Éber álom

"A szerzetesi életben megfordulnak a dolgok: előbb mindent el kell vesztenünk, 

hogy nyerhessünk valamit. A győzelemhez a megadáson keresztül vezet az út. 

Aki be akar telni, annak előbb ki kell üresednie."

Mark Salzman: Éber álom

Nagyon érdekes kis könyv ez, melynek segítségével bepillanthatunk egy karmelita kolostor falai közé - ráadásul napjainkban. Pláne Los Angelesben, ahol a falakon kívül ezerrel zajlik a nagyvilág. Még elképzelni is furcsa a  a nyüzsgő, rohanó város szélén ezt a magas falakkal körülvett béke szigetét. 

Forrás: google.com

Mint megtudtam, két típusú apáca létezik: az, aki valamilyen formában tevékenykedik (tanít például) és a szemlélődők. János nővér az utóbbiak közé tartozik. És ha fogalmazhatunk ennyire ide nem illően, akkor igencsak szép "karriert" fut be a kolostor életében, hiszen verseket ír, könyve jelenik meg. Ráadásul magával Istennel is irigylésre méltó, különleges kapcsolatba kerül, olyanba, ami senki másnak nem adatok meg a kolostor falain belül: erős, migrénes jellegű fejfájásai idején különleges, átszellemült állapotba kerül, azáltal közel érzi magát Istenhez, már-már látomásszerű élményei vannak. Olyan érzése lesz, hogy kilép a testéből. Ez persze kreativitását is nagymértékben fokozza, így egyre-másra születnek a művei. Ezek a rosszullétek azonban odáig fajulnak, hogy "kollégái" orvosi segítséget kérnek. A "baj" okozójára igen hamar napfényre kerül derül: egy apró meningeoma okoz halántéki lebenyre korlátozódó epileptiform rosszulléteket és migrénes panaszokat.

Ezzel azonban nincs vége a történetnek, hiszen dönteni kell: távolítsák-e el ezt az apró daganatot? János nővér töprengései számomra elképesztőek voltak, legalább annyira, mint maga az életforma, melyet megismertem. Vajon Istennek mi a célja vele? Áldás-e ez vagy valamit szolgál? Vagy János nővér csak így akarja felhívni magára a figyelmet, netán hiú lett és büszke? 

"Azt mondta, hogy mindegy, hányszor halljuk, hogy Krisztus követése sokba kerül, 

mégis mindig megdöbbenünk, ahányszor a számla megérkezik, és mindig 

töprengeni kezdünk, hogy ki tudjuk-e fizetni. Ha ilyenkor egy hitbeli lépést 

teszünk, többet ér, mint azok, amelyeket azokon a napokon teszünk, amikor 

biztosnak érezzük magunkat."

Karmelita nővér imádkozik.
Forrás: google.com

Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik szeretnek bepillantani titkos, elzárt helyekre, megismerni más életformákat és értékrendet. Nem tartom valószínűnek, hogy igazán meg tudtam érteni az életük értelmét és célját, hiszen az annyira magasztos és elvont számomra, de mindenesetre olvasni róla és elképzelni érdekes volt. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen gyermekkor vagy milyen előzmények kellenek ahhoz, hogy valaki ezt a teljes kötöttséget és lemondást válassza. János nővér gyermek- és fiatalkorát is megismerjük a könyv lapjain, így ez némiképp választ adhat a kérdésre, de biztos vagy benne, hogy ahány apáca, annyi sztori. Mégis, valahol ezt egy kicsit tipikusnak éreztem. Ti tudtátok például, hogy miért olyan az apácák öltözéke amilyen?

Összességében jó könyv volt és mivel igen rövidke, így egyáltalán nem éreztem megterhelőnek vagy túlzásnak. 

Nagyon tetszik a borító, egyrészt szerintem nagyon szép, másrészt a fiatal nővér szeme csukva van rajta, de emellett olyan halványra van rajzolva a körvonala, hogy kicsit messzebbről úgy tűnik, nincs is szeme. Érdekes, nem?

"A hit szerint élek egyáltalán? Isten tudja mi a különbség aközött, 

aki sötétségben jár és aközött, aki csukott szemmel. Én melyik vagyok?"

Mark Salzman (az író, aki tetszik nekünk? :)

10/10