2014. február 8., szombat

A hársak felett az ég




Theresa Révay: A hársak felett az ég

És íme a folytatás!  Ritka, hogy egymás után olvasom el egy sorozat darabjait, de így az igazi. A hangulatban még benne vagyunk, a szereplők ismerősek. A hársak felett az ég mindenképpen arra született, hogy önállóan, a Párizs fehér fényeitől függetlenül is élvezhető legyen, ezért nagy vonalakban az írónő ismerteti "az előző részek tartalmát" - ahol ez szükséges. Mégsem gondolom, hogy magában jó olvasmány, hiszen a karakterek az első kötetben bontakoznak itt, ebben a könyvben nem feltétlen értjük a miérteket és a hogyanokat. 

Párizs, 1944. és Berlin 1945.

Helyszíneink továbbra is nagyrészt Párizs és Berlin. 1944, mikor is Párizs számára eljött a felszabadulás, illetve 1945, amikor Berlin átélte a poklok poklát. Párizsban mindeközben káosz uralkodik, jegyrendszer van, hiány mindenből, és persze az új vezetők próbálnak leszámolni a náci kollaboráns franciákkal. Berlinben ennél rosszabb a helyzet, az oroszok feldúlják, a nyugati szövetségesek a földdel teszik egyenlővé, éhínség van, millió a hajléktalan. Ráadásul a szövetségesek az egész várost felszabdalják. Szóval ebben a környezetben folytatódik Xénia és Max drámája, ami szó szerint dráma a javából, hiszen egy oda-vissza, huzavona kapcsolat erősödik kettejük között. Számomra ez még mindig teljesen érthetetlen. 
Belelépünk az ötvenes évekbe is, ami már az igazi újrakezdés időszaka az egyéni életekben és a világban is.
Erősebb viszont Xénia lányának, Sarah Lindner és Marietta von Passau életben maradt gyermekinek a vonala, hiszen ők a megtört fiatalság, a jövő, a remény képviselői: Natasa és anyja kapcsolata, miközben megtudja, hogy ki is az ő valódi édesapja, Felix, aki a Lindner ház jövőjén dolgozik, Lilli, aki soha nem tudja feledni a múltat, és a Hitlerjugendben nevelkedett Axel, akinek teljesen megrendül a világnézete. Nagyobb hangsúlyt kap a kiélezett politikai helyzet, a világháborút követő feszültség a világban, de a divat sem szorul ki teljesen a kötetből. Az írónő hű a történelmi környezethez, nem kendőzi el a valóságot, például a berlini nők szomorú helyzetét, amikor megérkeztek az oroszok (erről pontosabb képet kaphatunk Anonyma visszaemlékezésében).
Valamennyivel erősebb az első kötet, de egyben a kettő is nagyon jó olvasmány. És hát a történet vége... az
legyen titok!

És persze a német kiadás borítója nekem megint sokkal jobban...


9/10

-->