Harlan Coben: Az erdő

Elolvastam: 2010. július 20.


Régóta nem olvastam krimit, akkor is csak Agatha Christie-t (nekem ő a krimiíró). Így nekem jól esett valami újfajta krimivel találkozni. Nagyon modern, nagyon sötét, nagyon nyomozós, fordulatos. Filmekben sokszor találkoztam már hasonlóval, szóval nem volt teljesen új a stílus.

A történet egyébként érdekes, a szövegvilága lecsupaszított, nincsenek benne mellébeszélések és hosszabb leírások (sőt, szinte alig vannak benne leírások), az olvasással gyorsan lehet haladni. Fordulatos, végig gondolkodni kell, hogy ki is lehetett a gyilkos, kit milyen szálak kötnek gyilkosságokhoz, kinek mi az érdeke. Egyébként nekem rövidnek is tűnt az egész, lehet, hogy azért, mert végig élveztem.
Egyedül a vége nem hozta meg a várt áttörést, szerintem kiszámítható volt. Én tudtam volna tenni benne egy csavart, amit szinte egész végig vártam - ** SPOILER - hogy maga az ügyész volt a gyilkos, és valamilyen pszichiátriai betegség, vagy zárlati cselekmény kapcsán követi el őket - SPOILER VÉGE ** -ehhez képest nem ért különösebb meglepetés.
A karakterek közül nem találtam magamnak igazán szimpatikusat. Lucy volt a történet elején nagyjából aranyos, aztán a kőkemény Muse vette át a helyét, de szerintem igazából egyik sem volt egy körüljárható hús-vér figura. Nyilván ez a fajta regény nem is a jellemábrázolások tárhelye, én azért néha szeretem, ha jobban értem a szereplőket.
Amit érdekességnek találtam, hogy a cselekményt sokszor távolról figyeltük és egy elbeszélő mesélte, más fejezetekben viszont az ügyész maga, a saját gondolatait és nézőpontját írta le e/1-ben. 
Nem mondom, hogy páratlan regény, mert biztos, hogy van párja, mindenesetre jó élmény volt olvasni, egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. Végig izgalmas, fordulatos, jó színvonalú könyv. Csak ajánlani tudom. Tuti, hogy fogok még Coben-től olvasni. Az erdei táboroktól mindenesetre elvette a kedvemet egy időre :)

„Látom apámat azzal az ásóval” "Amikor tizennyolc éves voltam, felügyelőként dolgoztam egy nyári táborban. Négy táborlakó – köztük a nővérem – az utolsó éjjel kiszökött az erdőbe. Soha többé nem látták őket. Csak kettőjük holtteste került elő. A tizenhét éves Margot Greent átvágott torokkal találták meg száz méterre a tábortól. A szintén tizenhét éves Doug Billinghamet fél mérfölddel távolabb. Számos késszúrás volt a testén, de a halál oka ugyanaz: elvágták a torkát. A másik két holttest – Gil Perezé és a nővéremé, Camille-é – soha nem került elő." Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra… Az erdő ugyanolyan lebilincselően izgalmas regény, mint a szerző magyarul eddig megjelent művei: Az ördög játszótere és a Dermesztő csend. Ezúttal is csak a legutolsó oldalakon kapunk választ a kérdésekre, számunkra is csak akkor derül ki, mi történt a fák között „Coben a feszültségkeltés legnagyobb művésze.” – Harlan Coben Amerika legnépszerűbb krimiírója.

9/10