2013. június 5., szerda

A sehol hercegnője



Lorenzo Borghese: A sehol hercegnője 


Ez a könyv Pauline Borghese-ről szól, Napóleon hírhedt/híres húgáról. A fiatal Pauline korán megözvegyül, férje sárgalázban meghal a trópusokon. A gyönyörű és igéző Pauline nem hordja túl sokáig a gyászviseletet, hamar férjet találnak a számára, világhódító bátyja nagy örömére hozzámegy Camillo Borghese római helytartóhoz. Ezzel hercegnéi rangot kap, és a házasság politikai szempontból sem rossz, segíti a római tartomány biztonságát megtartani. 
Pauline viszont egy rettenet. Önző és mindvégig öncélú... és... hogy is mondjam, nos, zabálja a férfiakat. Napóleon mellé adja a gyermekként félárván maradt Sophie-t, aki annyira bárgyú, hogy a hercegné lábtörlőként is használhatja, Sophie kitart mellette - élete végéig. Pauline Borghese házassága Camilloval igencsak viharosra sikeredik, olyan 'se veled, se nélküled'-jellegű kapcsolat. Szinte már-már hihetetlen, hogy legközelebbi hozzátartozói milyen hűségesen kitartanak a hercegné mellett...
A történet elég olvasmányos, kifejezetten meglepett, amikor utólag olvastam, hogy az írója a kisállat-szépészeti iparban érdekelt és Amerikában szerepelt a "A nagy Ő"-ben (a "Nagy Ő" szerepében) - na mindezek után mégannyira is jó!
Valamiért azonban nem vonzza ez a könyv túlságosan az olvasókat, a molyon is úgy láttam, hogy én vagyok a második, aki kezébe vette. Kíváncsi lennék, mi az, ami taszítja a lelkes történelmi regényolvasókat? Csak nem hiteltelennek tartják Lorenzo csodálatos mosolyát a borító hátoldalán? :o)
Mindenesetre én szívesen ajánlom a napóleoni időket kedvelő könyvmolyoknak, nyilván nem életem legjobb történelmi regénye (ezért is kapott 9 pontot nálam*), de élvezetes és érdekes, egy olvasást mindenképpen megér.

*Jobban szeretem, ha a szereplők árnyaltabbak, a leírások kicsit finomabban, a hangulat átütőbb.

9/10