2011. július 18., hétfő

Az olvasás 7 hete - 3. hét


Megint népszerűsítem az olvasást, legalábbis igyekszem. Tulajdonképpen minden olyan percem erről szól, amikor blogot írok. Hátha valakinek pont ettől jön meg a kedve egy könyvhöz. Vagy csak nem találja a megfelelőt. Ez az, ami miatt könyves blogot vezetek. Ez az elsődleges oka. A statisztikákból leszűrtem, hogy van létjogosultsága, több olvasót üdvözölhetek az oldalon, mint valaha is gondoltam volna. Emellett szeretek is írni. Vannak olyan pillanataim, amikor inkább nyűg, nehezebben megy, de van olyan is, amikor "alig tudom elzárni a csapot", még írnék, és még folytatnám, még mindig eszembe jut valami, amit megosztanék. Jól esik befejezni egy bejegyzést, lenyomatot hagyni a nagy világban, még akkor is, ha ez egy borzasztóan pici valami. Nagyon szeretek olvasni, engem valósággal elvarázsolnak a könyvek (na nem mindegyik, de ezt jelzem is...), és néha égek a vágytól, hogy megosszam a bennem pezsgő érzéseket, közvetítsem a hangulatot, hátha másnak is ilyen jó lesz. Oda vagyok a történetekért. Belőlem az igazán jó könyv sohasem tűnik el - nem kell ahhoz blog, hogy emlékezzek a hangulatra, az érzésre, amit keltett, még ha a történetre pontosan nem is fogok. Tisztában vagyok azzal, hogy a könyveket forgató internetezők közül egy meghatározott réteget érdekelhet a blogom, hiszen a ma legdivatosabb könyvekkel egyáltalán nem foglalkozom: nem olvasok ifjúsági irodalmat, szórakoztatót is ritkán, romantikusat alig. Nem azért, mert divatellenes lennék, egyszerűen nem passzol az ízlésemhez, mondhatnám, hogy nem kötnek le, folyton olyan érzésem támad olvasás közben: hogy ezt már láttam valahol, ezt már olvastam máshol. 
Azt nem mondom, hogy a visszajelzések miatt vezetek blogot, tudom, hogy ez csalóka, mert én alig-alig szoktam írni másokhoz kommentet, mégis közel 100 blogot olvasok havi gyakorisággal. Ettől függetlenül nagyon jól esik 1-1- visszajelzés.
Ha magamból indulok ki, akkor mindenképpen van hatása a könyves blogoknak. Egyrészt fokozza egyes műfajok divatossá válását - ami nem baj. Mindegy mit, csak kezdjen el egy fiatal könyvet olvasni, majd később megpróbálkozhat a szépirodalommal, de lehet sosem fogja szeretni - a lényeg, hogy olvas. Másrészt aki sokat olvassa bloggerek és bloggerinák véleményét, az egy idő után ráébred arra, hogy kivel passzol össze az ízlése és kivel nem. Mások véleményét figyelembe szoktam venni, hiszen a fülszöveg sokszor egyáltalán nem informatív. Már tudom, kik azok, akiknek az ízlése alapján választani nem lesz félrenyúlás. Néha viszont jól esik valami újat találni: mindenféle ajánlás nélkül, szinte elsőként olvasni könyvet. Mióta az interneten is figyelem a könyveket, a megjelenéseket, kritikákat, sokat színesedett a palettám, egy csomó jó kötetre bukkantam.
Az éppen soron következő olvasmányomat a választék határozza meg, és az aktuális harántimpulzus. Új könyvet úgy szoktam kezdeni, hogy reggel (szinte kivétel nélkül reggel!) magamhoz veszem a kötetet. Akkor és hirtelen döntök. Van olyan persze, amire hetekig készülök, de valamiért mindig arrébb pakolom, egyik reggel aztán úgy döntök: ma ezt olvasom, és kész. Van olyan, hogy este elhatározok valamit, mivel szeretném folytatni, aztán reggel másfajta szél fújja meg a fejemet :) Kivétel ez alól a kölcsönkönyv: azokat mindig gyorsan elolvasom, mert minél hamarabb szeretem visszaszolgáltatni. Inkább abban befolyásolnak mások (bloggerek, molyolók), hogy miket vegyek/szerezzek be.
Filmadaptatiók: Sokat megnéztem már, de egyértelműen csak az Anne Shirley-t tudom előhozni, ami szerintem fantasztikus. Számomra nagyobb élmény volt, mint a könyv, azt szinte csak tiszteletből olvastam el (az első részt). Kicsi korom óta rajongok érte és annyiszor láttam már, hogy szinte szó szerint tudom mondani a szöveget.

Mai konzekvencia:
Olvassunk. Mindegy mennyit, csak sokat!