A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nőcis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nőcis. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 21., kedd

Pocsék karma


David Safier: Pocsék karma

Elolvastam: 2010. december 20.

Ideje volt egy kis szórakoztató irodalomnak, ezért választottam a Pocsék karmát. Rengetegen olvasták már, sokan szeretik, és persze a marketingje sem utolsó, hiszen az egyik nagy bevásárlóközpontból hazafele jövet a kosaramba "csusszant" a könyvhöz tartozó szórólap.
Nehezen tudom elképzelni, hogy pasi írta, azt még kevésbé, hogy pasi elolvassa. Az egész könyv szerintem teljesen filmszerű, méghozzá a ma divatos humoros-romantikus-kicsit limonádé kategóriába sorolnám, olyan igazi első randira való.


A borító mesekönyv-szerű, nekem nem annyira tetszik. De mindenesetre már előrevetíti, hogy a komoly szándék távol áll az írótól. Egyáltalán nem eredeti a történet szerintem, aki egy kicsit több filmet néz a kelleténél (mint én is), annak szinte minden pontja ismerős lesz valahonnan.
A fülszöveg nagyjából elmeséli a könyv tartalmát, így azt kihagyom. Ez igazából egy klassz kis mese arról, hogy a szerelem örök és a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. És persze a külső nem számít.
A kedvenc szereplőm: Casanova.
Többet nem is tudok írni róla, mert nem hiszem, hogy bármi is megmarad 1-2 hónap múlva belőle....Egyedül a hangyákat, akik felbukkannak az előszobában nézem már szemmel.
Ha valami könnyed, szórakoztató könyvre vágyunk, akkor nem rossz választás. Néhány helyen kifejezetten humoros volt, de persze meglepetéseket sehol sem okozott.


"Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta 
a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek…
A német származású David Safier sikeres, többszörösen díjjazott forgatókönyvíró hazájában. A Pocsék karma 1 millió példányban fogyott Németországban, és több mint tíz nyelven aratott sikert fanyar humorával, és páratlan – „pasi által írt csajos könyv”- stílusával."

7/10

2010. november 24., szerda

Mindent a mogyorókrémért!



Szalai Vivien: Hamis gyönyör

Elolvastam: 2010. november 19.


Mi vitt arra, hogy elolvassam ezt a mindenhol reklámozott, sikerkönyvként elkönyvelt, "tényfeltáró" olvasmányt? Az egyszerű kíváncsiság. Én nem olvastam Annácskáról, nem olvastam NagyŐAnikóról, és más celebről sem, hát itt volt az ideje egy kis összefoglalónak.
Nem irodalmi műként tekintettem erre a könyvre és a híresztelések ellenére nem vártam tőle sokat.
Egy luxusprostituált életéről szól, az írónő vallomása szerint egy valóságos személy ihlette a regényt. Én ezt teljes biztonsággal el is tudom hinni, hiszen vannak, tudjuk, köztünk élnek. De abban biztos vagyok, hogy sok helyen lett beleszőve egy kis mese itt-ott. És talán nem is egyetlen hölgyike életét vette célba, hanem akár összegyűrte egy pár lány sorsát.


A lelkizős részektől rosszul voltam néhol, és szerintem sehol sem illettek össze a hideg-rideg számító nőci gondolataival. Tetszett, amilyen őszintén istenítette a pénzt, elhittem. És elhittem azt is, amikor lenézte az összes többi nőt, a háziasszonyokat, a feleségeket, az anyákat. Biztos vagyok benne, hogy önértékelési problémái miatt próbálja felmenteni magát így, és az is igaz lehet, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy valaki élhet boldogan.
Ezért néhol sajnáltam, máskor lesajnáltam. Végül úgy döntöttem, hogy a világon millió ember kezdi az életét nálánál rosszabb körülmények között, mégsem válik belőle prosti, és mégis ember lesz.
A magyar elitről szóló részeket is elhittem, hiszen nap, mint nap olvas ilyesmiket az ember itt-ott az interneten, vagy hall a tévében. Egy része rosszindulat, egy része valóság. Nem igazán érdekel, hogy melyik igaz és melyik nem. Szánalmasnak gondolom a celeb-világnak ezt részét, nagyon jól bemutatta a Hamis gyönyör a valóságot. Amit persze én se ismerek, csak elképzelni tudom, ám ezernyi bizonyítékát szórják elénk a kis sztárocskáink, hogy a földön mindenféle trükköt kieszelnek annak érdekében, hogy a köztudatban maradjanak. A szakterület ellen pedig kár lázadozni, nem véletlenül hívják az ősi szakmának, hiszen mindig is volt keletje, és lesz a jövőben is. Egyes férfiak a legtökéletesebb feleség mellől is eljárnak majd másfelé, mások pedig sose fognak. Egyes nők mindig is fognak önszántukból a könnyebb (?) élet mellett dönteni, mások sosem.
A könyvből egyébként tökéletesen  sugárzik a hidegség-ridegség, minden soron átüt a fagy, amitől nem lesz az embernek jó kedve. De elolvassa kíváncsiságból. Vagy nem.

"Van egy rejtett világ Magyarországon, ahol mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot és a szexet is. Egyes divatos partikon a meghívottak félmilliós ruhában érkeznek, de ezer euróért bármikor szívesen megszabadulnak tőle, akár egy percnyi röpke kéjért is. Az ilyen eseményen megjelenő luxusprostituált státusszimbólumnak számít. Nyílt titok, hogy a felső tízezer tagjai között számos olyan férfi akad, aki tökéletes testű, fizetett szerető segítségével kívánja kiélvezni a megvásárolható szexuális gyönyöröket – a pénz nem számít! Ebben a vendégkörben egy menet ezer euró, viszont csak a fantázia szabhat határt az aktus mibenlétének – szégyenérzet vagy gátlások soha. A luxusprostituált csókolózik, tűri a perverziókat, és vállalja a kockázatot azzal, hogy nem használ óvszert.
A szerző újságíró, akinek egy magyar luxusprostituált vallott az életéről, tabuk nélkül. Az ő történetei alapján született meg ez a regény."

5/10

2010. november 6., szombat

Bizonytalan vagyok vagy mégse??



Larry McMurtry: Becéző szavak

Elolvastam: 2010. november 4.

A Becéző szavakat mindössze azért választottam, mert szimpatikus volt a címe. Derengett valami egy filmről is, azonban később utánanéztem, és holt biztos, hogy nem láttam még.
Az előzmények alapján egy humoros, később kicsit sírós, de mindenképpen érzelemgazdag könyvet vártam. Hát érzelmekben nem volt hiány, de leginkább érzelmi labilitásban! Humorosnak egy-két helyen mondjuk elment, sírósnak egyáltalán nem éreztem.
Összességében több, mint 400 oldal bizonytalanságnak éreztem ezt a könyvet és nem igazán esett le, hogy hova tartunk, miért olvasom ezt a könyvet és főleg miért írták meg? Máskor meg jókat derültem és gondolkodtam Aurora monológjain és szinte hallottam a szikrákat szórni a szemét.
Viszonylag olvasmányos könyv, azonban nem mindenfajta idegállapotomban éreztem annak. Sokszor arra gondoltam, honnan jött ez a rengeteg gazdag és mulya pasas és én miért nem tudtam egyet leakasztani korábban?? Máskor az jutott eszembe: egek mekkora személyiségzavar körvonalazódik ebben a regényben....! És persze látva a szereposztást (Jack Nicholson, Shirley MacLaine, Jeff Daniels, Danny DeVito), egyre inkább kíváncsi lettem a filmre is. Egy férfihoz képest egész sok pszichológia fellelhető az oldalakon :)
Sokat töprengtem ezen is, de nem tudtam magamnak kedvenc szereplőt választani. Az összes karakter számomra egy kicsi "túl" volt ahhoz, hogy igazán szimpatikus legyen.
Végeredményben inkább jó a véleményem a könyvről. Nem olvasható a nap minden órájában, de amikor eljött az ideje, akkor jót lehet rajta/vele szórakozni és figyelni ennek a 3 dilis tyúknak az életét.


"Aurora Greenway, az ötven felé közeledő, rendkívül vonzó és intelligens özvegyasszony nem fogadja kitörő örömmel a hírt, hogy nagymama lesz: attól tart, ez elriasztja tőle udvarlóit. Félelme megalapozatlannak bizonyul, mert a nyugdíjas tábornok, a volt terrorista és a többiek továbbra is holmi kamaszfiúkként versengenek a kegyeiért, sőt egy olajmilliomos személyében újabb vetélytársuk akad.
Aurora lánya, Emma eleinte még tűrhető házasságban él a férjével, de kapcsolatuk az évek során megromlik, és mindkettőjük életében egyre sűrűbben tűnnek fel a szeretők. Emma egy fiatalember mellett már-már újra rátalál az elvesztett boldogságra, amikor megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg.
Rosie-t, Aurora bejárónőjét, hét gyermek édesanyját egy könnyű erkölcsű hölgy kedvéért hagyja ott a férje, aki azután nem mindennapi körülmények között egy szerelmi dráma áldozatává válik.
Larry McMurtry regénye ennek a három nőnek egymáshoz és az őket körülvevő férfiakhoz fűződő kapcsolatait, életük vidám pillanatait és súlyos tragédiáit mutatja be, nagyfokú átéléssel, tapintatosan és szeretettel."

7/10

2010. április 5., hétfő

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom


Elolvastam: 2010. április 5.

Az első igazán csajos könyv életemben. Már találkoztam a filmmel, is, de nem néztem meg, mert életem párja leszólta, hogy az szörnyű nagy baromság...  Na kíváncsi vagyok én arra, hiszen a könyv nagyon-nagyon tetszett!
Pedig mindösszesen 500 forintért vettem egy leárazáson egy olyan boltban, ami mindösszesen 3 hétig működött (az azért elég szomorú, hogy bezár egy olyan bolt, ahol ilyen könyvet adnak 500 Ft-ért!).
A könyv eleje kicsit döcögősen indult részemről, mert beletelt pár oldalba, amíg összeállt a kép, hogy ki kicsoda, mikor hol járunk és persze átvettem a hangulatot. Persze ugrándozunk az időben, meg egy kicsit ismerős is az öregek otthonában csücsülő nénike visszaemlékezése a gyönyörű fiatalkorra... sok ilyen filmet láttunk már. De ez semmit sem von le az egész értékéből. 


Ninny, az öreg asszony a Rózsaterasz öregek otthonában, összetalálkozik és hamar össze is barátkozik a középkorú Evelynnel. Evelyn szenved a menopauzától, szenved az önértékelési gondjaitól, szenved a túlsúlytól, szenved a házasságában, szenved az élettől. És egy 86 éves öreglány megtanítja neki, hogyan kell boldognak lenni, élvezni mindazt, ami megadatott neki. És közben elmeséli élete történetét, ami nagyrészt az alabamai Whistle Stop nevű porlepte kisvároskában, egy összeszokott, kedves kis közösségben telt, mindaddig, amíg meg nem szüntették a vasútvonalat. A városka minden tagjának megvan a maga szerepe a város életében, a mindentudó postáskisasszony egyben a város újságírója, humoros, saját magánéletét sem kímélű újságcikkei üdítően bújnak meg a fejezetek között. És a két kávézótulajdonos: Ruth és Idgie, kapcsolatuk számomra kicsit homályos maradt, én azt szűrtem le, hogy érzelmeik szerelem-színezetűek.. És persze a négerek, akik az értelmetlen fajgyűlölettől szenvednek, miközben ugyanolyan - még sokszor igazhitűbb emberek, mint a fehérek. És a sok-sok epizód, minden fontosabb városlakó életének meghatározó mozzanati, ahogyan azok Ninny emlékeiben megőrződtek: tragédiák, boldog pillanatok, vicces szituációk, szerelem, szenvedés, temetés, születés.... minden, ami az élet része.


Részleteiben ismert történet innen-onnan különböző filmekből, mégis több, mégis van benne plussz, ami miatt nagyon kellemes olvasmány, és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az édeskés, habkönnyű, mégis tartalmas, humoros, ízig-vérig amerikai olvasmányokat. Ja, és persze csipetnyi meglepetés található a könyv végén!


9/10