2014. január 26., vasárnap

Párizs fehér fényei




Theresa Révay: Párizs fehér fényei

Ez a könyv nekem  az Öltések közt az idő hangulatát idézte. Két okból is: az egyik a történelmi környezet: két háború közötti "békeidők" és második világháború, a másik pedig a divat világa, mint meghatározó motívum, ja és harmadik is van, a szerelmi szál, ami azonban itt sokkal kifejezettebb és vontatottabb volt. 
Főszereplőnk, Xénia Fjodorovna Osszolina dúsggazdag orosz család legidősebb gyermeke, kiskorában bőven mérik neki a boldogságot, ám a bolsevik forradalomban kegyetlenül megölik édesapját, majd a család maradéka menekülni kényszerül az orosz hazából. Édesanyja soha nem épül fel teljesen kisöccse születése után, így a Franciaország felé tartó, kimerítő hajóút során meghal. Ebben a pillanatban Xéniában is meghal valami: a gyermekkor idillje után egycsapásra kemény, határozott, és a családjáért mindent feláldozni képes fiatal nő válik belőle. Párizsban az életük nagyon nehezen indul, a nélkülözés mindennapos, ám a fiatal Xénia mindig megtalálja a módját, hogy eltartsa kisöccsét, a kicsi Cirillt, húgát, Mását és dadájukat, az idős Nyanyát az aprócska, levegőtlen manzárdszobában: nappal előkelő ruhákat hímez, éjszaka varr.
Életük meglepő fordulatot vesz, amikor a párizsi divat felfedezi magának a nem csupán talpraesett, hanem gyönyörű Xéniát és az egyik legnagyobb divatház modelljeként kezdi alkalmazni. Ekkora esik Xénia nagy szerelme is, a fiatal berlini fényképész, Max von Passau iránti se-veled-se-nélküled kapcsolatának kezdete. Ez a szerelem az egyik fő vezérvonal, mely az egész könyvben a felszínen maradó téma. [És melyet nem sikerült teljesen magamévá tenni, hiszen sose értettem az ilyen huza-vona jellegű kapcsolatokat. Valaki vagy szeret valakit vagy nem.]
Vannak további szereplőink is, akik hasonlóan fontosak, például a zsidó Sara Lindner, aki az egyik legnagyobb berlini divatszalon örökösnője. Ezen a szálon futva nyerünk mélyebb bepillantást a két háború közötti Németországban kibontakozó antiszemitizmus kegyetlenségébe és a második világháború jól ismert zsidóüldözési "munkálataiba". Ami nagyon tetszett a könyvben - bár ezt képekkel illusztrálva is el tudtam volna képzelni -, hogy a párizsi és berlini divat változásáról sokat megtudhatunk, különösen a két háború közötti időszakból. Például én nem tudtam, hogy annyi orosz menekült érkezett a forradalom idején Franciaországba, hogy ez komoly befolyással volt a világ egyik vezető divatvilágának alakulásába. 
Összességben tetszett, nagyon élvezetes olvasmány volt. Mivel az Öltések közt az időt is mostanában olvastam, ezért azzal akaratlanul is összehasonlítom, és az nekem egy kicsit jobban bejött, ennek pedig két oka van: abban több a kaland, érthetőbb (bár kiszámíthatóbb is) a főszereplő, és kevésbé hangsúlyos a szerelmi szál.
Mindenesetre az is elmond valamit, hogy elő is vettem a polcról a szerző következő művét, A hársak felett az ég című kötetet, mely ennek a folytatása.

Végül pedig egy szó a borítóról: annyira hideg, mint a jég, szerintem ez a könyv sokkal inkább egy
romantikus kalandos történet, melyhez a német kiadás borítója tökéletes passzol, és még szépre is sikerült.



9/10