvet viszont az utóbbi 6-7 évben sokat vettem: exponenciálisan növekedő mértékben. Persze szinte csakis antikvár könyveket vagy kihagyhatatlan akcióban újat. Azelőtt anya vett néha-néha új darabokat, főleg a könyvklubot szerettük. De már vagy 15 évre visszagondolva úgy rémlik, hogy csak hüledezünk az új könyvek árain. Ajándékba viszont nagyon szívesen veszek könyvet, mindig nagy izgalommal csomagolom. 
Már több, mint 1 hónapja egyébként egyetlen könyvet se vettem. Körülbelül 80 olvasatlan könyv van a polcaimon (de lehet, hogy megvan 100 is), gyönyörűen mutatnak a nappaliban, de most már elég volt a gyűjtögetésből. 

És itt elő is kerül a következő, mostanában sokat vitatott téma: e-köny vagy papír alapú? Én nem tudom letenni a voksomat egyértelműen egyik mellett se. Imádom mindkettőt. A könyveket lehet gyűjteni, fogdosni, simogatni, lapozgatni, szagolgatni, látványosan rendezgetni - ki ne lenne beléjük szerelmes?! De mint lelkes kindle-használó, az e-könyveket is nagy becsben tartom. Nagyon kényelmes módja az olvasásnak, elég hozzá egy kezem, amit egy hagyományos könyvnél nem engedhetek meg magamnak. Ez kényelmi szempont, akik órákig rabjai maradnak egy-egy regénynek, tudják, hogy nem mindegy, milyen pózban tesszük ezt. Ráadásul rengeteg könyvem lehet velem egyszerre. Ezt is lehet simogatni, fogdosni. Sose csukódik be váratlanul. Tudja, hol folytassuk a könyvet. Könnyű benne jelölgetni. És persze olcsó. 
Az igazság általában az, hogy mostanában egy papír alapú és egy elektronikus könyvet egyszerre olvasok. Alkalomtól, helyzettől és kedvemtől függően veszem elő egyiket vagy másikat.

A könyvsorozatok: soha életemben nem olvastam még könyvsorozatot. De már tervezem. A polcomon ott sorakozik az Anne B. Radge-trilógia és egy szépséges négyes Juliette Benzonitól (Fiora-sorozat). Remélem, egyszer ők is sorra kerülnek. Virtuális polcaimon pedig több sorozatot is kinéztem magamnak, de amit legjobban szeretnék, az Merle-től a Francia história-kötetek.

És végül a könyvek rendszerezgetése, ami előre feltételezi, hogy van olyan sok, amit már rendszerezni kell. A könyvespolcaimon nincs egységes rend, stílus szerint vannak kissé szétválogatva (pl. 2. világháborús, kisasszonyos), de mindegyiknek kialakul egy helye, ahol lakik. Néha hetekig gondolok egy könyvre, hogy el kéne olvasni, fejből tudom a helyét, odanyúlok, néha kiveszem, belelapozok. Aztán visszateszem. Egyszer meg nálam ragad. A molyon jobban elhatalmasodott rajtam a rendezgetési mánia, ott vannak mindenféle polcaim és gyűjteményeim, terveim és céljaim, kívánságaim és vágyaim. Az első polcot terápiás célzattal hoztam létre: azok a könyvek kerültek rá, amiket megvettem, de még nem olvastam. Hátha szembeötlik, milyen sok van. Nem sokat segített eddig :)