2013. augusztus 19., hétfő

Szasz - Ewing-kór a young korban




Dr. Gergelyné Dr. Tóth Éva: Szasz

Ewing-kór a young korban


Én is egy voltam azok közül, akik napról napra követték Szandri blogját. Nem is tudom már, hogy keveredtem oda, úgy emlékszem, egy barátnőm mesélt róla... Hihetetlen népszerűségnek "örvendett" a blog a neten, biztos sokan hallottak a tinédzser lányról, aki Ewing-sarcomával  küzd és megosztja betegsége történetét internetes naplójában. Abban az időben tanultunk az egyetemen a Ewing-sarcoma gyilkos tulajdonságairól is...
Ezt a könyvet az édesanyja írta, így sok-sok háttérinformáció található benne, amiről a blogon keresztül nem értesültünk. Nagyon nehéz olvasmány. Szasz születésétől ír a család életéről, de a könyv java csak ott kezdődik, ahol fény derül Szandri betegségére. Minden lapját végigizgultam és drukkoltam, hiába tudtam, mi a vége, mégis arra vágytam, bár más lenne a vége...! Nagyon megdöbbentem azon, ahogyan, amilyen körülmények között kiderült Szandra betegsége, különösen a 4 hónappal korábbi vizsgálat sorsa taglózott le... Hogy történhet meg ilyen a mai világban? Ráadásul orvosszülők gyermekével, de bárkivel? Nem tudom, hogy tudták feldolgozni a szülők ezt a "tévedést", én nem tudnék nyugodni a gondolattól, hogy mi lett volna, ha...? Nyilván polgári per lett a vége, kíváncsi lettem volna az eredményre...
Szóval, mint írtam ez egy nagyon nehéz olvasmány... Nagyon-nagyon megküzdötte a magáét Szandra (és vele együtt a család is) ezt a másfél évet. Az édesanyja is írta (úgy emlékszem, több helyen is), hogy Szandrától és a történetéből sokat lehetett tanulni életében, és halálában is. Én miket tanultam tőle? Azt, hogy milyen erős az ember, milyen hatalmas az élni akarás vágya. Azt, hogy nincs fontosabb, mint az egészség, mert lehet bármennyi pénzed, azt sohasem fogod tudni megvenni. És azt, hogy az életben nincs fontosabb az együtt töltött időnél... Sem a karrier, sem a tanulás, sem a munka, egyszerűen semmi nem lehet fontosabb a szeretteinknél és a minőségi (értsd egymásra figyeléssel) együtt töltött időnél.

(Nagyon megérintett ez a könyv, többször is eszembe jutott, hogy a testvérem épp Szandrival egykorú.)

 

Még annyit tennék hozzá, hogy elképesztett a magukat természetgyógyászoknak nevező kuruzslók kegyetlensége, amikor képesek voltak azt mondani, hogy meg tudják gyógyítani a végstádiumú (gyakorlatilag haldokló) kislányt, ha megveszik az ilyen meg olyan teát, eljárnak ilyen és olyan kézrátételes kezelésre. És elvették a pénzt ezért a ****ért! Elképeszt, hogy milyen szívtelen emberek élnek a földön, igaz az, hogy a pszichopátia kezd a leggyakoribb kórkép lenni a földön? Kiverte nálam a biztosítékot, az biztos...

A másik, ami számomra nagyon érdekes volt, az az édesanya lelkivilága, hogy hova indult gyászában, milyen gondolatai, érzései voltak (és azt hiszem, vannak), milyen jelenségeket tapasztalt Szandri halála után.

Sok erőt kívánok a családnak, így több év távlatából is...

Szasz blogja, mely a mai napig él: http://ewing.blogol.hu/



Képek forrása