2011. május 7., szombat

Kísértetek, rejtelmek, átkok


"Aki vágyik valamire, el ne mondja senkinek, amíg be nem teljesedik, 
mert ha elmondja, akkor már el is laposodott, már nem is akarja olyan nagyon."

Isa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével


Elolvastam: 2011. május 6.

Isa Schneider egy igazi polihisztor. Két szakvizsgával rendelkező orvos (muszáj volt rákeresnem a neten, és ha nem tévedek, akkor tüdőgyógyászat és közegészségtan - mai nómenklatúra szerint gondolom, megelőző orvostan szakvizsgát szerzett), emellett fest, könyveket ír és nagyon nyitott személyiség, hiszen ebben a könyvében a parapszichológiával, spiritualizmussal és határterületeivel kapcsolatos élményeit, gondolatait, ismereteit osztja meg.
A könyv számos önéletrajzi elemet tartalmaz, melyek középpontjában Rózsi néni helyezkedik el. Rózsi néni a szomszédból az írónő megfogalmazásában népi gyógyító, látó, jósnő egy személyben. A könyv engem akkor nyert meg magának, amikor a kártyajóslásról mesélt: Rózsi néni ugyanis értett hozzá és az írónő fiatalkorában eltanulta. Merthogy ez megtanulható. Természetesen egy saját élmény miatt volt számomra nagyon meghatározó ez az része a könyvnek: én is jártam jósnál (mint sokan azok közül is, akik esetleg letagadják), hiszen a kíváncsiság óriási, és vannak az embernek az életében olyan helyzetek, amikor jól jönne egy kis csoda. Ennél gyarlóbb vagyok, hiszen kétszer is elmentem. Első alkalommal valóban csodának tűnt az egész, második alkalommal egy teljesen más élethelyzetben - életem sokkal nyugodtabb periódusában  - azonban az írónő által leírt élményekben volt részem, mondhatom, hogy a racionalitás szűrőjén keresztül láttam a jósnő munkáját, tudományának mibenlétét. A csoda természetesen nem csoda: emberismeret, pszichológia és hit.
A másik érdekes rész az átkokról szólt: ki ne kívánt volna egy-egy alkalommal rosszat valamely felebarátjának (tesitanárának, főnökének, stb.). Nem biztos, hogy mindenkiben felmerül a kérdés, de szerintem érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon beteljesülhet-e. Vagy esetleg visszaszállhat-e. Vajon mekkora ereje van a gondolatoknak?

"A hit és az isteni erő ott kezdődik, ahol a tudomány hatalma elcsendesül."

Áttérve a gondolatokra: vajon kivel fordultak már elő olyan érdekes "véletlenek", hogy erősen gondoltunk valakire, nem sokkal ezt követően összefutottunk vele az utcán vagy a boltban. Eszünkbe jutott egy barátunk, akivel már régen nem beszéltünk, és pont aznap megcsörren a telefon, és ő szól bele? Vagy elkezd érdekelni minket egy téma, esetleg valamilyen okból utána kell néznünk valaminek, és úton-útfélen ez a bizonyos dolog jön velünk szembe mindenhol, erről olvasunk az újságban, az interneten, beszélnek róla a tévében. Pedig eddig lehetséges, hogy nem is nagyon hallottunk róla. Vajon tényleg létezik-e hatodik érzék? Lehetnek-e az embernek megérzései és hihetünk-e bennük?

"A véletlenről még egy mondat: soha senki nem tudta eddig bebizonyítani, hogy a véletlen tényleg véletlen."

Ezeken kívül szóba kerül a titkok ereje, az álomfejtés, az aprónépek (manók, tündérek) és persze a túlvilág kérdése, a szellemek, és a kísértetek. 
Lehetőségeim szerint jó néhány emberrel beszélgettem már hasonló témáról, néhányan fogékonyabbak voltak, mint mások, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy egyvalami közös a mai és a régen élt emberekben: feltétlen szükségük a hitre. Ezt bizonyítja a spiritualizmus előretörése is. A könyvesboltok polcai roskadoznak az ezotériával foglalkozó könyvektől. 

Én azt gondolom, ezek a témák a mai kor embere számára ugyanolyan érdekesek lehetnek, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, hiszen bizonyos dolgokban a tudomány előrelépése hatalmasnak bizonyult, vannak azonban olyan kérdések a Földön, melyekkel kapcsolatban mind a mai napig csak tapogatózunk. 
Az írónő stílusa nagyon közvetlen, néhol humoros, a könyv olvastatja magát. Kiemelnék még egy dolgot, ami nagyon tetszett: az írónő felhívja figyelmünket a józan ész használatára és több helyen is figyelmeztet személyiségünk védelmére, a realitáskontroll megtartására.
A borító jól illik a mű hangulatához és kifejezetten tetszik, hogy keményfedeles. Számos fekete-fehér kép illusztrálja, melyek az írónő saját munkái.

Összességében nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésemet a többi könyve iránt is. A téma iránt nem kellett, mert az már alapjáraton érdekelt. Rózsi néninek pedig kifejezetten szép emléket állított.



10/10

Kiadja a K.U.K. Kiadó 2011-ben. 
223 oldal rejtelem, titok és megérzés.
Az írónő blogoldala: http://isaschneider.blog.hu/.