"- Nagy változás ígérkezik. Akkora, hogy az egész világot érinteni fogja. Hirtelen változás lesz, nem fokozatos. Egyetlen pillanat alatt történik... mint a mennydörgés.
- Mikor?
- Ezt is világosan mutatják a jelek... szokatlanul világosan. Összeszámoltam a három villám ágait, és megfigyeltem, hogyan helyezkednek el a villám törzséhez képest, így pontosan ki tudtam számítani a napokat és az órát is, mostantól fogva. Ez az esemény...
- Ne hangosan, te ökör! - förmedt rá Domitianus. - Súgd a fülebe!
Lucius odament a császárhoz. Soha nem került még ilyen közel hozzá. Érezte a leheletét is, ami arról árulkodott, hogy nemrég hagymát evett. Elég közel volt ahhoz, hogy lássa az orrából kilógó fekete szőrszálat és a homlokán lévő bibircsókot is.Elég közel volt ahhoz, hogy megölhesse, ha van fegyvere. Leküzdötte magában a viszolygást, és belesúga a császár fülbe:
- Pontosan tíz nap múlva, a nap ötödik órájában."
Steven Saylor: Birodalom
Elolvastam: 2011. július 3.
Steven Saylor legújabb történelmi könyvét forgattam az utóbbi hetekben, mely a nagy sikerű Róma folytatása. Külalakra nagyon szép, a borító kifejezetten tetszik, már rápillantva arra gondoltam, hogy talán ez a regény csillapítani fogja "ókor-éhségemet". És teljesen igazam lett, hiszen Saylor egyik legjobb könyvét sikerült a kezembe vennem.
A történelem igen nagy időszakát öleli fel a kötet: Krisztus után 14-ben kezdődik, Augustus uralkodásának végén, és Hadrianussal fejeződik be Kr. u. 141-ben. Több, mint 100 év császáraival ismerkedhetünk meg: az egyik őrült, a másik elmebeteg, a harmadik fantasztikus hadvezér és így tovább. Hatalmas időszak ez, rengeteg történelmi anyaggal, ám az író mégsem zúdítja ránk az adatokat csak úgy szárazon, hanem pörgeti, pörgeti az idő kerekét és egy-egy pillanatban megállítja, mikor is betekintést nyerünk az aktuális helyzetbe, ebből pontosan kikövetkeztethető, mi történt az átgurított időszakban. Így nem lesz tömény, sőt szerintem kifejezetten szórakoztató, hiszen a hangsúly mindig az izgalmas hétköznapokon marad. Bőven van benne szexualitás, pontosabban fajtalankodás. Magam is meglepődtem azon, hogy a fiatal fiúk és férfiak mennyivel jobb "anyagnak" számítottak akkor a piacon, mint a nők. Közben persze több generáción keresztül nyomon követhetjük a mindenkori császárhoz igen közel álló Pinarius családot, kiknek tagjai között több jós és művész is akadt - ilyen szempontból ókori családregény. A kedvenc részem mindenképpen a tüanai Apollóniosz feltűnése volt, hiszen szinte éreztem a nép és az uralkodó babonás félelmét a mágiától és a varázslattól. Appolóniosz pedig nagyon ügyesen osztotta a lapokat :)
A másik kedvencem az őrült Neroval foglalkozó rész volt, hiszen hiába tanultunk történelemből olyan hosszú időn keresztül a Római Birodalomról, bennem mindössze a császárok és csaták nevei maradtak meg, de semmi egyéb. Még évszám is alig-alig - szégyellem, de így van. Biztos vagyok benne, hogy ha mesésebben oktattak volna minket, néha a hétköznapok is szóba kerültek volna, talán többet ért volna az egész. Hiszen az iskolai történelemtől rosszul voltam, manapság pedig a történelmi regények a kedvenceim közé tartoznak. Ez nem véletlen... Szóval Nero felgyújtotta Rómát, és ezt most már én is az eszembe véshettem.
Boldogán ajánlanám ezt a könyvet mindazok figyelmébe is, akik hadilábon állnak a történelemmel, hiszen nagyon élvezhető és olvasmányos, az oldalak csak úgy rohannak! Egyébként a 474 oldal ellenére ennél jóval több szórakozást nyújt, hiszen a még olvasható legkisebb betűtípussal nyomták a könyvet, így azonban könnyen szállítható a retikülben :)
A Rómát felvettem a várólista csökkentős listámra, bár tévedésből először a Római vért pakoltam rá, ami Saylor Sub Rosa-sorozatának első része (az ókori Rómában játszódó krimisorozatról van szó), mely sorozatról hallottam már hideget is, meleget is, és nem vagyok benne biztos, hogy nekem tetszene. Így jár az, aki nem nézi meg pontosan, hogy melyik könyv melyik, csak kapkod össze-vissza. Ráadásul össze se tudnék vetni egy krimit egy olyan kötettel, amely Róma megalapításáról és első 1000 évéről szól!!!
De a lényeg, hogy a Birodalom egy nagyon jó könyv. Olvassátok! Egyetlen hibája sem jutott eszembe. Talán csak annyi, hogy vége lett. Hátha lesz folytatása.
Kiadja az Agave Kiadó 2011-ben.
A mű eredeti címe: Empire, 2010
Fordította: Heinisch Mónika
Oldalszám: 474
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!