Ha maradnék

Gayle Forman: Ha maradnék

Gayle Forman sikerkönyvére már régen kíváncsi vagyok, annyian dicsérik. Az szent, hogy ért a fiatalok nyelvén. Főhősünket, Miát, egy nagyon szimpatikus családba szerkesztette az írónő: szülei megszelídült rockerek/punkok, kisöccse egy nagyon furi és érzékeny kisfiú, akivel imádják egymást. Hát nem ilyen családra vágyik minden jóérzésű tinédzser? És még a szerelem is az övé: a fiúja különleges, egyedi, ráadásul zenész! - A tiniket már meg is fogta magának.

Mégis jó szívvel adnám a kamasz lányom kezébe, hiszen mélyebb tartalommal is bír a kötet. Mia egy szörnyű tragédia áldozata lesz: egész családját elveszíti egy autóbalesetben. Ő maga is súlyosan megsérül és kómában fekszik egy kórházi ágyon. Távolabbi rokonai és barátai szeretettel veszik körül, és aggódva várják a fejleményeket a kórházi váróban. A döntés Miáé: lenni vagy nem lenni? Érvek az élet mellett és kétségek: vajon van-e értelme a családja nélkül bárminek?
Beszédes borító, jó olvasmány, felső kategóriás ifjúsági regény, mely szélesebb réteget vonzhat, mint az eredeti célközönség.

10/10

Emilie vagy Lyse-Rose?

Michel Bussi: Emilie vagy Lyse-Rose?

Előre leszögezem, hogy nem vagyok oda a krimikért, ennek fő oka, hogy többnyire unni szoktam őket. Michel Bussi könyve viszont felkeltette az érdeklődésemet, már a fülszöveg is nagyon biztató volt! 

A könyv két fő részre tagolható. Az egyik a múltbeli események, maga a tragédia és az évekig tartó nyomozás, amit apránként csepegtetve kapunk kézhez. A szerencsétlenség 1980-ban történik, a fedélzetén 169 emberrel a svájci-francia határon lezuhan az utasszállító. Az utasok között volt két szinte napra pontosan 3 hónapos csecsemő: A Vitral család és a Carvill család unokája. És a tragédiát senki sem éli túl, kivéve az egyik csecsemőt. Mivel azonban a szülők is az áldozatok között voltak, így a csecsemőt nem tudták beazonosítani. A mai világban bizony ez nem lenne kérdés, akkor azonban a DNS-tesztek még gyerekcipőben jártak és annak is számtalan oka van, hogy miért nem ismeri fel senki a 3 hónapos babát. 

Így aztán megindul a nyomozás és az ádáz harc az alsó-középosztálybeli Vitral család, illetve a dúsgazdag és befolyásos Carvill család között.

A Carvill család nem sajnálja a pénzt, a hivatásos nyomozás hoz egy eredményt, mely igencsak megkérdőjelezhető, így felbérelnek egy magánnyomozót, aki kerek 18 éven át kutat az ügyben, igyekszik minden részletet felgöngyölíteni és szinte már-már beteges megszállottsággal gyűjti az információkat. Mindazt, amit megtudott, egy füzetben összefoglalva átadja a túlélő lánynak 18. születésnapjára. Emilie/Lyse-Rose elolvassa a naplót és átadja testvérének, Marcnak, majd elpárolog.

És innentől kezdődik napjaink nyomozása: hova tűnt el Emilie/Lyse-Rose? Igazak-e a füzetben foglalt tények? Mi az igazság, ki hát a rejtélyes túlélő?

Izgalmas könyv, az biztos. Az információkat apránként csöpögtetve igyekszik fenntartani az olvasó érdeklődését, engem elejétől a végéig borzongató izgalom járt át, bár sajnos a könyv végén nagyjából összeállt a kép, és a végkifejlet nem lepett meg annyira, mint vártam. Mindössze ez az egyetlen tény, ami levont a könyv élvezeti értékéből, de az biztos, hogyha krimi, akkor ilyen krimi!!!

Füli:

Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a három hónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény.
Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság?
Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le.

A varrónő

Kate Alcott: A varrónő

Kate Alcott könyve a gyönyörűséges borítóval fogott meg engem, persze a csipke volt az, ami magával ragadott, csak itthon láttam meg, hogy az a hajó alul bizony a Titanic.

Szóval ez egy Titanic-os sztori, a legnagyobb hangsúlyt maga a tragédia és főként az azt követő vizsgálatok kapják. Főszereplőnk, Tess, a varrónő történetét kissé alulértékeltnek láttam. Valami nagy szerencse folytán gazdag divattervező, Lady Duff Gordon alkalmazásába fogadja a naiv Tesst, ami hatalmas new york-i karrier lehetőségével kecsegteti. A Titanic tragédiája azonban beárnyékolja a szépreményű jövőt, hiszen Lucile-t (Lady Duff Gordont) megvádolják, hogy helytelenül viselkedett a menekülés során és félszáz embert hagyott cserben a jéghideg tengervízben, amikor menekülőre fogták a mentőcsónakkal. Ez a sztori állítólag színtiszta valóság, a híres-hírhedt divattervező tényleg félig se telt mentőcsónakkal menekült! 

Tess személyisége nem volt valami magával ragadó, gyakorlatilag a regény folyamán két pasi között örlődik, Lucile oda teszi, ahová akarja, az én szememben túlságosan is naiv, döntésképtelen lánynak tűnt, akinek az intelligenciájához semmiképpen nem érnek fel azok a szavak, melyeket az írónő a szájába ad :| Ezen kívül egy másik dolog is nagyon zavart, méghozzá az, hogy a könyvben szereplő tények nagyrészt hibásak és a szerkesztő folyamatosan pontosítgatni kénytelen a lábjegyzetben, hogy ki mit is csinált a tragédia éjszakáján, hol, milyen mentőcsónakok voltak, hanyas számúval mi történt a valóságban. Tudom, hogy egy romantikus női író számára ezek nem olyan fontos adatok, de szerintem az alaposság kedvéért utánajárhatott volna.

Egyebekben jó kis szórakoztató könyv, könnyen olvasható stílusban, kikapcsolódásnak kitűnő.

Füli:

A szolgálóként dolgozó fiatal Tess egyetlen vágya, hogy azzal foglalkozhasson, amihez ért: ruhák tervezésével és varrásával. Álma, úgy tűnik, valóra válik, amikor a világhírű divattervező, Lady Lucile Duff Gordon felfogadja, hogy komornaként kísérje el a tengerentúlra a Titanic fedélzetén. A hajón a lány egy egészen új világba csöppen, és lassan kezdi elhinni, hogy tényleg egy új, boldogabb élet vár rá Amerikában, ekkor azonban bekövetkezik a katasztrófa…
Miután az életben maradottak megérkeznek New Yorkba, egyre több és több pletyka kap szárnyra arról, mi is történ valójában azon a végzetes éjszakán. Miközben az amerikai szenátus által kezdeményezett vizsgálat újra felszakítja a sebeket, és a túlélőknek szembe kell nézniük saját döntéseikkel, Tess is választás elé kerül. Kitarthat-e munkaadója mellett, aki képes valóra váltani álmait és biztosítani a jövőjét, ha igazak a híresztelések, és Lady Duff Gordon tényleg mások élete árán menekült meg? Dolgozhat-e neki tovább, ha azért, hogy megtartsa titkát, képes tönkretenni egy férfi életét, valakiét, aki iránt Tess egyre mélyebb érzelmeket táplál…?
Kate Alcott nagysikerű regényében egy fiatal lány keresi a boldogság útját egy szörnyű tragédia árnyékában.

8/10

Mesés ruhák kalandjai

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Egy vintage bolt körül

A mostanában olvasott, megterhelő könyvek közé tökéletesen illeszkedik Isabel Wolff regénye, már a borítója is remek szórakozást sugall! Könnyed olvasmány, legalábbis a többihez képest. Ám ennek a könyvnek is megvannak a maga mélységei. 

Phoebe Swift a divatszakmában dolgozik, vintage ruhákkal foglalkozik egy nagy cégnél, amikor úgy érzi, változásra van szüksége az életben. Saját lábra áll és nyit egy saját vintage ruha boltot. Ő maga szerzi be a ruhákat, árverésekre jár és idős emberek otthonaiban kutatja fel a kincseket. Persze minden ruhának megvan a saját élettörténete... Ahogy egy napon rábukkan az idős és beteg Therese kis kék gyermekkabátjára, melyen keresztül és egész élet tárul fel előtte...Phoebe nagyon sok hasonlóságot talál saját problémája és Therese titka között.

Phoebe is lelkifurdalástól gyötrődik, barátnője váratlan tragédiája felborítja az egész életét. Phoebe hibásnak érzi magát a történtek miatt, élete szerelmével is szakít, mert nem bírja elviselni, hogy bármi is emlékeztesse Emmára. Vajon tényleg hibás volt Phoebe a történtek miatt? Túl tud lépni ezen az egészen vagy örök boldogtalanságra kárhoztatja magát, mint az idő Therese?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ amellett, hogy egy csomó betérő vásárló életébe kapunk bepillantást, hiszen egy jól eltalált vintage ruhadarab hegyeket tud megmozgatni.

Nagyon jó stílusban megírt, könnyű olvasmány, ám mégsem citromízű. Nagyon jó volt olvasni, imádom a történeteket és a ruhákat is, ez a kettő kelt házasságra a könyvben. Ritkán olvasok igazi szórakoztató irodalmat, de ilyet szívesen, többet is!

Mondtam már, hogy én is akarok egy vintage ruhaboltot?

Madame Tussaud

Michelle Moran: Madame Tussaud
A francia forradalom regénye

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a könyvbe, hiszen mindig is érdekelt a híres és sikeres emberek élete - különösen a nőké. Madame Tussaud élete pedig egy homályos folt a történelem-tudásomban, még századra is csak nagyvonalakban tudtam belőni, mikortól is számítjuk a ma már világhírűvé vált panoptikumok eredetét. 

A könyv alapján azt gondolhatnánk, hogy Madame Tussaud, (alias Marie Groholtz) a francia forradalom idején élt és virágoztatta fel mostohaapja panoptikumát, ám ez nem igaz. A regény 99%-ban a francia forradalomról és az abban lavírozó Groholtz családról szól, ám ez csak a történet egy része. Ugyan Marie személyisége hamar világos lesz előttünk, számára legfontosabb a karrier és az egyéni sikere, függetlensége, családja és személyes jóléte, ez csak a történet eleje. És itt akadtam el. Nem értem, miért csak a francia forradalomig jutunk és ott soroljuk a véresnél véresebb eseményeket, a politikai gubancokat unos-untalan, miért nem foglalkozunk címadó főhősnőnk életével ténylegesen és kísérjük őt Angliába, éljük át vele a házassági válságot, majd virágoztatjuk fel é juttatjuk világhírhez a panoptikumot. Mivel ez, életének bő 80%-a (hiszen Madame Tussaud igazán nagy kort élt meg, 89 éves korában halt meg) kimaradt a regényből és egy rövidke széljegyzetben lett elintézve - méltatlan helyen, a kötet végén. Szóval ez a könyv csak hatalmas jóindulattal nevezhető életrajznak - sajnos. És ezért csalódást okozott, hiszen nem tudtam meg sokkal többet a művésznő életéről, mint amit a Wikipedián is el tudok olvasni. Na persze a francia forradalom főbb neveit is újraismételtem magamban, de ez a téma az egyik olyan a történelemben, amitől kiver a víz.

Összességében szórakoztató történelmi regény a francia forradalom időszakából, mindezt A Groholtz család szemével láttatva érdekes volt, csak én nem ezt vártam. Az alcímet jelen esetben komolyan kell venni!

Madame Tussaud élete pedig igazán különleges és regényes volt - kiváló életrajzi regény témája lehetne!

7/10

-->

Öltések közt az idő

María Dueñas: Öltések közt az idő

Ezzel a könyvvel a megjelenése óta szemezek, hiszen szimpatikus a címe és a fülszöveget átfutva a történet is megtetszett.

Hosszú olvasmány, de nagyon jó választás volt! Olvastam már ennél sokkal hosszabbnak tűnő, alig kétszáz oldalas könyvet is...

Az Öltések közt az idő - bár a cím ezt sejteti - nem egy lassú folyású, elgondolkodtató kötet. Ez egy valós történelmi korban játszódó, vérbeli kalandregény. Hősnőnk, a fiatal Sira, Madrid utcáin nevelkedik, mint egy szegény varrónő lánya. Jövője a csillagokban is megírva, gondolhatnánk, ő is kitanulja a mesterséget, és igencsak tehetséges munkaerőnek bizonyul. Megismerkedik a kedves, egyszerű és mindenben hétköznapi Ignacióval, akivel hamarosan esküvőjüket tervezik. Sima ügy, gondolnánk.

Igen ám, de egy véletlen folytán Sira belefut a gazdag és minden hájjal megkent Ramiroba, az írógép-kereskedőbe, akibe természetesen egy csapásra szerelmes lesz, így hátrahagyva édesanyját, vőlegényét é a kirobbanni készülő spanyol polgárháborút, követi szerelmét Marokkóba.

Minden oldalon történik valami, így aztán röviden nem is lehet összefoglalni a regény cselekményét. Lényeg a lényeg, hogy a polgárháború alatt Sira hősnőnkre néhányszor rátaposnak, ám ő egy igazi hősnőhöz méltón dupla erővel kel fel a földről. A második világháború pedig meglepő fordulatot: egy izgalmas és titkokban is bővelkedő szerelmet, új barátokat, illetve új munkát hoz Sirának, ami miatt visszatér Madridba. 

Egyrészt saját divatszalonját elképesztő siker koronázza, ám az élet ennél még fontosabb területén is jeleskedik hősnőnk: sokat tesz a jó ügy érdekében, amikor az angoloknak kémkedik másodálllásban. Van itt minden, ami egy igazi akcióhoz kell: az állomás mosdójának ablakán kell kiugrani az éjszaka közepén, lőfegyvereket kell rejtegetni a ruha alatt, egy kanapé alatt megbújva kell súlyos politikai titkokat kihallgatni, mozgó vonatról kell leugrani, és elpucolni, rejtett üzeneteket kell átadni, tb.

A történet közben elég részletes térképet kapunk a spanyol polgárháború körülményeiről és a második világháborús Spanyolországról, a legfontosabb személyekről és politikai szálakról is. Ám a regény egy percig sem "lazul", a szálak nagyon szövevényesek, fordulatokban, kalandokban bővelkedik a könyv. A reményt azonban sohasem veszítjük el, én magam úgy bíztam Sira kitartásában és ügyességében, mint anno Michael Knightban.

Nagyon élvezetes, lendületes könyv, igazi kikapcsolódás, Maria Duenas pedig kiváló mesélő.

10/10

-->

Vajon létezik szerelem első látásra?

Jennifer E. Smith Vajon létezik szerelem első látásra?

Tegnap fejeztem ezt a könnyed szórakozást ígérő könyvet. A borítón lévő nagyon kedves kép hívta fel rá a figyelmemet.

Jó választás volt, hiszen nem olyan limonádé ifjúsági regény, mint gondoltam a fülszöveget átfutva. Ennél jóval több.

Hadley, a 17 éves amerikai lány szülei különváltak, az apja szerelmes lett egy angliai munka során egy brit nőbe. Hadley ezt nagyon nehezen viseli, tiltakozik is az apja ellen kézzel-lábbal. Most azonban mégis hozzá repül, méghozzá apja esküvőjére azzal a bizonyos nővel... 

És út közben bonyolódik bele egy egész különleges fiúba, aki ki tudja, hova tart. 

Ez eddig egy tipikis tini szerelmes regénynek tűnik, a hangsúly azonban nem ezen van, sokkal inkább Hadley apjával és anyjával való kapcsolatán, a válással kapcsolatos érzelmein. Azon, hogy mi történt velük apa nélkül, hogy próbálták a szülők megoldani, hogy Hadley a lehető legkevésbé sérüljön ebben a zűrös ügyben. 

Nekem valahol ez egy "habos-babosba göngyölt lelki segélycsomag elvált szülők tini gyermekeinek"-típusú könyv volt, ami egészen jól sikerült. Végig lekötötte a figyelmemet, nem volt túl sok sem a szerelmi szál, sem a szülők története. Nyilván rózsaszín az egész, de mégis, milyen legyen? :)

8/10

Felhőatlasz

David Mitchell: Felhőatlasz

Ez volt az egyik könyv, amit a legtovább olvastam mostanában... Ennek egyik oka, hogy sajnos nagyon nem volt időm, másrészt ez annyira összetett könyv, hogy jobb volt kicsit emésztgetni és hangolódni. Így azokon az estéken vettem elő, amikor igazán oda tudtam figyelni...

Mitchell Szellemírók című kötetét imádtam, rögtön kedvencemnek tekintettem... Az talán egy kicsit kevésbé összetett, de annyiban biztosan párja a Felhőatlasznak, hogy a történet ott is több különböző szálon fut, mégis könnyebben emészthető, hiszen nem ugrunk ilyen hatalmasat térben és időben (főleg).

Bevallom, hogy a Felhőatlaszt valamilyen furcsa eredetű elmeháborodás miatt először a filmmel kezdtem. De az annyira összetett és csapongó volt számomra, hogy 15 perc után nem bírtam követni, így úgy döntöttem, maradok a régi bevált sorrendnél: jöjjön először a könyv. Ez volt a jó döntés.

6 külön sztoriból áll a Felhőatlasz, melyek nagyon érdekesen szövődnek egymásban, olyan finoman, mégis ezer szálon, hogy alig észrevehető. Számomra az egész kötet a történetmesélésről szólt, arról, hogy minden sztori egy újabbat szül, és ez az egész folytatódhatott volna tovább is... 

Node akkor a történek... Kapaszkodni kell ám, mert annyira távol állnak időben és térben, ezáltal (pirospont az írónak!) stílusban is, hogy kicsit olyan, mintha több könyvet olvasnánk egyszerre.

Az amerikai Adam Ewing naplójával indítunk, aki 1849-ben hajózik az egzotikus csendes-óceáni szigetek között, ám hamar egy furcsa összeesküvés középpontjában találja magát...

És máris ugrunk a fiatal angol zeneszerző, Robert Frobisher leveleire (melyek az 1930-as években íródtak), aki belga kalandjait és tévelygéseit osztja meg barátjával, Rufus Sixsmith-szel. 

Harmadik sztorinkban ezeket a leveleket olvassa a minden lében kanál, ambíciózus újságírónő, Luisa Rey, aki a 1970-es évek egyik legnagyobb atomenergetikai botrányának leleplezésén munkálkodik, és így az évezred egyik legnagyobb amerikai botrányába keveredik. 

Miss Rey élete annyira kalandosra sikeredik, hogy regényt írnak belőle, melyet következő főszereplőnk, Timothy Cavendish, a könyvkiadó-tulajdonos olvasgat... Mígnem maga is bele nem keveredik a kulimázba... (Talán ez a sztori volt számomra a legkevésbé szimpatikus... annyira furcsára sikerült...)

Szomni 451, a távoli jövőben, az emberek szolgálatára létrehozott klón (fabrikáns) felemelkedésével folytatódik a könyv, aki a klónok jogaiért folytatott küzdelmei során átéli az igazi boldogságot: megnéz egy filmet, ami történetesen Mr. Cavendish gubancos életéről szól. 

Majd a még távolabbi jövőben, ahol a mai civilizált élet már csak a múlt emléke, Zakri - azon kevés megmaradt ember egyike, aki a Hawaii szigeteken igyekszik túlélni - bonyolódik furcsa kalandba egy nagytudású bölcselőd kutatóasszonnyal együtt, és egy érdekes csavar közbeiktatásával persze vissza is csatolódunk az előző sztorikhoz...

Olyan ez az egész minden egy modern szimfónia - ahogy elképzelem Frobisher élete nagy művét, a Felhőatlasz szextettet.

Sokat lehetne még írni erről a könyvről, de száz szónak is egy vége: nem a legkönnyebb olvasmány, de mindenképpen figyelemreméltó, és azt hiszem, a kortárs irodalom kiemelkedő darabja. Így (mindenképp a film előtt) elolvasásra ajánlom mindenkinek, aki egy szokatlan módon összeillesztett kirakós történetre vágyik.

Nálam ez is kedvenc!

A film is mindenképpen sorra fog kerülni, hiszen nagyon látványosra sikerült, és fantasztikus színészeket vonultat fel (Tom Hanks, Halle Berry, Hugh Grant, és társaik).
Ti láttátok már?

10**/10

Calderon

– Fiacskám, negyvenkettő vagyok, és olyan ronda, hogy az már szelektív kiválasztódás! Kapcsolja fel a lámpát!
– Nem kapcsolom, mert pucér vagyok. Képzelje, mi lett volna, ha a fejemre esik, és agyoncsap! Aztán megtalálnak itt ruhátlanul. Senki nem mossa le magáról, hogy zaklatni akart. Már látom a főcímeket: A neves tudós szexbűntény közben – vigyorgott Calderon. – Ha nem mondja meg, miért ugrott, segítségért sikítok!
– Honnan veszi, hogy tudós vagyok?
– Ki nem az itt? A franc essen ebbe a csillagközi konferenciába és
az ostoba biológusokba!
– A franc a szifilisz régies elnevezése, túl könnyen gyógyítható.
Valami rosszabbat kívánjon! Az átkozottak!Átcserélték a ma reggeli
előadásomat holnap estére! Odamegy egy kis bige a műmelleivel
meg az arasznyi szoknyájával, és átteteti! Torkig vagyok!

 On Sai: Calderon

Avagy hullajelölt kerestetik

Friss, ropogós regény. Figyelemfelkeltő fantázianév mögött bujkáló magyar kortárs írónő. A fülszöveg alapján pedig egy könnyed, humoros, romantikus és izgalmas történet a lapokon. 

Most olyan életperiódusban vagyok, hogy szívesen veszek mindent, ami könnyed, mégis magával ragadó - ha emellett még humoros is, akkor az nekem való...

Calderon kapitány már az első lapokon "kimutatta a foga fehérjét"... Bizony megmosolyogtam a szövegét. Szegény kapitány elvesztette a feleségét, és nem volt jobb ötlete, mint az, hogy akkor ő öngyilkos lesz. Tervében nem kevesebb, mint nyolcszor akadályozták meg. Ráadásul anyósék közlik vele, hogy nincs pénzük a temetésre... Így aztán totál gáz meghalni. Mit tesz ekkor a kedves kapitányunk? Elszegődik a szakmájában: kapitány lesz a Wellston cikrálón. De csakis azért, hogy pénzt gyűjtsön a temetésére, onnantól pedig mehet szépen az öngyilkosság. 

A hajón viszont találkozik a szépséges, japán kadétlánnyal, akivel természetesen gyengéd szálak kezdik összekötni... igen finoman. 

És ott a pszichológus sógor, Frank, akivel személyes véleményem szerint a legviccesebb párbeszédek születettek: csipkelődő és humoros. 

Közben kiderül, hogy szegény Calderont még az is sújtja, hogy igazából nemesnek született, és mint ilyennek, neki tilos a munka - sőt, megalázó az egész családja számára. Nem elég, hogy dolgozik a Wellstonon, még egy furcsa összeesküvés-szerűségbe is belecsöppen, a háttérben ugyanis gyanús dolgok történnek...

Szóval ez egy sci-fi lenne igazából, hiszen a sztori a világűrben és különböző bolygókon játszódik. Mégsem tartom pasis könyvnek, hiszen olyan kevés lézerkard és "intergalaktikus tudásanyag" szerepel a könyvben, ami egy nőnek teljesen befogadható. Van egy kicsi űrcsata is -csak úgy a rend kedvéért, de az igazán belefér. 

Mi tetszett benne igazán? A szereplőgárda és a könnyedség. A sztori szerintem elég egyedi, le is kötött. Kikapcsolódtam olvasás közben. Olyan igazi sci-fi light.

[Amit kifogásoltam, az Mara (Calderon elhunyt felesége). Ez a szó egyszerűen. A hátamon feláll a szőr tőle... A Mara az számomra egy 50 körüli, molett testalkatú nőcskét takar... és nem egy fiatalka bombázót. Ízlések és pofonok...]

Néha elvesztettem a fonalat, főleg olyan tekintetben, hogy ki is van jelen egy-egy jelentben, de az harcolós résznél is visszaolvastam, hogy is volt pontosan. Ez az én figyelmetlenségemnek is betudható... ahol nincs humor, ott lankadt a figyelmem, no. Ja, és még egy dolog jutott eszembe, amin fennakadtam: Adler tervei az alélt Calderonnal. Valahogy az nálam nem fér bele ebbe a stílusba...

A látótér-szélesítésben egyre profibb vagyok és egyre nyitottabb a szórakoztató irodalomra... Ez biztos annak tudható be, hogy most szükségem is van rá, viszont célul tűztem ki magam elé, hogy többféle műfajjal és stílussal szeretnék megismerkedni a közeljövőben. 

Aki pedig vágyik egy jó kis szórakozásra (és egy kis intergalaktikus enyelgésre), annak jó szívvel ajánlom Varga Beáta (On Sai) könyvét, nem fog csalódni.

Itt olvashattok arról, mikor lesznek Calderonos regények vagy további egyéb On Sai-kötetek.

8/10

Könyvmolyképző Kiadó, 2012.

286 oldal

A nagy Gatsby

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Az 1920'as éves Amerikája. A szabadság, gazdagság, gondtalanság, fiatalság és csillogás hazája. A foxtrott és az önfeledtség, a szabad szerelem mámora.

Nick Carraway közép-nyugatról költözik keletre, New Yorkba. A fiatalember próbálgatja önmagát, zsongásra, társaságra vágyik. Elhelyezkedik a bankszakmában és házat bérel a new york-i West Egg városrészben. Szomszédja egy hatalmas, mondhatni túlméretezett villában él, akit szombatonként száz meg száz híres és gazdag vendég áraszt el.

Ki vagy te Gatsby? Alakja olyan rejtélyes... Átszövi a könyv lapjait és nem tudom, hogy megtudjuk-e valaha a teljes igazságot. Gyilkos? Hazafi? Szerencsevadász? Hős szerelmes? És honnan ilyen gazdag?

Gatsby régi szerelmét, Daisyt sirítja, akinek "még a hangja is csupa pénz". Szomszédja, Nick a segítségére lehet abban, hogy újra találkozzon vele. Ám az eltelt öt évben Daisy férjhez ment... 

Ez azonban nem akadályozza meg Jay Gatsbyt abban, hogy felelevenítse a kapcsolatát az asszonnyal. De mit szól ehhez a férj, Tom Buchanan?

A történet nagyon jó. Egy igazi tragédia. Indul minden onnan, hogy ameriaki felső tízezer gondtalan nyavalygása, unatkozása, partijai közepette belecsöppenünk egy különös szerelmi történetbe. Ami persze elég tragikusan végződik. És a végén kiderül, hogy nincs barátság, nincs hűség, nincs őszinteség. nem bízhatsz senkiben. 

Pénz, Hatalom. Csillogás.

Bűn. Halál. Magány.

Hatalmas kettősség: Gatsby tündöklése és bukása. Közben megelevenedik a '20-as évek Amerikájának dzsesszízű, álomszagú furcsasága... Nagyon átható a könyv hangulata -már csak ezért is érdemes kézbe venni.

És az apropó, az idei év egyik nagy dobása: Az 1974-es feldolgozás után leporolták a történetet és most a mozikba kerül egy látványosnak és izgalmasnak ígérkező változat. Nem kisebb nevek olvashatók a főszereplők között, mint Leonardo DiCaprio, Tobey Maguire és Carey Mulligan. A filmet 3D-ben forgatták, így nagy élményt fog nyújtani... Nem mellesleg a "pletykák szerint" 125 millió dollárra rúg a forgatás végösszege, így remélhetik, hogy kasszasiker válik belőle... A filmben szerepel még több mint 500 teljes ruházat (szmokingok, szalonkabátok és társaik) valamint 1700 kiegészítő (gallérok, nyakkendők, kalapok, cipők) - minden további kellék (bútor, csillár, stb.) előre kigondolt, gondosan kiválasztott darab... Mindez azért, hogy a néző belecsüccsenhessen az 1920-as évek moziszékébe és élvezhesse a halálos szenvedély megjelenését a vásznakon.

Mindez mikor?  2013. május 10-én kerül az amerikai mozikba és ezután indul világ körüli útjára, így hozzánk is.

Magyar előzetes:

10/10

Eredeti cím: The Great Gatsby, 1925.

Kiadja: Európa Kiadó, 2012.

Oldalszám: 236.

Átmeneti üresedés

"Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről."

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Szerintem élő ember nincs ezen a földön, aki ne ismerné J. K. Rowling, Harry Potter mamájának a nevét... És szerintem azok a Harry Potter-rajongók sincsenek sokan, akik ne lennének kíváncsiak Rowling új könyvére. De lefogadom, még azok is elolvasnak legalább egy-két kritikát a könyvről, akik csak a híradóból és a magazinokból találkoztak Rowling nevével: vajon mivel rukkolt elő a világ egyik leghíresebb írónője?

Ezek után nem is kérdés, miért olvastam el ezt a könyvet.

Milyen is ez a könyv? Nos, ha van olyan, hogy családregény, akkor szerintem itt a helyes defínició a "városregény". Egy brit kisváros, Pagford lakói elevenednek meg a kötetben. 

Ó az a vidéki Anglia...

[Biztos többen láttátok régebben a Vidéki Anglia című sorozatot. Annyira romantikusak, olyan magával ragadóak ezek az apró falvak, városok, hogy az ember rögtön odaköltözne, mert nem tudja elképzelni, hogy itt bármi rossz is történhet... Emlékszem, tizenévesként, lóimádatom fénykorában, csak ültem a tévé előtt és gyönyörködtem a nyugalom és a béke ilyetén megjelenésében... 

Rowling erről is lerántja a leplet? Lehetséges...]

Barry Fairbrother, az egyik városi tanácsnok hirtelen halált hal. Nyilvános helyen, a feleségei karjaiban. Mr. Fairbrother azonban nagyon fontos személyiség volt a városban, így nem tud anélkül meghalni, hogy halála ne befolyásolja Pagford lakóinak életét legalább annyira, mint az élete. Voltak barátai és voltak ellenfele. Volt egy felesége és négy gyermeke. Helye volt a városi tanácsban, és kiállt a drogintézet megtartása mellett. A város züllött szegénynegyedét, Parlagot pedig egyenesen szívügyének tekintette. És még az iskolai evezőscsapat életét is egyengette. 

Halálával pedig megüresedett egy hely a tanácsban. Vajon kié lesz? Pagford lakói között máris elindul a hatalmi harc, egymást tapossák a lehetőségért. Ám nagyon nem mindegy, hogy ki kerül oda: Parlag sorsa, a drogosok, hátrányos helyzetűek élete is ettől függ. 

És ez is Anglia...

Szóval megismerkedünk egy angol kisvárossal. Nem csak a macskaköves utcákat, a helyi templomot látjuk, hanem belesünk az ablakokon, bekopogtatunk a hálószobákba. Megismerkedünk több (szám szerint közelebbről 7 családdal a városból) És mi is megy a színfalak mögött? Családon belüli erőszak, a tinédzserek és a szülők közötti konfliktusok, egymás megszégyenítése, hatalomvágy, hazugság, árulás... Igazságtalanság mindenhol. Pont, mint a való világban. Ez egy felnőtteknek szóló regény, ahogy a borító is ajánlja. De nem tündérmese. Felnőtteknek írta a való világról. Annyira ráismerni a környezetre, amelyben mi is élünk, a társadalomra, amibe beleszülettünk.

Olvasás közben, úgy a könyv felénél azt gondoltam, hogy Rowling nem szereti az embereket. A jellemábrázolások olyan finomra munkáltak, és a szereplők annyira ellenszenvesek, hogy ebben a könyv végére biztos lettem... Azt hiszem, az írónő lelkünk legmélyére lát és szinte biztos vagyok benne, hogy nem tetszik neki az, amit ott talál. Ezt támasztja alá az is, amit az életéről olvastam: elhúzódva, csendesen, a nyilvánosságtól elzártan él.

Az Átmeneti üresedés nagyon jó könyv. Olvastatja magát. Tele van érdekes fordulatokkal, izgalmas szereplőkkel.Őszinte, szókimondó.

És a vége? Nos, már az elején lehet tudni, hogy happy end. Ezzel nem árulok el titkot. Dehát az élet sem erről szól. És mint mondtam, ez nem tündérmese.

Nálam ez a könyv nagyon bejött. Olvastam volna még. Rowling egyáltalán nem egysíkú írónő. És mi lesz ezzel a könyvvel 100-200 év múlva? Lehet, hogy 21. századi korrajzként, társadalomkritikaként fogják emlegetni... ki tudja?

10/10

Eredeti címe: Casual Vacancy

Kiadó: Gabo Kiadó, 2012

Oldalszám: 574 

Az út

"A fiú fejét az apja ölébe hajtva feküdt. Kis idő múlva megszólalt: Meg fogjak ölni azokat az embereket ugye?
Igen.
Miért ölik meg őket?
Nem tudom.
Megeszik őket?
Nem tudom.
Ugye megeszik őket?
Igen.
Nem tudunk segíteni nekik mert akkor minket is megennének.
Igen.
Ezért nem segítettünk nekik.
Igen.
Jó."

Cormac McCarthy: Az út

Régóta szemezek McCarthy könyveivel, azt mondják róla, simán az első öt kortárs amerikai író közé tartozik... Ebben az esetben nekem is meg kell vele ismerkednem!

Az út című könyve egy posztapokaliptikus történet. Valami történik a világban, nem tudjuk, pontosan, mi, nem is fontos. Az időjárás hideggé és szélsőségessé válik,az emberek nagy része meghal, az állatok és a növények kipusztulnak. Nincs élelem. Mindent felperzselt a tűz. A városok kihaltak, a házak elhagyatottak. Az emberek megeszik a megmaradt kutyákat. És egymást.

Ebben a hideg, szürke valóságban indul útnak a Férfi és a Fiú. Csak úgy név nélkül. Kik ők? Név nélküliek. Arc nélküliek. Személyiség nélküliek. Álmok nélkül. Vágyak nélkül. Apa és fia. Délnek tartanak keresztül mindenen. Miért?A túlélésért. Élelemért, napfényért.

McCarthy olyan hangulatot gyártott ide nekünk, hogy a vér megfagy az ereinkben... És mi a legszörnyűbb ebben az egészben? Az, hogy ez a világ olyan reális... csak egy rossz emberi döntésen múlik, és mi is a magunkénak tudhatjuk. Ez a reménytelenség, kilátástalanság, ami süt a lapokról... 

Olvasás közben az első, ami eszembe jutott az volt, hogy "basszus, az én könyvemből kimaradtak a vesszők!". És tényleg, a szövegben nincs egy darab sem! De aztán hamar rájöttem, hogy ez szándékos, a sivárságot, személytelenséget teszi még élesebbé... 

"Emlékezz hogy a dolgok amiket megjegyzel örökre a fejedben maradnak – mondta. Gondolkodj el ezen.
De van amit elfelejt az ember ugye?
Igen. Elfelejti amire emlékezni akar és emlékszik arra amit el akar felejteni."

A második, ami eszembe jutott, hogy "basszus, hogy tudnak mindenen (erdőn, mezőn) keresztülmenni a bevásárlókosárral???". Nekem a tacskóban is nehéz elirányítani a kocsit, megy, amerre ő akar... :) 

"Azt hiszed hazudok neked.
Nem.
De úgy gondolod a halállal kapcsolatban hazudnék.
Igen.
Jól van. A halállal kapcsolatban talán hazudnék. De most nem haldoklunk.
Jó."

A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy van ennek értelme? Ennek az útnak, a küzdelemnek. Én vajon mit tennék a helyükben? Azt, ami az Anya, feladnám és az örök sötétséget választanám? Vagy mennék előre. Nem tudom. Sose hagynám el a fiamat. De vajon van-e jogom ahhoz, hogy ennyi szenvedést okozzak neki akkor, amikor nincs remény arra, hogy eljön a jobb világ, van értelme mennyi előre... Nehéz kérdés.

Szóval hatalmas könyv, az egyik legjobb, amit mostanában olvastam. Cormac McCarthy tényleg az az író, akit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Olvassátok el, mert ez tényleg egy szuper könyv! Ráadásul szerintem tipikusan az a regény, amit egy pasi kezébe is simán belenyomnék :)

A könyv után a belőle készült 2009-es filmet is elkezdtük nézni, de az valahogy nem jött be annyira. Nem néztük végig... olyan szomorú ez az egész. Valahogy olvasás közben könnyebben feldolgoztam ezt a hangulatot, de a film "rám ült".

10/10

Eredeti cím. The Road
Kiadja: Magvető Kiadó, 2011.
Oldalszám: 286

Magammal viszlek

Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek

Eddig nagyon melléfogtam a kortárs olasz írókkal, az utolsó reménységem Ammaniti volt. És nem csalódtam. A magammal viszlek egy korai regénye, ám csak most (most... szóval 2009-ben) került kiadásra nálunk a nagy sikerű Én nem félek és Ahogy Isten parancsolja kötetei után.

A sztori egy apró olasz faluban játszódik, messze az Isten háta mögött.A 12 éves Pietro Moroni tipikusan az a fiú, akit kifognak a többiek: csendes, visszahúzódó, bátortalan, de okos és elég intelligens. Otthon is veri az alkoholista apja - nem mellesleg anyja tiszta depressziós és bogyókon él, bátyja kicsit fogyatékos. Pietro viszont eldicsekedhet azzal, hogy a suli legszebb csaja, Gloria, a legjobb haverja és még merész álmai is vannak: gimnáziumba menni és egyetemre járni. Graziano, a link nőcsábász, a kiöregedett filléres zenész szintén új álmokkal áll elő: befűzi a szexi táncoslány, Ericát, hazamegy a poros kis falujába vele és családot alapít, majd farmerboltot nyit.
Ez a két szál számtalan melléktörténettel bonyolítva húzódik a regényen át, míg végül keresztezi egymást. Közben megismerjük Ischiano Scalo agyafogyott, antiszociális, már-már elmebajos lakóit, és nagyon-nagyon örülünk, hogy csak a könyv lapjain...

Olvasás közben teljesen ledöbbentem magamon: ez nem az én stílusom, ez nem az én könyvem, és NEM BÍROM letenni! Csak faltam és faltam a lapokat... Annyira mocskos és annyira élvezetes Ammaniti stílusa. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog még történni, mi lesz Grazianoval, milyen elmebeteg szereplő lép még a képbe, hogy az kimondhatatlan. Közben persze van benne trágárság, obszcenitás, durvaság, szex.... Szóval kifejezetten az a 18 karikás fajta, ami mégse veti el a sulykot annyira, hogy felháborítson.
Ammaniti, mi a titkod, mivel bilincseled magadhoz ennyire az olvasót???

A könyv borítója nem igazán tetszik, olyan semmitmondó, megérdemelt volna valami érdekesebbet...

Tuti, hogy a többi Ammanitit is el fogom olvasni. Idén jelent meg az Én és te című könyve, ami eddig a legrosszabb értékeléseket tudhatja magáénak (sajnos).

"Semmire sem gondolni nagyon nehéz.

Ez az első dolog, amit meg kell tanulnia annak, aki jógázni kezd.

Próbálkozol, gyűröd az agyad, az jár a fejedben, hogy ne gondolj semmire, és máris megette a fene az egészet, hiszen ez is egy gondolat.
Nem, nem könnyű." 

Európa, Budapest, 2009 
496 oldal 
Fordította: Matolcsi Balázs

10/10

Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

"Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér."

 Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Ez egy igazi sikerkönyv, rengetegen olvasták/olvassák és sokaknak nagy kedvence. Egy véletlen netes rendelés útján került hozzám (igen, én képes vagyok egy könyvet véletlenül megrendelni...). Túl is akartam adni rajta, de végül nagyobb volt a kíváncsiság... (Főleg úgy, hogy nem hiszek a véletlenekben.)

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér igazi ifjúsági regény. A 16 éves Leo - főszereplőnk - egy teljesen átlagos, lázadó kamasz valahol Olaszországban. Kinéz magának egy vörös hajú csajszit a suliban, és minden álma, hogy meghódítsa. Lépni viszont fél. Többnyire álmozodik a lányról, Beatrice-ről. Legjobb barátjával (aki történetesen szintén lány) beszélni meg a szívügyeit. Közben a másik szálon felbukkan egy új helyettesítő tanár a suliban, akit Leo Álmodozónak keresztel el. A tanár kevés gyakorlata ellenére különleges pedagógia képességeivel és őszinteségével meglepő módon képes inspirálni a tanulókat, még Leót is. Beatrice egy nap eltűnik a suliból. Kiderül, hogy nagyon beteg...

Hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit. Ebben a könyvben nincs új a nap alatt. Leo, a barátai, a szülei, a tanárai és mindenki olyan szájbarágós, szállóigés monológokat csattogtat a szerelemről, szeretetről és úgy általában az élet értelméről, hogy nekem ez az egész egyszerűen szirupos. Műanyag és hatásvadász. Bocsánat. De akármilyen érzékeny is egy kamasz a tüskés álarc mögött, én nem tudom elképzelni a szájába ezeket a mondatokat - megállás nélkül. Olyan meg egyszerűen nincs, hogy a környéken mindenki ennyire tisztában van az élet értelmével...

 "A szerelem nem azért van,hogy boldogok legyünk tőle,hanem hogy kiderüljön,mennyire bírjuk a fájdalmat."

Maga a sztori is sablonosra sikeredett, az író igyekszik a fiatal lányok szemébe könnyeket csalni. És egy olyan szerelmet megcsillogtatni előttük, amiről esténként az ágyban csukott szemmel ábrándozhatnak...
A Tanár úrnak igencsak "maga felé nyúlt a tolla", amikor a legszimpatikusabb főszereplőnek egy fiatal pedagógust választott :)


Ennek ellenére nem mondanám rá, hogy rossz könyv, csak nekem nem tartogatott sok újdonságot. Ifjúsági könyvek között pedig (különösen az elmúlt 2-3 év megjelenéseit figyelembe véve) szerintem élmezőnybe sorolnám, elég csak a nagy sikerű vámpíros köteteket megnézni...
Ha lenne egy tini lányom, tuti odaadnám neki. Még élvezné is.

"Mielőtt kimegyek, megsimogatom Beatrice arcát. Nem ébresztem föl, de azt kívánom, hogy amikor majd fölébred, megtalálja a simogatásomat az arcán."

6/10

Kísértetház

Szellemek, táncoló asztalok, mozgó gyertyatartó, Chile az 1920-as évektől. Egy különleges család története, Clara, Blanca, Alba és aki beléjük bonyolódik: Estaban Trueba.

Isabel Allende: Kísértetház

Már megint találtam valamit, amit ajánlok, ha akarsz egy jó olvasni... Akkora szerencsém van mostanában! Régóta szemezek a Kísértetházzal, véletlen megszereztem a filmet, így gyorsan elővettem a könyvet, mert persze az kell legyen az első.

Számomra letehetetlen olvasmánynak bizonyult! Megint valami újjal ismerkedtem meg: a mágikus realizmussal, bár szerintem Alice Hoffman-tól A tizenharmadik boszorkány is az volt. Isabel Allende ebben a regényben igencsak odatette a magát! A mondatai néha szinte fejezetnyi hosszúak, de nem baj, valamiért ez mégsem zavaró.

A sztori az 1920-as években kezdődik és egy négy generáción átívelő családtörténetté növi ki magát. Clara fantasztikus képességekkel rendelkezik: lát dolgokat, kapcsolatban van a holtak világával, akaraterejével képes megmozdítani tárgyakat, belelát a jövőbe. Ám nem ezen van a fő hangsúly a kötetben, mindössze megszínezi a történetet. A regény főszereplője igazából szerintem Esteban Trueba, aki el akarja venni a sellő-szépségű Rosat. Mindent megtesz, hogy elérje a célját. Saját kezével próbálja az aranyat kikaparni a földből északon, ami nagyon nehéz munka ám. Mielőtt azonban beteljesülhetne a boldogsága, elveszíti Rosát. Semmi mást nem kapott tőle, csak a reményt és egyetlen csókot. 

"Hosszú éjszaka volt, talán életem leghosszabb éjszakája. Rosa sírjánál ültem, beszéltem hozzá, elkísértem őt útjának első részén, ott túl a másvilágon, amikor még nehéz megválni a földtől, és szükség van az élők szeretetére, hogy legalább azzal a vigasszal távozhasson el a lélek, hogy elültetett valamit mások szívébe. Tökéletes vonásaira emlékeztem, és átkoztam a balszerencsémet."

 

Bánatában a munkába menekül és rendbeteszi a Tres Marías-birtokot, életét a gazdaságnak szenteli. Előbukkannak vadállatias hajlamai, melyek sosem alszanak ki ismét, így végig unszimpátiával viselktettem iránta. Egy napon eszébe jut, hogy mégiscsak kellene egy asszony és törvényes gyerekek, így arra gondol, hogy hátha Níveának és Transitonak még van eladó sorban lévő lányuk. Így kerül össze a különleges Claraval... Közös életük a menny és a pokol egy lapon említve. Clara egy kissé eltévelyedett angyal lehet, hiszen fantasztikus, szelíd személyisége, belső harmóniája és kedvessége kikezdhetetlennek tűnik. 

"De Clara el volt ragadtatva a lányától. Mintha hosszú, kábult álomból tért volna magához, újult örömmel fedezte fel az életet. Karjába vette leánykáját, és aztán le se tette többé; az ölében tartotta, úgy járkált vele; minden percben megszoptatta, mindegy volt neki, hogy hány óra van, akár egy indián asszony, fütyült a jó modorra és a szégyenérzetre. Nem akarta bepólyázni, levágni a haját, kifúratni a fülét; dadát sem fogadott, aki gondozná, hallani sem akart róla, hogy anyatejet szerezzen, mint a többi nő, akinek módja volt rá, hogy megfizesse ezt a luxust, A Dadus receptjét sem fogadta el, hogy rizslével hígított tehéntejjel táplálja, azzal érvelt, hogy ha a természet azt akarta volna, hogy az emberek azon nőjenek fel, akkor a nők emlőmirigyei olyan folyadékot választanának ki. Clara állandóan beszélt a kislányához, selypítés és gügyögés nélkül, kifogástalan spanyol nyelven, mintha egy felnőttel társalgott volna, tagoltan és értelmesen, ahogyan az állatokhoz és növényekhez szólt; úgy gondolta, hogy ha ez bevált a növény- és állatvilágnál, akkor eredményes lesz a lányánál is. Az anyatejnek és a beszélgetésnek megvolt a hatása. Blanca egészséges, csaknem szép kislánnyá formálódott, már nem emlékeztetett övesállatra, mint amikor világra jött."

 

Ám mindez csak a bevezetés. Mi történik a leszármazottakkal, Blancával és Albával? Hogyan végzi vajon Esteban? Ki az az Esteban García és miért ég lelkében a pokol legforróbb lángja? 

És persze újabb fejezet Chile történelméből... Betör a marxizmus, ropognak a fegyverek, a gazdaság romokban. Ám ez szörnyen száraz lenne mesébe illő képességek és szellemek nélkül, melyek olyan természetességgel bukkannak fel a történetben, mintha valóban köztünk élnének mind ők, mind az olyan személyek, mint Clara. (És még az sem kizárt, hogy valóban köztünk élnek. Meg tudja valaki cáfolni?)

"Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottság vele született, neki nem kellett tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házikertész, aki egy napon az álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: „Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani, könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest."

Miért tetszett igazán? Mert mindannyian várunk valami csodára, a varázslat érintésére, a titkok finom megsejtésére az életben. És ez így hihető, könnyen beleélhetjük magunkat, hiszen a szereplők reálisak, sőt, sokszor valósak, ki kérdőjelezné meg így a sarokház fura látogatóit?

Isabel Allendétől korábban az Elmosódó önarcképet olvastam.De ez jobban tetszett ;)

A filmet pedig most tuti meg fogom nézni, hiszen a szereposztás elképesztő, nem kisebb nevek bukkannak fel, mint Jeremy Irons (Esteban Trueba), Meryl Streep (Clara), Glenn Close (Férula Trueba), Winona Ryder (Blanca), Antonio Banderas (Pedro Tercero García). 

10**/10

A szolgálólány meséje

"Várok. Igyekszem koncentrálni. Önmagamat kell most oly módon összeszednem, ahogy az ember nekikészül egy beszédnek. Amit nyújtanom kell, az nem olyasmi, amire születtem, hanem amivé tettek."

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Ejha, kedves Margaret! Ez a történet nagyon ott volt! Nem vagyok nagyon otthon a témában, már ami a disztópiás könyveket illeti, de ez tetszett. 

Az alapgondolat szerint a jövőben valamikor kincs lesz a termékenység (megj.: szerintem már ma is az). Erre épít (talán) az Egyesült Államokban a Gileád rezsim. Itt minden nőnek feladata van: a Márták a szürke szolgálók, a feleségek az élénk kék családanyák, a szolgálólányok pedig a vörös ruhában biztosítják a népesség fennmaradását és szaporulatát a polgárháború idején. Olyan agymosáson mennek át mindannyian, hogy az fantasztikus. Vallásos alapokkal támasztják alá az elméleteiket, minden, ami korábban az emberek szemében értékes volt, most semmit sem ér vagy egyszerűen tilos. A telepen kiutalják a férfiaknak a szolgálólányokat, hogy beteljesítsék azt, amire születtek. Egy ilyen szolgálólány meséli el életét a parancsnoknál... És emellett mindenki félhet attól, hogy sorsa még rosszabbra fordul és átkerül a nemnők telepére, a gyarmatokra és takaríthatja a radioaktív hulladékot. A szexualitás teljes elnyomás alá kerül: a szexnek mindössze a fajfenntartás a szerepe. Nade vajon ez tényleg mehet így? El tudjuk vajon fojtani alapvető ösztöneinket?

"Akarom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat - szavalja -, nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel; hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes engedelmességgel. " - Itt végigpillant rajtunk. - "Teljes engedelmességgel" - ismétli. - "A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."

Összességében nagyon lekötött ez a könyv, mert amit olvastam, az nekem teljesen új volt, a megvalósítás pedig olvasmányos. Szívesen olvasnék még Atwoodtól, ha a többi története is ilyen eredeti.

"Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintendő. Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra. A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A feleségek rendeletben szögezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzóan nézzünk ki. Épp elég nehéz nekik így is."

A könyvből film is készült 1990-ben. Úgy adódott, hogy aznap este, amikor a könyvet befejeztem, meg is néztem, de elég sótlan volt. Még az se derült ki belőle, hogy miért olyan nagy szám a Vogue magazin és a társasjáték.

"A férfi nem egyéb, mint a női stratégia része újabb nők létrehozása érdekében."

10/10