A huszadik feleség

"A bába vénülő arcán elégedettség terült szét.

- Már nem sok van hátra.

Legyezni kezdte a fémüstben izzó tevetrágyát, mire apró lángnyelvek 

támadtak fel belőle. A vajúdó asszony hanyatt dőlt, homlokán veríték 

gyöngyözött. Arcára kiült a fájdalom. Néhány perc múlva újabb görcs 

gyötörte meg alhasát. Alsó ajkába harapott, nehogy felüvöltsön."

Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Elolvastam: 2011. április 17.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek elrepítenek egy-egy távoli világba - akár időben, akár térben, ha a kettő egyszerre történik, akkor az a legjobb. A huszadik feleség pont ilyen, hiszen a 16.-17. századi India (Mogul Birodalom) tájain játszódik. Ráadásul a cselekménynek valós történelmi háttere is van, bár a részletek és a karakterek inkább a fantázia szülöttei, azonban valóban élt egykor egy messze földön híres mogul uralkodó, akire éveken át várakozott főszereplőnk, a szépséges perzsa nő, Marunissza. Kényszerházassága a szintén perzsa származású, érzéketlen katonával a valóságban is kudarcba fulladt és hosszú évek gyötrelmét követően omolhatott az uralkodó kajaiba, mint annak huszadik és egyben utolsó felesége.

A könyv borítója nagyon szép, a könyv hangulatához illik. A cselekmény számomra itt-ott kicsit akadozott - előfordult, hogy elvesztettem az érdeklődésemet Marunissza sorsa iránt, de a holtpontokon túllendülve ismét érdekelni kezdett, mikor is köttetik meg a frigy, mely nyílt titokként lebegett végig a regényen. A hangulat és a megteremtett légkör többnyire átjött, bele tudtam élni magam a történetbe és sokszor ültem Marunissza ghagarájának szélén hallgatva, amint álmodozik arról a hercegről, akit tulajdonképpen alig ismer. Egy gyermekkori szerelemről és a sors alakította találkozásokról szól ez a regény.

A karakterek nem kerültek túlságosan közel hozzánk, belső érzéseikről ritkábban adnak számot. Kedvenc szereplőm a kissé huszadik századi gondolkodású Marunissza, akiben mindvégig van tartás, még akkor is, amikor ügyét elveszni látja. A könyv első lélegzetvételétől nyomon követi az életét: amikor szülei  (Aszmat és Ghiász bég) és idősebb testvérei minden vagyonuktól megfosztva menekülni kényszerülnek Perzsiából, út közben jön a világra Marunissza, a család legfiatalabb tagja. Ghiász bég kilátástalannak látja helyzetüket, ezért a sorsára hagyja kislányát, aki egy váratlan fordulat következtében visszakerül szüleihez - már itt tetten érhető, hogy szerencsés csillagzat alatt született. A család is otthonra talál a Mogul Birodalomban, a császár udvartartásában elhelyezkednek, biztos jövedelmükről a nagy Akbar gondoskodik. Szálim herceget nem kifejezetten kedveltem meg, hiszen nem erős jellem, mint ahogy az uralkodói családból senki sem. Nem tudom elképzelni, hogy Marunissza boldogan élte le életét a császári zenanában (háremben), ahol sorrendben 19 feleség és számos ágyas előzte meg, amikor megjelent. A legunszimpatikusabbnak pedig Ali-Khan bizonyult, a katona, aki nem tudta értékelni gyönyörű feleségét, majd kislányát sem (szégyen-gyalázat).

A könyv mindvégig olvasmányos, könnyen emészthető, egy-két "szakkifejezés" is ránk ragadhat olvasás közben. Amit negatívumként említenék az az, hogy nem túl egyedi ez a regény, így nem tudom, mennyire lesz maradandó. Több helyen éreztem azt, hogy ezt már olvastam/láttam valahol. Ettől eltekintve kellemes olvasmányélmény volt számomra, szerettem a történetet és érdekelt a végkifejlet, szóval a regény elérte a célját.

Keleti tájakra varázsolt korábban:
A hárem
A virágok vére
Indiai szenvedély

"A 16. század végén Kandahár tartomány távoli szegletében téli hóvihar tombol. Egy nomád sátorban egy kislány látja meg a napvilágot ezen a zord napon. A Marunissza nevet kapja, melynek jelentése „Nők ragyogó napja”. A kislány a mogul császári udvarban nevelkedik, és amikor nyolcévesen először megpillantja Dzsahángír császárt, elhatározza, hogy egy nap a felesége lesz. Álma több mint húsz év múlva válik valóra, amikor egy boldogtalan házasság után végre örök hűséget esküdhet annak a férfinak, akit mindig is szeretett, és huszadik feleségként beköltözhet a pazar császári hárembe. Hála a férfinak, aki megszállottan szerette, az immár Núr Dzsahán nevet viselő fiatal császárné képes volt lerázni magáról a hagyomány béklyóit, és ugyan a fátyol mögül, de a 17. századi India befolyásos uralkodójává válni. Marunissza pénzt veretett, idegen országokkal kereskedett, pártolta a művészeteket, számos császári kert és síremlék, köztük a Tádzs Mahal építését engedélyezte, s ezek máig hirdetik hatalmát."

8/10

Kiadja: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2010.

Oldalszám: 456