2012.

 Semmilyen statisztikai összefoglalóval nem készültem a tavalyi évről így 2012. első napján...

Tavaly és azelőtt sem sikerült semmi ilyesmi.

Éltem, olvastam, mást is csináltam és elpörgött mellettem ismét egy év. 

Mire emlékszem mégis a leginkább? Találkoztam az Álmok városával, ami teljesen elvarázsolt még januárban. Kint hideg és hó, bent pedig egy teljesen más világban elmerülve ültem a kanapén órák hosszat a térdemen ezzel a cseppet sem picike könyvvel. 

Aztán a Szellemírók. Varázslatos utazás egyik érdekes helyről a másikra. 

A Színarany is belevésődött az emlékezetembe...  Eddig nem sokat tudtam az aranyvadászatról, sem az új-zélandi történelemről. 

És lámpást adott kezembe az Úr, Csak egy kis hit kell - mindkettő érzékenyen érintett. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem őket. 

Az Asszony a fronton annyira megrázott, hogy hetek kellettek, mire "kihevertem". Nem gondoltam volna, hogy van a világon ennyire őszinte és erőteljes regény...

És amire nagyon szívesen emlékszem, pedig nem is gondoltam volna, az a Tövismadarak volt. Olvasás közben is tetszett, de nem gondoltam volna, hogy még nyomot is hagy bennem...

Azt hiszem, sok szép könyvet olvastam tavaly, volt időszak, amikor rengeteget, volt olyan is, amikor kevesebbet. Nem tudom, milyen év vár 2012-ben, de az biztos, hogy egy csomó minden fog velem történni. De a könvek megmaradnak. Ha kevesebb, kevesebb, nem tudhatom.

Mindenkinek szeretnék boldogságos 2012-t kívánni!