2012. április 12., csütörtök

Mindig magam

 
Egy asszony küzdelmes, ám tiszta élete, mindeközben mintegy 60 évet átívelő korrajz egy Csongrád megyei kis település életéből.
Gémes Eszter: Mindig magam

"Ó, anya, ó áldott! Mindent odaadsz magadból, semmivé válsz. Ó, anya! Ez a szó, még én akkor nem értem fel ésszel. Hogy az én anyám miért eszi a leghitványabbat mindenből? Miért az övé a csirke lába? Miért az övé a lepény széle? Miért az övé a legfoltosabb ruha? Miért az övé a munka neheze? Ó, anyák! Kihal-e belőletek valamikor ez a mindent elsöprő önfeláldozó szeretet? Szegény, kicsi, öreg anyám!"



Időnként elő-elő kerül nálam egy olyan könyv, ami a magyar paraszti élettel vagy egyáltalán a régi magyar miliővel kapcsolatos. Vonzanak ezek a fantasztikus korrajzok, hiszen ez a múltunk, örökségünk, gyökereink - nekünk magyaroknak.
Ágytorony. Csongrád megye az 1900-as évek elején.
Gémes Eszter kevesek által ismert és olvasott regényére bukkantam rá, egy antikvárium eldugott polcán porosodott (szó szerint). Mindig is tudtam, hogy érdemes ezeket a helyeket is végigböngészni, hátha ráakadunk valami érdekességre.
A Mindig magam például ilyen. Önéletrajzi regény. Gémes Eszter 1901-ben született egy Csongrád megyei nyolcgyermekes parasztcsaládba. Sosem volt könnyű élete, amit élete során megszerzett, azért egyedül, egymagának kellett megküzdenie. Mindeközben "elfogyasztott" két férjet, mivel első férjétől nem sikerült elválnia annak halála előtt, így hivatalosan Veszelkánéként élte le az életét (leszámítva az az időszakot, melyet második férjével Bozónéként töltött). Férjei csak akadályozták és kiszipolyozták. Ez volt az a két momentum, melyet a mai napig sem tudok megérteni az életében: miért, miért ment hozzá ehhez a két emberhez??? 

Balástyai parasztház
Egész életében kőkemény, mondhatni férfiaknak is megerőltető munkát végzett, nagyrészt a mezőgazdaságban, állattartásban, és amikor tehette, varrónőként készített ruhadarabokat olcsó pénzért a legszegényebbek részére. Könyvében bepillantást nyerünk egy letűnt világ rendjébe és szokásaiba, kitűnő korrajz, mely végighúzódik az 1900-as évek elejétől egészen az 1960-70-es évekig. Megismerkedünk számos népszokással, munkafolyamattal, népi étellel. Szereplői nem egyszer tájszólásban szólalnak meg, úgy, ahogy azt valamikor tették. 
Munka a szőlőben: szüret (1900-as évek eleje)
Gémes Eszter szinte mindenfajta munkát kitanult élete folyamán, egyetlen perce sem szólt másról, csak a gürcölésről. Kitartása és szemlélete példaértékű. A küzdelem és nehézségek közepette mindvégig érző szívű, szeretetre vágyó, másokra odafigyelő ember maradt.
A regény tagolása hagy némi kívánnivalót maga után, az elejét még szakaszokra osztotta, a második fele azonban már egybefolyik. Nekem nem volt egyszerű olvasni, oda kellett figyelni, hogy ne veszítsem el a fonalat. Mindazonáltal nagyon érdekelt ez az egyszerű és tiszta élet, melyet elmesél az írónő.

Gémes Eszter egyedül élt és halt meg szülőfalujában, Balástyán. Élete második felében kezdett el írni, verseket és történeteket. Veszelkáné Gémes Eszter néven megjelent a Történetek Rúzsa Sándorról című könyve, melyben a Szeged környéki tanyavilág betyárjainak történetét igyekezett megmenteni az utókor számára.


10/10


Képek forrása: google.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!