2015. március 10., kedd

Az arc nélküli lány



Jacquelyn Mitchard: Az arc nélküli lány

Már a borító felkeltette az érdeklődésemet, melyet a fülszöveg elolvasása megerősített; nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. 

A tizenhárom éves Sicily élete egy csapásra megváltozik, amikor egy tűzesetben elveszíti édesapját és az arca is a felismerhetetlenségig összeég. Nagynénje segítségével sikerül kialakítania egy boldog és sikeres életet. Ám nem sokkal az esküvője előtt egy váratlan felfedezés új megvilágításba helyezi kamaszkorának tragédiáját.
Sicilynek kockázatos döntést kell hoznia, melynek tétje nem kevesebb, mint eddigi nyugodt élete, és amely – ki tudja, milyen irányban –, de megváltoztatja a jövőjét. Ezt a döntést csakis ő egyedül hozhatja meg.
Lebilincselő, megrendítő regény az élet olyan fordulópontjáról, amikor a sors második esélyt tartogat, az emberi bátorságról, valamint a szerelem és a szeretet hatalmáról.

A kiskamasz Sicily szörnyű tragédia áldozata lesz, nem csak édesapja lesz a tűz martaléka, hanem bájos arca is, melyet számos plasztikai operáció sem tud visszaadni. Sicily gyakorlatilag új életet kell kezdjen, már sohasem lesz önmaga. 
Nagynénje nevelgeti a sérült lányt, akit fiatal felnőttként még a szerelmet is megtalálja egy kifejezetten jóképű fiatalember személyében, aki feleségül is kéri. Ez maga a csoda, Sicily úgy tűnik, kap egy második esélyt a boldogságra.
Ám egy váratlan fordulat hatására a régi tűzesetről újabb információk kerülnek napvilágra, ami felborítja a fiatal lány életét, a továbbiakban semmi sem az, ami, senki sem az, aki, és jól felépített élete romokba dől. Közben elérkezik a nagy lehetőség: egy új orvosi beavatkozás, az arc-átültetés eredményeképpen ismét lehet szép arca Sicilynek. Sicily mégis habozik belevágni, hiszen fél az ismeretlentől.
Ez a történet elsőre nem is tűnik rossznak, ám mindezek ellenére a megvalósítás elég lagymatag és bizony kliséktől sem mentes. Könnyű nyári olvasmány, nekem nagyon limonádéizű volt, az az igazi "elmegy" kategória. A befejezés számomra lehúzta a könnyed szórakozásélményt sajnos, nem is értem, miért nem gondolkodott még egy kicsit az írónő...