Fejtől s lábtól

 

Tompa Andrea: Fejtől ​s lábtól 

Kettő orvos Erdélyben

Egyre több kortárs magyar írót, írónőt fedezek fel magamnak, így a távolból szinte nem is értem a korábbi ódzkodásomat...

Tompa Andrea szerintem a fantasztikus kortárs írók közül is kiemelkedik, mert ilyen csodálatosan megkomponált, összetett regényt, ilyen fantasztikus, (úgy gondolom) korabeli nyelvezettel csak kevesen képesek előállítani. Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

De kezdjük a történettel. Már a címe is sokat sejtető és izgalmas. A nagy világégés előtti Erdélyben járunk, mikor is beiratkozik a kolozsvári orvosi egyetemre a laza, kissé hanyag székely-csángó ifjú, ki apja nyomására és terveinek engedelmeskedve tanul orvosnak; illetve egy perfekcionista, femisita és semmiképpen nem ijedős asszimilálódni igyekvő zsidó hölgyemény, aki még a családjával is szakít azért, hogy álma teljesülhessen és orvossá válhasson. Kettejük gondolatait tartalmazza felváltva, majd szinte egybeolvadva a regény.

Szó esik a korabeli orvosképzésről, az erdélyi (kolozsvári) orvosi egyetem helyzetéről, az Osztrák-Magyar Monarchia területén található fürdőkről, majd az orvostanhallgatók lehetőségeiről. Így jutunk

Kolozsvár, 1910.

el az első világháborúig, mely meghozza két főszereplőnk első és meghatározó találkozását (mely nem is az első igazán, ám mégis meghatározó - fejtől s lábtól), és tragikus szétválásukat is. A háború évei a fiatal orvosok szemszögéből nagyon izgalmas és magával ragadó színfoltja a könyvnek. Ezt követi a nagy fájdalom: a haza szétszakítása, szétszakadása és az orvosi egyetem, az orvosok és összességében az erdélyi magyarok helyzete. Főszereplőink élete is teljesen megváltozik, egészen addig, míg lelkesedésük és fiatalkori perzselő tüzük parázzsá változik és sor kerül egy teljesen más hangulatú, ám annál nagyobb jelentőségű találkozásra. Mindezek közben főszereplőink jellemfejlődése is végbemegy, hiszen a hanyag ifjúból szülei uralma alól kikerülő lelkes, tehetséges sebészpalánta válik, a feminista fiatal nő pedig megmarad annak, aki, számtalan ügyért küzdve dolgozza át a fiatalkorát, képezi magát szüntelen, ám családjához is újra megpróbál közelíteni.

Sokat gondolkoztam, milyen műfaj is ez a könyv, történelmi regény, fejlődésregény és mindkettő egyben. Olyan történelmi regény, ami főszereplőink életén és szemén keresztül láttatja ezeket a meghatározó eseményeket, és olyan fejlődésregény, melyre a történelem és a világfordító idők tagadhatatlanul nagy hatással voltak. 

Nagyon összetett, komplex regény ez, igazi ragyogó csillag az éjszakában, és már várnak rám az írónő további regényei... Köszönöm, hogy olvashattam!

Terka és a mandulakaland

Hohol Ancsa - Boris Juli: Terka és a mandulakaland

Terka-sorozatom befejező része és ezt mandulaműtét előtt állva élesben is kipróbálhattam, hogy tudja vajon felkészíteni a kicsiket a rájuk váró megpróbáltatásra? A többi Terka-könyv vegyes volt számomra, voltak közöttük nagyon jók és kevésbé hasznosak. A mandulakaland a hasznosak közé tartozik, én magam is sokat gondolkodtam azon, mit mennyi beszéljünk a műtétről egy 3,5 évessel (és testvérével). Muszáj némi technikai részt átbeszélnünk, fel kell készítenem a műtét idejére történő elválásunkról ebben a cseppet sem megnyugtató helyzetben, majd az elkövetkezőkre, a fájdalomra is fel kell készítenem a maga szintjén, és mindezt pozitívan. 

Ez a könyv segített nekem ebben a feladatban. Terka torkában vírusok és bacik telepedtek meg, így a doktor bácsi úgy döntött, el kell távolítani a manduláit. A műtét alatt aludt egy jót, mikor is álmodott egy érdekeset a vírusokról és bacikról, majd felébredve az anyukáját maga mellett találta. Sok-sok fagyit ehetett és minden rendben zajlott. 

-->

Az arc nélküli lány

Jacquelyn Mitchard: Az arc nélküli lány

Már a borító felkeltette az érdeklődésemet, melyet a fülszöveg elolvasása megerősített; nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. 

A tizenhárom éves Sicily élete egy csapásra megváltozik, amikor egy tűzesetben elveszíti édesapját és az arca is a felismerhetetlenségig összeég. Nagynénje segítségével sikerül kialakítania egy boldog és sikeres életet. Ám nem sokkal az esküvője előtt egy váratlan felfedezés új megvilágításba helyezi kamaszkorának tragédiáját.
Sicilynek kockázatos döntést kell hoznia, melynek tétje nem kevesebb, mint eddigi nyugodt élete, és amely – ki tudja, milyen irányban –, de megváltoztatja a jövőjét. Ezt a döntést csakis ő egyedül hozhatja meg.
Lebilincselő, megrendítő regény az élet olyan fordulópontjáról, amikor a sors második esélyt tartogat, az emberi bátorságról, valamint a szerelem és a szeretet hatalmáról.

A kiskamasz Sicily szörnyű tragédia áldozata lesz, nem csak édesapja lesz a tűz martaléka, hanem bájos arca is, melyet számos plasztikai operáció sem tud visszaadni. Sicily gyakorlatilag új életet kell kezdjen, már sohasem lesz önmaga. 

Nagynénje nevelgeti a sérült lányt, akit fiatal felnőttként még a szerelmet is megtalálja egy kifejezetten jóképű fiatalember személyében, aki feleségül is kéri. Ez maga a csoda, Sicily úgy tűnik, kap egy második esélyt a boldogságra.

Ám egy váratlan fordulat hatására a régi tűzesetről újabb információk kerülnek napvilágra, ami felborítja a fiatal lány életét, a továbbiakban semmi sem az, ami, senki sem az, aki, és jól felépített élete romokba dől. Közben elérkezik a nagy lehetőség: egy új orvosi beavatkozás, az arc-átültetés eredményeképpen ismét lehet szép arca Sicilynek. Sicily mégis habozik belevágni, hiszen fél az ismeretlentől.

Ez a történet elsőre nem is tűnik rossznak, ám mindezek ellenére a megvalósítás elég lagymatag és bizony kliséktől sem mentes. Könnyű nyári olvasmány, nekem nagyon limonádéizű volt, az az igazi "elmegy" kategória. A befejezés számomra lehúzta a könnyed szórakozásélményt sajnos, nem is értem, miért nem gondolkodott még egy kicsit az írónő...

Néma üvöltés

Martin Pistorius: Néma üvöltés
Csodák pedig vannak! Egy igaz történet.

Martin Pistorius története tényleg egy csodával felér. Teljesen egészséges gyermekként született és nevelkedett, amikor 12 éves korában egy ismeretlen eredetű degeneratív központi idegrendszeri megbetegedés folyamányaként nagyon rövid idő alatt elveszítette beszédkészségét, majd kómába került. Nem sok reményt fűztek a felépüléséhez... Ám Martin felébredt a kómából és kerekesszékbe került. Éveken át hordták a szülei egy fogyatékosokat ellátó nappali intézménybe és mivel Martin nem nyerte vissza beszédkészségét, így senkinek nem tudott arról, hogy az elméje elkezdett kitisztulni...

De Martin tudata felébredt, még ha a teste nem is követte ezt a változást. Egy szerencsés találkozás következtében egyik gondozója észrevetette, hogy a fiú érez és gondolkodik, próbál kommunikálni a külvilággal. Ezzel elindult Martin villámsebességű fejlesztése, fejlődése, melynek segítségével szó szerint szárnyalni kezdett. Mivel a kommunikációs problémái nem oldódtak meg, így bekerült az AAK-programba (augmentatív és alternatív kommunikáció), melyről sokat megtudhatunk Martin önéletrajzi írásából.

Az út, amelyen Martin elinduljon (a teljes élet felé, ha lehet így fogalmazni), tele volt félelmekkel, buktatókkal, ám kitartással és akaraterővel és természetesen a családja támogatásával le tudta győzni ezeket. Hiszen a csoda önmagában kevés, a lehetőségekkel élni is tudni kell, a kitartás és a küzdelem az élet része, kinek mennyire.

Sokat lehet tanulni Martin történetéből. Kíváncsi lettem volna, hogy pontosan milyen betegség támadta meg. Sokan megirigyelhetnék az akaraterejét és optimizmusát, azt hiszem, a mosolyából is sugárzik:

Füli:

A 12 éves Martint egy ritka és kíméletlen betegség támadta meg. Először elvesztette a hangját, később kómás állapotba került, majd kerekesszékbe kényszerült. Az orvosok tanácstalanok voltak. Martin aggódó szüleivel közölték, hogy egy gyógyíthatatlan degeneratív betegség következtében a kisfiú értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra. Egy súlyosan beteg gyermekekkel foglalkozó intézménybe utalták, miközben Martin látszólag fel sem fogta mi történik vele. Nem beszélt, még csak nem is pislogott. Amit azonban senki nem sejtett, hogy a mozgásképtelen test börtönében egy érző és gondolkodó fiú lakott, élve eltemetve…
Martin szülei az orvosok ítélete ellenére sem adták fel a küzdelmet. Mindent feláldoztak, hogy újra mosolyogni lássák az egykor eleven és tehetséges gyermeküket. És a csoda megtörtént. Tíz évvel később Martin teste lassan „felébredt" hibernált állapotából, és ami még meglepőbb, kiderült, hogy a fiuk értelmes, gondolkodó felnőtt lett. Gyermek és férfi egyszerre, két lélek egy testben, aki nem emlékezett a betegsége előtti időkre, de a számítógép segítségével újra megtanult beszélni. Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült és sikeres vállalkozást indított. Mert élni jó, és a csodák megtörténnek, ha hiszünk bennük!
A Néma üvöltés végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

A sziget

Victoria Hislop: A sziget

Nagyon régóta szemezek a könyvvel, egy lepratelep története, kinek ne lenne érdekes?! Aztán jobban belelapozva rögtön meglepődök, hogy a könyv egy modern leprakolóniáról szól, ne bibliai korban játszódó történetre számítsunk! Szpinalonga szigete, mely közvetlenül a Kréta melletti partoknál fekszik, a 20. században népesítették be leprabetegek egész Görögországból. Teljesen más körülmények között éltek ott az emberek, mint előre elképzeltem! Ám ettől függetlenül Szpinalonga mégiscsak egy temető, semmilyen módon nem hagyhatta el élő ember a szigetet, akit egyszer oda száműztek. Egészen 1957-ig, mikor is végre felkutatták a lepra ellenszerét, ami reményt adott és szabadulást adott a kolónián élőknek (is). Számomra döbbenetes tény, hogy egészen eddig az időpontig a világ egyik legősibb, ismert kórokozójú betegsége gyógyíthatatlan volt...!

Szpinalonga története mellett egy krétai család élete is kibontakozik, melynek tagjai - nagyon szomorú - de generációról generációra kapcsolatba kerülnek a leprával. Alexis, főhősnőnk, családtörténetét kutatva ismerkedik meg Eleni, dédanyja és leányai szomorú sorsával. Az biztos, hogy Alexis Fielding élete teljesen megváltozik, mikor megismeri a múltját. Egy igazi generációról generációra típusú családregény bontakozik ki a szemünk előtt, és amikor pont jönne a mélypont, a "ki kihez és miért megy férjhez" típusú dilemma kezdené leragasztani a szemhéjaimat, akkor egy nagy csattanóval fordul a sztori (legalábbis számomra).

Másfajta könyvet vártam, ám nagyon is tetszett, amit kaptam. A könyv hangulata kissé nyomasztó, ám a tájleírások varázslatosak, végig Krétára vágytam olvasás közben (és ez eddig egyáltalán nem volt jellemző rám!).

Füli:

"Egy fontos, az életét meghatározó döntés előtt Alexis Fielding szeretné megismerni anyja múltját. De Szófia sosem beszélt erről. Csak annyit mondott, hogy mielőtt Londonba költözött, egy kis krétai faluban élt. Amikor Alexis úgy határoz, hogy Kréta szigetére utazik, levelet küld lányával egy régi barátnőjének, és megígéri, hogy tőle majd többet tud meg. Alexis megérkezik Piakára és elcsodálkozik, hogy a falutól nem messze van Szpinalonga szigete, Görögország egykori leprakolóniája. Aztán felkeresi anyja barátnőjét, Fotinit, és végre megtudhatja, amit Szófia egész életében titkolt: dédanyja, Eleni és lányai, a háború, szenvedély és tragédiák érintette család élettörténetét. Kiderül, milyen bizalmas viszony fűzi a szigethez és hogyan tartja őket fogságában a titok…"

9/10

Szasz - Ewing-kór a young korban

Dr. Gergelyné Dr. Tóth Éva: Szasz

Ewing-kór a young korban

Én is egy voltam azok közül, akik napról napra követték Szandri blogját. Nem is tudom már, hogy keveredtem oda, úgy emlékszem, egy barátnőm mesélt róla... Hihetetlen népszerűségnek "örvendett" a blog a neten, biztos sokan hallottak a tinédzser lányról, aki Ewing-sarcomával  küzd és megosztja betegsége történetét internetes naplójában. Abban az időben tanultunk az egyetemen a Ewing-sarcoma gyilkos tulajdonságairól is...

Ezt a könyvet az édesanyja írta, így sok-sok háttérinformáció található benne, amiről a blogon keresztül nem értesültünk. Nagyon nehéz olvasmány. Szasz születésétől ír a család életéről, de a könyv java csak ott kezdődik, ahol fény derül Szandri betegségére. Minden lapját végigizgultam és drukkoltam, hiába tudtam, mi a vége, mégis arra vágytam, bár más lenne a vége...! Nagyon megdöbbentem azon, ahogyan, amilyen körülmények között kiderült Szandra betegsége, különösen a 4 hónappal korábbi vizsgálat sorsa taglózott le... Hogy történhet meg ilyen a mai világban? Ráadásul orvosszülők gyermekével, de bárkivel? Nem tudom, hogy tudták feldolgozni a szülők ezt a "tévedést", én nem tudnék nyugodni a gondolattól, hogy mi lett volna, ha...? Nyilván polgári per lett a vége, kíváncsi lettem volna az eredményre...

Szóval, mint írtam ez egy nagyon nehéz olvasmány... Nagyon-nagyon megküzdötte a magáét Szandra (és vele együtt a család is) ezt a másfél évet. Az édesanyja is írta (úgy emlékszem, több helyen is), hogy Szandrától és a történetéből sokat lehetett tanulni életében, és halálában is. Én miket tanultam tőle? Azt, hogy milyen erős az ember, milyen hatalmas az élni akarás vágya. Azt, hogy nincs fontosabb, mint az egészség, mert lehet bármennyi pénzed, azt sohasem fogod tudni megvenni. És azt, hogy az életben nincs fontosabb az együtt töltött időnél... Sem a karrier, sem a tanulás, sem a munka, egyszerűen semmi nem lehet fontosabb a szeretteinknél és a minőségi (értsd egymásra figyeléssel) együtt töltött időnél.

(Nagyon megérintett ez a könyv, többször is eszembe jutott, hogy a testvérem épp Szandrival egykorú.)

 

Még annyit tennék hozzá, hogy elképesztett a magukat természetgyógyászoknak nevező kuruzslók kegyetlensége, amikor képesek voltak azt mondani, hogy meg tudják gyógyítani a végstádiumú (gyakorlatilag haldokló) kislányt, ha megveszik az ilyen meg olyan teát, eljárnak ilyen és olyan kézrátételes kezelésre. És elvették a pénzt ezért a ****ért! Elképeszt, hogy milyen szívtelen emberek élnek a földön, igaz az, hogy a pszichopátia kezd a leggyakoribb kórkép lenni a földön? Kiverte nálam a biztosítékot, az biztos...

A másik, ami számomra nagyon érdekes volt, az az édesanya lelkivilága, hogy hova indult gyászában, milyen gondolatai, érzései voltak (és azt hiszem, vannak), milyen jelenségeket tapasztalt Szandri halála után.

Sok erőt kívánok a családnak, így több év távlatából is...

Szasz blogja, mely a mai napig él: http://ewing.blogol.hu/

Képek forrása

Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát

East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Jennifer Worth jegyzett szülésznőként dolgozott a Nonnatus-nővéreknél az ötvenes években, London egyik nagyon szegény területén, az East End-en. Itt az egyik sarkon prostituáltak álltak, a másikon egy rakás 2-5 éves gyermek játszott, a harmadikon a matrózok iszogattak. Végezték a terhesgondozást, levezették háznál a szüléseket és kijártak a gyermekágyas asszonyhoz heteken át. Könyve egymástól nagyjából független epizódokból áll, amelyekben előkerülnek furcsa családok, érdekes terhességi problémák és szülés körüli "forró" helyzetek is. Hihetetlen higgadtság, szaktudás gyors helyzetfelismerő képesség kellett ahhoz, hogy valaki lelkiismeretesen tudja végezni a munkáját ebben az időben: szegénységben, nélkülözésben élő peremhelyzetű asszonyok között, modern műszerek és diagnosztikai felszerelés nélkül. El is hiszem, hogy tiszteletre méltó foglalkozásnak számított abban az időben bábának lenni! A könyv során megismerkedünk a Nonnatus nővérek tevékenységével, a közöttük dolgozó szülésznőkkel is. Mindegyik történek érdekes és izgalmas, ám a könyv második felében két sztori is nagyon megérintett: Mrs. Jenkins sorsa és Conchita 28. hétre született 25. babájának sorsa. Az anyai szeretetnek nincs határa és az anyai ösztönök csodája megismételhetetlen!

A könyv közepén számos korabeli kép található - a gyengém :)

A könyv alapján a BBC csatorna nagyon ígéretesnek tűnő sorozatot is készített, innen való a borító is. De kérem szépen, hol lehet azt elérni? (Napjainkban is forgatják.)

-->

Hajnali alkony

Chris Bohjalian: Hajnali alkony

Chris Bohjalian könyve nagyon aktuális témát boncolgat: otthonszülés, a nők és a bábák felelőssége és jogai. Gondolom, erről mindenkinek a Geréb Ágnes-ügy jut az eszébe.

A történet a '80-as évek eleji Vermontban játszódik, Sibyl Danforth, hivatásos bábaasszonlánya meséli el édesanyja életét és tragédiáját. Sibyl otthonszüléseknél segédkezik, már több, mint tíz esztendeje, szaktudásának rengeteg anyuka és baba hálás lehet. Egy hideg téli napon a lelkész, Bedford tiszteletes felesége vajúdni kezd második gyermekükkel. Sibyl útra kel a a hóesésben, hogy világra segítse a kisbabát. A vajúdás halad a maga útján,úgy tűnik, minden rendben van. A kitolási szakasz azonban nagyon elhúzódik... Valami gond lép fel azon a jeges vermonti éjszakán. Egy szülő nő meghal, valaki ad hoc császármetszést végez, a baba életben marad. Rengeteg a kérdés a történetben és a kétség a szívekben. Vajon miért kellett ennek így történnie? Nem volt más lehetőség?

Hamarosan megkezdődik a büntetőeljárás Sybil ellen. Felszólalnak hivatásos bábák, szülésorvosok, igazságügyi orvosszakértők, anyák, akik otthon hozták világra gyermekeiket, a halott nő férje, Sybil segitője... Érvek és ellenérvek. Melyik biztonságosabb, melyik jobb az anyának és a babának, kórházban szülni és születni, avagy a nyugalmat és a békét jelentő hálószobában?

Nagyon érdekel a téma, ráadásul a stílus remek, mondhatni magával ragadó, így gyorsan ki is végeztem ezt a könyvet. Mindenkinek megvan a maga véleménye a témában, ettől függetlenül ez egy fantasztikus olvasmány. Főleg azért, mert úgy gondolom, hogy nem ítélkezik, nem teszi le a voksát egyik csoport mellett sem. (Bár a végén éreztem egy egészen halvány, ám annál meglepőbb utalást az író hozzáállására.) A könyv nagy részét a büntetőper tölti ki, az egész izgalmas és egyszerre elgondolkodtató.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy izgalmas története olvasni egy napjainkban nagyon is aktuális témában. Nálam ez a könyv 10 pontos. Egyébként Oprah is a kedvencei közé választotta, New York Times and USA Today bestseller is lett. 2001-ben a történetet megfilmesítették Sissy Spacekkel a főszerepben (Midwives, nálunk Halálos hivatás - igencsak beszédes - címmel vetítették).

10/10

Éber álom

"A szerzetesi életben megfordulnak a dolgok: előbb mindent el kell vesztenünk, 

hogy nyerhessünk valamit. A győzelemhez a megadáson keresztül vezet az út. 

Aki be akar telni, annak előbb ki kell üresednie."

Mark Salzman: Éber álom

Nagyon érdekes kis könyv ez, melynek segítségével bepillanthatunk egy karmelita kolostor falai közé - ráadásul napjainkban. Pláne Los Angelesben, ahol a falakon kívül ezerrel zajlik a nagyvilág. Még elképzelni is furcsa a  a nyüzsgő, rohanó város szélén ezt a magas falakkal körülvett béke szigetét. 

Forrás: google.com

Mint megtudtam, két típusú apáca létezik: az, aki valamilyen formában tevékenykedik (tanít például) és a szemlélődők. János nővér az utóbbiak közé tartozik. És ha fogalmazhatunk ennyire ide nem illően, akkor igencsak szép "karriert" fut be a kolostor életében, hiszen verseket ír, könyve jelenik meg. Ráadásul magával Istennel is irigylésre méltó, különleges kapcsolatba kerül, olyanba, ami senki másnak nem adatok meg a kolostor falain belül: erős, migrénes jellegű fejfájásai idején különleges, átszellemült állapotba kerül, azáltal közel érzi magát Istenhez, már-már látomásszerű élményei vannak. Olyan érzése lesz, hogy kilép a testéből. Ez persze kreativitását is nagymértékben fokozza, így egyre-másra születnek a művei. Ezek a rosszullétek azonban odáig fajulnak, hogy "kollégái" orvosi segítséget kérnek. A "baj" okozójára igen hamar napfényre kerül derül: egy apró meningeoma okoz halántéki lebenyre korlátozódó epileptiform rosszulléteket és migrénes panaszokat.

Ezzel azonban nincs vége a történetnek, hiszen dönteni kell: távolítsák-e el ezt az apró daganatot? János nővér töprengései számomra elképesztőek voltak, legalább annyira, mint maga az életforma, melyet megismertem. Vajon Istennek mi a célja vele? Áldás-e ez vagy valamit szolgál? Vagy János nővér csak így akarja felhívni magára a figyelmet, netán hiú lett és büszke? 

"Azt mondta, hogy mindegy, hányszor halljuk, hogy Krisztus követése sokba kerül, 

mégis mindig megdöbbenünk, ahányszor a számla megérkezik, és mindig 

töprengeni kezdünk, hogy ki tudjuk-e fizetni. Ha ilyenkor egy hitbeli lépést 

teszünk, többet ér, mint azok, amelyeket azokon a napokon teszünk, amikor 

biztosnak érezzük magunkat."

Karmelita nővér imádkozik.
Forrás: google.com

Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik szeretnek bepillantani titkos, elzárt helyekre, megismerni más életformákat és értékrendet. Nem tartom valószínűnek, hogy igazán meg tudtam érteni az életük értelmét és célját, hiszen az annyira magasztos és elvont számomra, de mindenesetre olvasni róla és elképzelni érdekes volt. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen gyermekkor vagy milyen előzmények kellenek ahhoz, hogy valaki ezt a teljes kötöttséget és lemondást válassza. János nővér gyermek- és fiatalkorát is megismerjük a könyv lapjain, így ez némiképp választ adhat a kérdésre, de biztos vagy benne, hogy ahány apáca, annyi sztori. Mégis, valahol ezt egy kicsit tipikusnak éreztem. Ti tudtátok például, hogy miért olyan az apácák öltözéke amilyen?

Összességében jó könyv volt és mivel igen rövidke, így egyáltalán nem éreztem megterhelőnek vagy túlzásnak. 

Nagyon tetszik a borító, egyrészt szerintem nagyon szép, másrészt a fiatal nővér szeme csukva van rajta, de emellett olyan halványra van rajzolva a körvonala, hogy kicsit messzebbről úgy tűnik, nincs is szeme. Érdekes, nem?

"A hit szerint élek egyáltalán? Isten tudja mi a különbség aközött, 

aki sötétségben jár és aközött, aki csukott szemmel. Én melyik vagyok?"

Mark Salzman (az író, aki tetszik nekünk? :)

10/10

Bipoláris

Rados Virág: Bipoláris
Egy mániás depressziós nő regénye

Ez a regény nem nyerte el annyira a tetszésemet. Valamiért több újdonságot vártam tőle és így csalódtam. Ebben a közegben munkálkodva nap, mint nap, nem találtam benne meglepetést. 

Rados Virág regényét olyanoknak ajánlanám, akik anélkül tengetik az életüket, hogy a való életben valaha is találkoztak volna pszichiátriai beteggel vagy pszichiátriai osztállyal (magánvéleményem az, hogy legalábbis így gondolják...). Érdekes és furcsa világ ez, merőben más, mint amiket a filmeket látunk. A betegek pedig közöttünk járnak, próbálnak beilleszkedni, küzdenek a stigmatizáció ellen és az elfogadásért. De valahol mégis sokan a társadalom szélére sodródnak, "láthatatlanokká" válnak, nem vesszük őket észre vagy nem akarjuk őket meglátni. Az élet velük és nekik sem könnyű.

Ez a regény ebből ad egy kis ízelítőt. Maga a kórkép is biztos sokakat érdekelhet, az írónő megosztja velünk a legnehezebb hónapokat. Többször elhangzik a regényben a személyiségzavar diagnózis is... nem tudom. Az biztos, hogy szerintem ennek a kötetnek a lényege inkább az írónő küzdelme és élete lenne, az, hogy miben tér el ő a nagybetűs átlagtól. Annak ellenére, hogy munkájában sikeres nő a főszereplő. Őszinteségével, nyíltságával ez a kötet is az elfogadásért száll harcba.

Péceli Rita története igaz történet. A könyv haladós, olvasmányos, igazából egyáltalán nem rossz.

Néhány infó a bipoláris zavarról itt és itt.

8/10

A negyedik kéz

– Az első kezet, amely a kezembe kerül, maga fogja megkapni – jelentette be dr. Zajac. – Persze ha tényleg akarja.

– Miért ne akarnám? Úgy értem: ha egészséges…

– Persze, hogy egészséges lesz! – felelte Zajac. –Adok én beteg kezet?

– Mikor? – kérdezte Patrick.

– A tökéletes kéz megtalálását nem lehet siettetni – tudatta Zajac.

– Szerintem női kéznek vagy egy öregember kezének nem annyira örülnék – mondta ki Patrick hangosan a gondolatait.

– Jobb kezet találok én annál – jelentette ki dr. Zajac.

– Bal kézről van szó – emlékeztette Wallingford.

– Persze, persze. Jobb donort akartam mondani.

– Oké, de aztán ne legyenek ám titkos megkötések – mondta Patrick.

– Megkötések? – kérdezte Zajac tanácstalanul. Mi a fenét akart ezzel mondani a riporter? Miért kellene egy átültetett kezet megkötni?

John Irving: A negyedik kéz

Elolvastam: 2011. június 18.

A negyedik kéz egy nagyon abszurd történet. Olyan fajta, amit szívesen elolvasok egyszer, mert tuti, hogy nem fogom kitalálni, hova fajul ez az egész, de az biztos, hogy jó ideig nem fogok azon gondolkodni, melyik könyvével folytassam. (Ami azért is érdekes, mert már régen kinéztem Az árvák hercegét.) Szóval tömény és megterhelő.
Véleményem szerint a szereplők egytől egyik bolondok. Főszereplőnk az a sztár tévés tudósító, akinek a negyedik kezéről szól ez az egész, az oroszlános pasi, akinek egyik tudósítása alkalmával egy cirkuszi oroszlán leharapta az egyik kezét. Patrick ráadásul olyan ellenállhatatlanul jóképű, hogy a nők sorban állnak érte, ráadásul vannak, akik a génjeit is szívesen továbbörökítenék. Néhány év elteltével a híres kézsebész, dr. Zajac megkeresi azzal az ötlettel, hogy a világ első kézátültetését rajta szeretné elvégezni. Ráadásul jelentkezik egy asszony, bizonyos Mrs. McClausen, aki szívesen odaadná a férje kezét, bár őrülten odavan a férjéért, Ottoért, akivel évek óta a kis utód összehozásán fáradoznak. Dr. Zajac is különc figura, elvált és egy kórosan kakievő kutyával él együtt, ráadásul a kakihajigálás a hobbija. Nagyjából ez az indító felállás, egy tragédia folyamányaként megtörténik a kézátültetés, az özvegy Mrs. McClausennek azonban van egy fontos kitétele: szeretné tartani a kapcsolatot a kézzel (ami egyébként érdekes etikai kérdéseket vet fel). Így kezdődik az oroszlános pasi és Mrs. McClausen különleges "szerelmi" története. Persze a zérókezű pasiért harcoló hölgyek alaposan megbonyolítják a végkifejletet,  különleges hiányossága következtében a karrierje is felfelé ívelő pályán halad, Patrick Wallingford idő közben komoly személyiségváltozáson megy át (?), de legalábbis a szívében immáron csak egyetlen nő foglalja el a fő helyet. Végig olyan érzésem volt, hogy nem ebben a világban él, észre sem veszi sokszor, hogy mi mozgatja a szálakat - néha pedig mintegy haránt impulzusként kifejezetten jó megfigyelőként működik.

A történet még így utólag végiggondolva is meglehetősen zavaros, és nonszensz. Sok a szokatlan és furcsa fordulat, meglepő gondolat és reakció. Ami nagyon tetszett: az író egyáltalán nem rejti véka alá a mai médiáról alkotott véleményét, különösen a hírműsorokkal és a katasztrófa-jelentésekkel kapcsolatban.
A másik, ami nagyon tetszett, az a borító. Szerintem nagyon szép ez a kép, viszont utólag teljesen másfajta romantikát látok bele, mint olvasás előtt.
Kedvenc szereplőt nem találtam magamnak, mert meggyőződésem, hogy egytől egyik elmebetegek, de még a kutya is - komolyan. Olyan dolgokat csinálnak, amelyeket egyáltalán nem várnánk, olyan reakcióik vannak, amire nem is számítunk. Az biztos, hogy a sztori előre nem kiszámítható, tele van meglepetésekkel.

Összességében érdemes volt elolvasni, de mert érdekes és újszerű a történet (nem olvastam még a Garp szerint a világ c. kötetet - azt hallottam, ahhoz viszont stílusában nagyon hasonlít). Viszont voltak olyan pillanataim, amikor nagyon megterhelő volt olvasni, olyan is előfordult, hogy eljátszottam a gondolattal: most abbahagyom itt, aztán valamikor folytatom (általában a távoli soha időszakában). A kíváncsiság  azonban nagy úr, segítségével hamar átlendültem ezen.
A pontozással viszont bajban vagyok. Az újdonság-élmény miatt 9 pontot adnék, a legrosszabb pillanataimban egy 7-est írtam fel magamnak a noteszomba. Nem tudok dönteni, mert mindkettőt megérdemli.

7-9/10

Szkafander és pillangó

 "A szkafander kevésbé szorít, a szellem csaponghat, mint a pillangó. Olyan sok mindent tehetek. Elszállhatok a térben vagy az időben, eljuthatok a Tűzföldre vagy Midasz király udvarába. Meglátogathatom az asszonyt, akit szeretek, bebújhatok melléje, megsimogathatom álmában az arcát. Fellegvárakat építhetek, megszerezhetem az aranygyapjút, felfedezhetem Atlantiszt, megvalósíthatom a gyerekkori álmaimat és felnőtt ábrándjaimat."

Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó


Elolvastam: 2011. május 19.

A férfi mindent elért életében: sikeres a munkájában, sokat keres, van családja, kedves felesége. Mondhatnánk, hogy elégedett. De mindennek egy pillanat alatt vége, mintha elvágták volna. És egy új élet kezdődik számára: fehér színű kórházi falak és fehér ruhás kórházi személyzet között, egy ágyhoz kötve úgy, hogy az egyik szemhéján kívül semmit sem tud mozdítani - az az ember, akinek korábban a kommunikáció, a beszéd és az írás kiemelkedő szerepet játszott az életében. A legnagyobb kirándulás az, ha valamelyik családtagja kitolja a kórházi kert sarkára. 

Ezekről a szomorúan töltött hónapokról szól Jean-Dominique Bauby könyve. Testét szkafanderbe szorították, de a képzelete szállhat, mint a pillangó. A locked-in-syndroma jaj-szó nélküli áldozata ő.  Ezt a könyvet ő írta, méghozzá egy elég macerás és embert próbáló módszer segítségével.

Azt hiszem, vélt vagy valós, könnyebb vagy igen súlyos problémáink közepette el sem tudjuk képzelni milyen csodálatosan könnyűnek tűnhet az életünk a mozdulatlanságba rögzített állapotból visszatekintve. Szokták mondani, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. De az is biztos, hogy legtöbbünket utólag ér a felismerés: "de boldog is voltam...!"

A könyv megjelenését követően két nappal az író szívelégtelenségben életét vesztette 1997-ben.

2007-ben készült az az azonos című francia film, mely feldolgozza az életét.

10/10

Álmok városa

Beverly Swerling: Álmok városa

Elolvastam: 2011. január 6.

Beverly Swerling amerikai írónő könyve, az Álmok városa, nagyon jó választás volt így januári olvasmánynak a dermesztően hideg estékre (és nappalokra is, mivel letehetetlennek bizonyult).

Ez egy hatalmas családregény, mely a 1660-as évektől, New York első generációjának életétől egészen a függetlenségi háború végéig bemutatja egy orvosokból-sebészekből (borbélyokból) és patikusokból álló család életét és viszonyait. Mindeközben a történet szálai egészen különleges módon fonódnak egymásba, sokszor bebizonyosodik, hogy milyen kicsi a világ.

A család első generációja az első két telepes, Lucas, a borbély és testvére, Sally, a gyógyfüvek szakértője az 1660-as években, reményekkel telve szállnak partra New Amsterdamban, majd a további szereplők mindannyian ők kettejük leszármazottai és a családhoz csatlakozott férjek, feleségek. Lucas hoz egy rossz és egyben tragikus döntést, mely hosszú évszázadokon az összes későbbi generáció életére kihatással van, és végeláthatatlan konfliktus, illetve viszály kezdődik, a család két részre szakad.

Mindeközben egy csomó fantasztikus orvosi hit és tévhit, sebészeti vizsgálat és operáció, különleges gyógyír kerül a birtokunkba az 1600-as és 1700-as évek Amerikájából. Megismerkedhetünk a purgálás, köpölyözés, vérlebocsátás technikájával, de a vérátömlesztés ekkor még istentelen bűncselekménynek számító technikájával is, bepillantást nyerünk abba, hogy végezték ekkor a kőműtéteket, daganateltávolítást, hogyan próbálkoztak a terhesség megszakításával, az amputációval. És hogy volt-e fájdalomcsillapítás? Nos, akinek jutott rum vagy grog, esetleg sör, a legszerencsésebbek még egy kis ópiumkivonatban is reménykedhettek. És persze mindez a kialakulóban New York városában,ahol már ekkor is minden a pénzről szólt, és az összes létező ember a meggazdagodás lehetőségét kereste. Közben előkerülnek a rabszolgaságot érintő kérdések, majd a faji és vallási megkülönböztetettség problémája is. Majd jönnek a britek és próbálják leverni a lázadást.

Mindeközben a Turner-ek alapította famíliában megszületik és meghal egy csomó érdekes személyiség, szert tesznek nagy vagyonra, titkokra, tudásra.... Nehéz mindent összefoglalni, hiszen annyira összetett olvasmány, néha nagyon kapaszkodni kell.

Szinte meg sem éreztem a 800 oldal súlyát. Pár nap alatt végeztem vele. Letehetetlennek bizonyult. Pedig az elején aggódtam, mert kicsit döcögött. De aztán az írónő is belejött, meg én is :) Mindvégig élvezetes, izgalmas, fordulatos.

A borító azonban nem valami hívogató, ez a sárga szín és ezek az odalökött, kissé homályos képek...! Mindenféle harmónia vagy legalábbis kigondoltság nélkül. Csillogó betűkkel felírva a könyv címe. És persze elég nehezen hordozható példánya a könyv-társadalomnak: kemény fedeles, vastag, gyengének tűnik, ezért félti az ember lánya. Nem tudom, hogy ez utóbbi a sárgasága miatt van vagy tényleg gyenge is :) De a belbecs annál értékesebb!

"1661-ben, tizenegy hétig tartó viszontagságos utazás után a Hercegnő fedélzetén egy angol testvérpár érkezik az Újvilág egyik holland kereskedelmi telepére, amelyet később New Yorknak hívnak. Mindketten kivételes tehetségű gyógyítók: Lucas borbély és sebész, Sally afféle füvesasszony, és a testvéri kötelék meg a szükség egymásra utalja őket a mostoha viszonyok között. Csakhogy egy napon olyasmi történik, ami miatt esküdt ellenségekké válnak életük végéig, és nem tud kibékülni egymással leszármazottaik hat nemzedéke sem. Közülük néhányan meggazdagodnak, mások kis híján koldusbotra jutnak, van, aki bordélyházat tart fenn, más kalózkodik, de az ősök tehetségét megörökölve mindegyik generációban akad sebész, orvos vagy patikus. A sötét családi titkokon és a bosszúvágyon túl politikai nézetek és szakmai kérdések is szembefordítják őket, hiszen például nem a természet ellen való-e, hogy fehér ember rabszolga vérét kapja? És mégis: New Yorkban, az álmok városában, ahol elevenen megégetik a lázadó rabszolgákat, ahol a világ majdan leghatalmasabb országa formálódik, a két család sorsa kibogozhatatlanul összefonódik, de a gyógyítók büszkesége és ambíciói, tudásszomja és segíteni akarása egyben az orvostudomány jövőjét is alakítják.

Lebilincselően izgalmas, felejthetetlen alakokat felsorakoztató családregény, de nevezhetjük nagylélegzetű történelmi vagy orvosregénynek is. A szerző, aki lelkes amatőr történész, és alapos kutatómunkát végzett, ezt írja előszavában: "…a legszörnyűbb események felelnek meg leginkább a valóságnak. Ezeket olyan emberek naplóiból és leveleiből kölcsönöztem, akik átélték őket… A gyógyítási módszerek történelmi szempontból valósághűek. A betegek érzéstelenítés nélkül estek át a műtéteken, és kibírták a szokatlan, kimerítő és gyötrelmes kezeléseket. Az akkori gyógyítók… sokszor hihetetlenül bátrak és erősek voltak. Ez az ő történetük."

10*/10

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Elolvastam: 2010. május 10.

Bevallom, hogy Remarque leghíresebb regényével nagyon lassan haladtam, mert nem teljesen az én világom. De azért mégiscsak a végére jutottam, az utolsó negyedben pörögtek fel az események, így az már simán ment. Lehetséges, hogy ez eretnekség, de én nem tudtam mit kezdeni a "szerelmi" szállal.

No, de kezdjük az elején. 1938-39-ben játszódik a történet Párizsban és szereplői főleg német emigránsok. Legalábbis a főszereplő; Ravic (akinek nem is ez a neve) nem tudta magáévá tenni a nemzetiszocialista elveket. Így feketén emigrált Franciaországba, még Hitler hatalomra kerülésének idején. Nagyon szépen vázolta a saját helyzetét: Németország nem a hazája, mert emigrált, Franciaországban pedig idegen és illegális személy. Ráadásul orvos (nőgyógyász), aki persze papírok nélkül nem praktizálhat, ámde teszi, méghozzá nem is rosszul. A hangulat mindvégig elég sötét és búskomor, kiábrándult emberek tömkelege, minden pillanatban várják a háborút, pedig még fel sem ocsúdtak az előzőből. Mindenki menti a menthetőt. 

Mint utaltam rá, húzódik egy szerelmi szál, ami talán a legerőteljesebb és leghangsúlyosabb szál, egy se-veled-se-nélküled kapcsolat Ravic és egy nagyon furcsa nő között, igazán egyikőjük sem adja oda magát egészen a másiknak, de pont emiatt szenved is, aztán mások is a képbe kerülnek, egy nagy huza-vona. Valahol érthető, hiszen a hölgyemény, Joan, kissé kamaszokhoz illő életet él, semmiről sem akar lemaradni, így több vasat tart a tűzben, elmondása szerint ő tud több embert szeretni egyszerre, mindegyiket másért. És ezzel a hozzállásával kínozza tulajdonképpen Ravicot. 

Aztán persze a politikai helyzet is sikamlós, nem csak nagyban, hanem Ravic közvetlen közelről a bőrén tapasztalja. Kiutasítják, visszaszökik, üldözik. Orvosként kapcsolatba kerül a prostitúcióval, nehéz sorsú asszonyokkal, lányokkal, elkeseredett emberekkel. Próbál segíteni, ahol tud, orvosi esküjét mindvégig komolyan veszi, még akkor is, amikor emiatt bajba kerül. Ezt persze ki is használják a francia professzorok és szinte éhbérért dolgoztatják feketén. 

És még egy hangúlyosabb vonulata is van a történetnek, aminek a középpontjában a Gestapo antiszociális, véres kezű embere, Haake áll, aki egykor embertelenül megkínozta Ravicot, barátját pedig megölte. A hosszú évek alatt Ravic mintegy megszállottjává vált a bosszúhadjáratnak, így az isteni gondviselés jeleként értékelhető, amikor meglátja felbukkanni Párizs utcáin....

Összességében a történetnek számomra se eleje, se vége, mondjuk egy trilógia középső könyveként tudnám elképzelni. Persze valahol ez a sejtelmesség adja a velejét és ez a gyökértelenség és reménytelenség kíséri a szereplők életét, de engem érdekeltek volna az előzmények, és legfőképpen, hogy mi történt a harcok kirobbanása után.  A szerelmi szállal azonban így sem tudtam mit kezdeni, számomra Joan karaktere homályban maradt, így nem tudtam teljesen megérteni, hogy mit miért tett. Nyilván mozgatta a "semmiről se maradjunk le"-életérzés, ami mindazokban munkálkodik, akik nem tudják, lesz-e holnap. Persze ettől függetlenül nem érzem át, hiszen annak az embernek a kezébe is helyezhette volna a szívét, akit szeret, és vele próbálhatott volna mindent megélni, amit csak lehet. Persze nem vagyunk egyformák, ettől lett ő olyan unszimpatikus nekem. Viszont a vesződéseik nem kötöttek le....

7/10

Jodi Picoult: A nővérem húga

Elolvastam: 2010. január 4.

Nagyon kíváncsian vettem kezembe ezt a manapság elég népszerű regényt, érdekelt, hogy vajon tényleg akkora nagy szám-e, mint ahogyan beszélnek róla. Már a borító is tetszett, egyszerűen vonzza a tekintetemet, amúgy is szeretem ezt a színt.
Kifejezetten szerettem olvasni. Nem csak azért mert orvosi vonatkozású a történet, meg persze egyben pszichológiai, etikai, stb., hanem magam is sokat gondolkodtam már ezen a kérdésen, hogy vajon meddig kell életben tartani egy daganatos beteget, meddig teszünk a hasznára. Bevallom, ezen a donor-kérdésen még nem gondolkodtam, de most ennek is eljött az ideje. A cselekmény amúgy elég pörgős, az események filmszerűek. Sokszínű könyv, hiszen minden szereplő szemszögéből ráláthatunk az eseményekre, és nem csak a nézőpontok, hanem az idősíkok is igen gyakran váltakoznak, eléggé kell kapaszkodni néha.... El is gondolkodtam, hogy ebből milyen klassz filmet lehetne csinálni, gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, amikor utánanéztem, már a DVD-borító is fent volt a neten (főszereplő: Cameron Diaz, ő játssza az anyát).
Aztán persze nagyon vártam a beharangozott csattanót/fordulatot, próbáltam kitalálni egészen a könyv végéig, hogy mi lehet az, de nem jöttem rá. Így legalább tényleg csattant!
Nagyon jó könyv, biztos, hogy idővel a többi Jodi Picoult-ot is el fogom olvasni, és a filmre is kíváncsi lettem!

"Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon"jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit,hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi."

10/10