2010. február 1., hétfő

Jodi Picoult: A nővérem húga


Elolvastam: 2010. január 4.

Nagyon kíváncsian vettem kezembe ezt a manapság elég népszerű regényt, érdekelt, hogy vajon tényleg akkora nagy szám-e, mint ahogyan beszélnek róla. Már a borító is tetszett, egyszerűen vonzza a tekintetemet, amúgy is szeretem ezt a színt.
Kifejezetten szerettem olvasni. Nem csak azért mert orvosi vonatkozású a történet, meg persze egyben pszichológiai, etikai, stb., hanem magam is sokat gondolkodtam már ezen a kérdésen, hogy vajon meddig kell életben tartani egy daganatos beteget, meddig teszünk a hasznára. Bevallom, ezen a donor-kérdésen még nem gondolkodtam, de most ennek is eljött az ideje. A cselekmény amúgy elég pörgős, az események filmszerűek. Sokszínű könyv, hiszen minden szereplő szemszögéből ráláthatunk az eseményekre, és nem csak a nézőpontok, hanem az idősíkok is igen gyakran váltakoznak, eléggé kell kapaszkodni néha.... El is gondolkodtam, hogy ebből milyen klassz filmet lehetne csinálni, gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, amikor utánanéztem, már a DVD-borító is fent volt a neten (főszereplő: Cameron Diaz, ő játssza az anyát).
Aztán persze nagyon vártam a beharangozott csattanót/fordulatot, próbáltam kitalálni egészen a könyv végéig, hogy mi lehet az, de nem jöttem rá. Így legalább tényleg csattant!
Nagyon jó könyv, biztos, hogy idővel a többi Jodi Picoult-ot is el fogom olvasni, és a filmre is kíváncsi lettem!

"Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon"jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit,hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi."


10/10