A ​város és a rózsa

 

Bakóczy Sára: A ​város és a rózsa

Debreceni széphistória

Tényleg széphistória, szépen elbeszélve. Debrecen történetének egy rövid, ám annál vészterhesebb és izgalmasabb időszakában, körülbelül 1548-55 között játszódik, amikor a várost még  kapuk, kisajtók védték és az utcakapitányok őrizték. Mezőváros, így megfelelő védelem híján könnyen áldozatul esett rablótámadásoknak és az ellenséges erőknek, különösen a törököknek

Ebben az időszakban, egy jószívű kalmárcsalád lánya, Bakóczy Sára ruhájába bújunk. Sára ellenállhatatlan vonzalmat érez a kétes erkölcsű, dúsgazdag fiatal kalmár, Sákvári Gábor iránt, aki pont kiszemelte feleségnek a megfelelő hozománnyal bíró, jó családból való Sárát. Eközben a várost rablótámadás éri, melyre a koldusszegény, nincstelen Kapus Mihály segítségével előre fel tud készülni a város védelme. Mihály nem csak bátor, hanem melegszívű és származása ellenére nagyravágyó is. Sára sajnos nagyon hamar megtapasztalja, milyen ember is ez a Sákvári Gábor, és szerencsés asszony, hogy titkos imádója Kapus Mihály védelmezi egy életen át. 

Van a történetben minden, ami izgalmas: szerelem, harc, háború, menekülés, veszedelem, hősiesség, árulás, stb. Izgalmas maga a történet is, a reformáció kori Debrecen utcáira helyezve pedig még érdekesebb. Az írónő sokat dolgozhatott a könyvvel, de sikerült a szórakoztató kategórián belül olyat alkotnia, amikor valaki úgy teremt történelmileg hiteles környezetet és ehhez használ korabeli kifejezéseket, hogy az még nem fárasztó és nem teszi nehéz nyelvezetűvé a könyvet. Kiegészítésekért, forrásokért sajnos hátra kell lapozni (egészen pontosan 99-szer), de nem tudom, hogyha ezt az adott oldalakba ágyazta volna be a szerkesztő, vajon nem zavarta volna-e túlságosan a tördelést. Mert így meg nyilván a folyamatosságot zavarja kissé.

A történet számtalan történelmi személyt felvonultat, mellette számos kitalált szereplő és fantázia szülte cselekmény borzolja az idegeinket.

Szóval regényes történelem Debrecen utcáin - ajánlom minden debreceninek és nem debreceninek :)

Nagyon érzékletesen összefoglalja a fülszöveg (ami nem olyan gyakori ám!), miért válasszátok ezt könyvet egyik nyári olvasmányotoknak:

"Ezerötszáznegyvennyolc, ​Magyar Királyság. Buda lassan egy évtizede török kézre került, az ország három részre szakadt. A három résznek – a török hódoltságnak, a Habsburg-uralom alatt álló Magyar Királyságnak és a Fráter György által kormányzott Erdélynek – szinte pontosan a határán áll egy gyorsan gyarapodó mezőváros: Debrecen, a török fogságban sínylődő Enyingi Török Bálint birtoka.
A debreceni tőzsérek félelmet nem ismerve hajtják és hajtatják át a hatalmas szürkemarhagulyákat a török által megszállt országrészeken Bécs felé – vagy a vállalkozóbb kedvűek a császári harmincadvámot megkerülendő észak felé –, hogy onnan a nyugati kézműipar termékeivel és luxuscikkekkel térjenek vissza a keleti országrészbe.
Az öntudatos lutheránus polgárság egyik vezéralakja Bakóczy Péter tanácsnok, szenátor leánya, Sára a Székesfehérvárról Debrecenbe költözött nagy múltú és nagy hírű Sákvári tőzsérfamília utolsó sarja, Gábor felesége lesz. Az esküvő után azonban rá kell döbbennie, hogy férjét sötét titkok lengik körül, és talán az élete sincs biztonságban mellette…
A szerző kiterjedt történelmi kutatásokon alapuló, rendkívül élvezetes stílusban megírt történelmi regénye egyedülálló betekintést nyújt az 1500-as évek közepének mindennapjaiba, remek arányérzékkel állítva a kor történelmi és politikai eseményeit szereplői drámai és felemelő sorsának hátteréül."

-->

Porlik, ​mint a szikla

 

Bauer Barbara: Porlik, ​mint a szikla

Máris kiemelném a könyv legnagyobb pozitívumát: ez pedig a gyönyörű borító, ami számomra egyből kiemeli a többi közül.  

Na nem arról van szó, hogy ennyi az egész, hiszen a könyv kb. harmada szerethető volt. Könnyen meg lehet találni ezeket a részeket, dőlt betűvel szedett visszaemlékezések ezek, melyeket egy idős asszony szájából hallunk, aki megélte a trianoni időszakot, az ország szétszakadását, Erdély nehéz sorsát, családja tragédiáját. De.

Amikor megláttam, hogy a főszereplőt Amandának hívják, majdnem becsuktam a könyvet. Egyszerűen képtelen voltam komolyan venni az egész jelenben látszódó cselekményszálat, és ezt sajnos teljesen feleslegesnek is éreztem, rózsaszín cukorkába mártott szirupos borzalomnak találtam. Aki követi a blogomat, az tudja, hogy nem nagyon bírom a romantikus regényeket, márpedig itt töményen kapjuk a szerelmet. A munkamániás Amanda visszatér Erdélybe, hogy felkutassa a gyökereit, melyeket eddig ugyan megtagadott, ám most, hogy ő ápolja az idős nagyit az újonnan épült lakópark egyetlen megmaradt villájában (wtf???), mindent új színben kezdett látni. Ez a szál 2004-2005 körül játszódik és a hihetetlen kategóriába tudnám beilleszteni. Amanda felmond, és erdélyi afférja hatására megnyitja a lakópark legtutibb pékségét, így viszi tovább a családi hagyományt (?). Van itt aztán ki-kinek-a-gyereke típusú megvilágosodás, sírba-viszem-a-családi-titkot típusú izgalom, látom-e-még-valaha típusú dráma. És persze ott az idős nagymama, aki pedig Amanda lelkét helyrebillentve nyugodtan adhatja át lelkét a teremtőjének. És a könyv vége pedig... hagyjuk is.

Az erdélyi visszaemlékezések és részben a jelenben játszódó erdélyi rész, különösen az idős székely házaspár viszont szimpatikus szereplőkként maradtak meg az emlékezetemben, azt hiszem, ennek köszönhető, hogy terveimmel ellentétben végigolvastam a könyvet.

Összesítve vízparti nyaralásra való könyv, mert ahogy az aktív vizezést a töménytelen fetrengéssel vegyítjük nyaralás közben, így keveri az írónő az élvezetes, történelmi, fordulatos részeket a lagymatag, unalmas, ezerszer olvasott/látott klisékkel. 

Szerintem ennek a könyvnek a nagy erőssége a témaválasztás: a mai napig sokunk szíve fáj Erdélyért, és ez az igazságtalanság generációról generációra heves indulatokat szül.

Beszámolómat egy 1915-ös gyergyótölgyesi látképpel szeretném szebb élménnyé tenni.

1913.