Az olvasás 7 hete - 1. hét

Az első könyvélmény(ek)

Életem első elolvasott könyve Anna Sewell-től a Fekete szépség volt. 2. vagy 3. osztályos koromban kaptuk a Mikulástól az iskolában. Amikor kibontottuk a becsomagolt ajándékokat, körbenézve a teremben láttam, hogy kétféle könyvet ajándékozott a piros ruhás Télapó, az egyik egy sárga alapon színes borítós könyv volt (azóta sincs arról sejtésem, mi lehetett), a másik pedig a Fekete Szépség - ezzel a sivár, egyszínű borítóval. Természetesen nekem sokkal jobban tetszett a másik színes borítós, így az egyik lányt azon nyomban meg is kérdeztem, nincs-e kedve elcserélni. Persze nem volt. És akkor még sejtésem se volt róla, hogy életem első könyvélménye ez a könyv lesz és arról sem, hogy ez mennyire meghatározza a későbbieket: megszerettem olvasni, a Fekete Szépséget kapásból háromszor olvastam el, így ez az első három könyvélményemnek is beillik. Ráadásul felkeltette az érdeklődésemet a lovak iránt is, talán pont ez a könyv indította útjára életem egy meghatározó szakaszát, ami nagyrészt a lovakkal telt (ha fizikailag nem is minden perc, de a fantáziámban mindenképpen!).

Olyan 10 éves koromból egy meghatározó emlék: még ma is érzem a bizsergést a hátamon, ha a helyzetre gondolok. Ezzel a könyvvel bújtam el egy nyáron a magas kukorica között, egy pokrócot vittem magammal és szinte egy szuszra kiolvastam a Ronját. Nagyrészt az is erdőkben, barlangokban játszódik, így a fantáziám révén hasonló izgalmat éltem ár, mint a könyv szereplői. Eszembe jutott közben néhányszor, hogy hátha keresni fognak, de nem tették. Hamarabb lett vége a könyvnek. Nagyon izgi volt!

Ezt is 9-10 éves koromban olvastam az ágyamban téli estéken. Kint hatalmas hó volt, egész nap szánkóztunk. Bele tudtam képzelni magam a szituációba, hiszen téli időszakban játszódó regényről van szó. Ez volt talán az egyetlen olyan könyv az olvasottak közül, amiben cigánygyerek szerepel. Ekkor tanultam meg, mit jelent az a szó, hogy purdé. Még mindig tisztán emlékszem a felfedezésre...

És persze kutyás könyv, ez nagyon fontos!

11 éves koromból származik a konkrét emlék: a kórházi ágyon fekve olvasgatom, a kartörésemet operálták és ezzel a könyvvel feküdtem be a kórházba (Persze lovasbaleset következménye volt... mi más lehetett volna? Esetleg fáramászás :)). Nagy szükség volt a fantáziámra, hiszen a fehér falak közül nem volt egyszerű kiszabadulni és eljutni a folyóik Huck-kal és Tommal. De persze sikerült.

Ezek a könyvek elevenen bevésődtek az emlékeim közé, tökéletesen megfeleltek a kalandvágyó, nyughatatlan gyermeklelkemnek. Más lett volna felnőni nélkülük. Akkor mindössze maradt volna a csendes téli este, a kukoricalevelek és a napsütés, illetve a kórházi falak fertőtlenítőszagú személytelensége.

És persze ki adta az első könyvet a kezembe? Nos, az általános iskolai Mikulás mellett (akinek valódi kilétére akkor nem derült fény)  ez a személy az anyukám volt, aki egészen pici koromban felolvasott nekünk és verseket tanultunk együtt. Később válogathattam a könyvespolcáról, mindig ajánlgatta a jobbnál jobb regényeket, amelyeket ő maga már olvasott (Diderot: Az apáca,  Bronte: Üvöltő szelek, Segal: Szerelmi történet, Jókai M.: Az aranyember, Merle-könyvek, Szabó Magda: Abigél, stb.). Fiatal korában nagyon sok könyvet forgatott, de sajnos az utóbbi időben már nem okoz neki szórakozást.