2012. április 10., kedd

A Segítség


Könyv a tabukról és a ledöntésükről, Mississippi, 1960-as évek.

Kathryn Stockett: A Segítség

"-És ez azért van…-lefelé néz a csirkéjére-, mert maga színes bőrű?
 Vagy pedig, mert…nem akarja, hogy barátok legyünk.
-Olyan sok oka van annak. Maga fehér, én meg fekete,
 és a dolgok mind valahová kettőnk közé esnek."

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Próbáltam a lehető leglassabban haladni vele, hogy minél tovább élvezhessem, de erőfeszítéseim meghiúsultak: sajnos letehetetlennek bizonyult.
Miután véget ért, sokat gondolkodtam azon, hogy mi is tetszett benne olyan nagyon. Hiszen a központi téma nem az, amiért megőrülök: fajgyűlölet és egyenlőség kérdése a '60-as évek Amerikájában. Korábban sokszor belebotlottam már, de pont a fülszöveg miatt nem gondoltam közelebbi ismeretségre.
Skeeter
Node a sztori. 1960-as évek eleje, Jackson, Mississippi, szereplőink 22-23 éves fiatal, fehér feleségek és fekete bejárónőik. Kivéve persze Skeetert, aki hiába járt a Ole Miss nevű egyetemre, mint a többiek is, nem sikerült férjet halásznia (ellenben elvégezte...). Ezek a lányok élik hétköznapi, unalmas életüket: fodrászat, nőegyleti ülések, délutáni bridzspartik, pletykák. A háttérmunkát pedig az általuk olyan nagyon lenézett fekete bejárónők végzik: takarítanak, mosnak, főznek, boltba járnak és a gyermekeiket nevelik helyettük... Miss Hilly kifejezetten jó ötlettel áll elő barátnőjénél, Miss Elizabethnél: miért nem épít külön mosdót a bejárónőjének, hiszen így nem kellene a vendégvécét használnia, ez sokkal higiénikusabb. Skeeter fejében pedig más ötlet fogan meg: egy könyv, melyben a fekete bejárónők mesélnék el, milyen fehér asszonynál dolgozni. Ebben az időben Mississippiben egy ilyen kötetet kiadni nagyon veszélyes vállalkozás, hiszen nem csak saját jövőjét kockáztatja az író, hanem a rá titkokat bízó cselédek életét is. A változás szele azonban szépen lassan Délre is eljut, a szegregációs törvények szinte észrevétlenül, igen lassan enyhülnek.
A könyv születésének történetét több szereplő szemszögéből ismerjük meg: Skeeter, Minny, a nagyszájú bejárónő, Aibileen, az alkalmazkodó, a kedves, aki a nevelt gyermekeket sajátjának tekinti. A szereplők jól kidolgozottak, az egész kötet élettel telik meg, belépünk ebbe a világba és jól érezzük ott magunkat, együtt érzünk a szereplőkkel (egy részével) és szurkolunk nekik, hogy sikerüljön a nagy vállalkozás, ami egy apró változást hozhat a déli vidékekre. Kifejezett hiányérzetem volt a könyv végén, amikor már nem tölthettem több időt a szereplőkkel.
A kedvencem egyértelműen Aibileen lett, annyira tiszta és annyira kedves, igazi csupaszív ember. Skeetert is nagyon megszerettem haladó szemlélete, kitartása és bátorsága miatt, hiszen nagyon szinte mindent feláldozott az álmaiért. Az ellenpólus, ez egyáltalán nem titok: az utálatos Miss Hilly.
Minden oldalán azt éreztem, hogy ez a könyv amellett, hogy egy fantasztikus regény, szórakoztatva tanít az emberek közötti egyenlőségre, a barátságra, az igazi értékekre.

"-Felnevelnek egy gyereket, aztán húsz év múlva a gyerekből lesz a munkaadójuk. A sors iróniája, hogy szeretjük őket, és ők is szeretnek minket, mégse…- Nyeltem egy nagyot, a hangom megbicsaklott. – Még azt sem engedjük meg nekik, hogy a benti vécét használják."

Kathryn Stockett szintén Jacksonban nőtt fel, így közelről ismeri azt a témát, amire A Segítséget alapozta. Sőt, azt gondolom, Skeetert is volt kiről mintázni...

2011-ben készült el a nagy sikerű film a könyv alapján, a Minny szerepében tündöklő színésznőt, Octavia Spencert Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjjal is kitüntették. Az IMDb-n jelenleg nagyon jó a statisztikája, a köznép 8,0-ra értékelte. Én is azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült, egyedül a Miss Hilly-választással nem vagyok elégedett, mert az ő helyére a regényben leírt, kövér, puffaszkodó alakot tudom elképzelni és senki mást.

Kathryn Stockett - bocsi, de ez a kép nekem nagyon tetszik :)
10/10