Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

"Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér."

 Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Ez egy igazi sikerkönyv, rengetegen olvasták/olvassák és sokaknak nagy kedvence. Egy véletlen netes rendelés útján került hozzám (igen, én képes vagyok egy könyvet véletlenül megrendelni...). Túl is akartam adni rajta, de végül nagyobb volt a kíváncsiság... (Főleg úgy, hogy nem hiszek a véletlenekben.)

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér igazi ifjúsági regény. A 16 éves Leo - főszereplőnk - egy teljesen átlagos, lázadó kamasz valahol Olaszországban. Kinéz magának egy vörös hajú csajszit a suliban, és minden álma, hogy meghódítsa. Lépni viszont fél. Többnyire álmozodik a lányról, Beatrice-ről. Legjobb barátjával (aki történetesen szintén lány) beszélni meg a szívügyeit. Közben a másik szálon felbukkan egy új helyettesítő tanár a suliban, akit Leo Álmodozónak keresztel el. A tanár kevés gyakorlata ellenére különleges pedagógia képességeivel és őszinteségével meglepő módon képes inspirálni a tanulókat, még Leót is. Beatrice egy nap eltűnik a suliból. Kiderül, hogy nagyon beteg...

Hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit. Ebben a könyvben nincs új a nap alatt. Leo, a barátai, a szülei, a tanárai és mindenki olyan szájbarágós, szállóigés monológokat csattogtat a szerelemről, szeretetről és úgy általában az élet értelméről, hogy nekem ez az egész egyszerűen szirupos. Műanyag és hatásvadász. Bocsánat. De akármilyen érzékeny is egy kamasz a tüskés álarc mögött, én nem tudom elképzelni a szájába ezeket a mondatokat - megállás nélkül. Olyan meg egyszerűen nincs, hogy a környéken mindenki ennyire tisztában van az élet értelmével...

 "A szerelem nem azért van,hogy boldogok legyünk tőle,hanem hogy kiderüljön,mennyire bírjuk a fájdalmat."

Maga a sztori is sablonosra sikeredett, az író igyekszik a fiatal lányok szemébe könnyeket csalni. És egy olyan szerelmet megcsillogtatni előttük, amiről esténként az ágyban csukott szemmel ábrándozhatnak...
A Tanár úrnak igencsak "maga felé nyúlt a tolla", amikor a legszimpatikusabb főszereplőnek egy fiatal pedagógust választott :)


Ennek ellenére nem mondanám rá, hogy rossz könyv, csak nekem nem tartogatott sok újdonságot. Ifjúsági könyvek között pedig (különösen az elmúlt 2-3 év megjelenéseit figyelembe véve) szerintem élmezőnybe sorolnám, elég csak a nagy sikerű vámpíros köteteket megnézni...
Ha lenne egy tini lányom, tuti odaadnám neki. Még élvezné is.

"Mielőtt kimegyek, megsimogatom Beatrice arcát. Nem ébresztem föl, de azt kívánom, hogy amikor majd fölébred, megtalálja a simogatásomat az arcán."

6/10