"Csudálatos dolog, de igaz, hogy az emberek a völgyeket szeretik
és nem a hegyeket. Talán mert félnek tőlük; lehet. Hogy itt fenn
erdőt látnak, meg követ, meg felleget, aki az ormok körül tekereg.
Hogy itt fenn erősebben zeng a zivatar. De itt korábban kél a nap
és későbben nyugszik és – közelébb az Isten. Talán éppen ezért nem szeretik a hegyeket."
Kós Károly: Varju-nemzetség
Elolvastam: 2011. május 7.
Kós Károly 1925-ben írt könyve egy igazi gyöngyszem, mely érdemes lenne arra, hogy akár az iskolában is szó essen róla.Az író eredeti foglalkozását tekintve építész, aki könyveket is írt mindaddig, amíg volt mit megírnia.
A Varju-nemzetség egy négy nemzedéken átívelő történelmi családregény, mely az író hazájában, Erdélyben játszódik (Kalotaszegen). Itt élik mindennapjaikat a 17. századi havasi emberek, küzdenek a földdel, a kövekkel, a hideg telekkel, a természettel, a megélhetésért, az egymást váltogató fejedelmek és urak okozta veszedelmek közepette még sokszor egymással is harcba kell szállniuk.
A regény Varju Miklós halálával veszi kezdetét, aki ugyan mindenét elherdálta, hiszen nagyon vígan élt (és mint tudjuk, a víg élet igencsak sokba kerül), fiára, Varju Jánosra mégis hagy valami igazán értékeset: a Pojánát, mely mások szemében lehet, hogy fabatkát sem ér, mégis olyan fű terem ott, mint sehol máshol. Igazi kincs az, melyet őrizni kell. Jankó ezután elkerül messzi földre és sok év után tér haza félárván maradt fiával, Gáspárral. A nagyurak tusakodása közben folytatódik, a Varju család Bethlen István mellett teszi le a voksát, Gáspár inasként szolgál mellett jó néhány évig. Fiatalemberként a Basa család szépséges lányához, Annához is eljár: kettejük között fellobban a szerelem. Egy mulatságban Annának két kérője is akad: Gáspár mellett Maksai László udvarol Annának. Itt egy fantasztikus népi fordulat következik: Maksai szebben táncol, mint Gáspár, akinek arcát ráadásul csúnya sebhely is borítja, így Gáspár odébbáll... Feltűnik a színen a szomorú sorsú Vitéz Ilona, akivel Gáspár máris rokonszenvet érez, később feleségül is veszi. A bonyodalom akkor hág a tetőfokára, amikor Maksai László katonai parancsát teljesítve végez Gáspárral, akinek két gyermeke így árvaságra jut, szegény Vitéz Ilona egyedül neveli őket ebben a küzdelmes életben...SPOILER vége
A legkiemelkedőbb a regény nyelvezete, mely rendkívül ízes, népies, tele kihalóban lévő/már kihalt tájszavakkal - szerintem minden magyar embernek nagy élmény lenne olvasni.
A történet olvastatja magát, az egyszerű emberek szemén keresztül láttatja Erdély legfontosabb történelmi eseményeit, a havasi emberek küzdelmes életét a háború sújtotta világban. A szerencse sokszor elpártolt a szereplőktől. Az élet legtöbb fordulata megjelenik a bolondnak titulált Varjuk életében: születés, halál, boldogság és küzdelem. Egyesek szebben táncolnak, mint mások, van, akiben több az emberség és a józan ész. Olyan is akad, aki segít a bajban, amikor a tatár Erdélyben menetel, majd kivonulásakor magával viszi a fiatal legényeket, a jövő nemzedékeket - bánatos szerelmeseket, síró anyákat, könnyező nővéreket hagyva maguk után. Voltak olyan részek, amikor egészen megérintett a szomorúság és átéreztem azt a mélységes bánatot, amivel a szereplők küzdöttek, a legemlékezetesebb rész Anna bánata fiatal anyaként, majd Katka gondolatai az életről.
A családregény nagyon szép lezárással ér véget, első mondatától az utolsóig nagyon élvezetes.
A kalotaszegi népi viseletről bővebben itt.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!