Amikor a rózsák hadba vonulnak...

"Tudom, mit fog mondani. Nem megérzésből, hanem abból, 

ahogyan kerek arcát összegyűri az aggodalom, tudom, 

milyen fájdalmat fog nekem okozni. Abból tudom, ahogyan az emberek 

összegyűlnek mögötte, félszegen mint a legrosszabb hírek hozói. 

Abból tudom, hogy udvarhölgyeim a gyász fuvallatát sóhajtva a 

székem mögött gyülekeznek."

Philippa Gregory: A fehér királyné


Elolvastam: 2011. április 23.

Az első könyv Philippa Gregory-tól, amit a kezembe vettem, és máris hatalmas pozitív csalódásban volt részem: mert ez nem ponyva, sőt, köze sincsen hozzá.

Ez egy igazi történelmi regény. Az írónő korábban a Tudor-korba varázsolta olvasóit (teljesen biztos, hogy a közeljövőben engem is fog), ez a regény pedig Anglia történelmének korábbi időszakában játszódik, a középkor végén, egészen pontosan 1464. és 1485. között. Az írónő ígérete szerint egy regénysorozat első darabjának szánta.

Elizabeth első találkozása a jövőbeni Edward királlyal

A fehér királynő, Elizabeth Woodwill  a történelem kevésbé kedvelt, meg nem értett, sokszor megalázott, ám végül igen magasra felkapaszkodott nőalakja, élete sok kérdést vet fel. Polgári származása, korán bekövetkező özvegysége (első férje, John Grey halála után egyedül maradt két kiskamasz fiával) akár örökre eltemethette volna a névtelenek táborába, ám ő megismerkedett a York-ház fiatal üdvöskéjével, a nőfaló, ám kiváló harcos hírében álló Edward herceggel. Megismerkedésük és szerelmük körülményeiről számos legenda kelt útra akkoriban, ám az igazság valószínűleg sohasem fog kiderülni. Az azonban bizonyos, hogy Elizabeth IV. Edward angol király feleségeként, királynőként vonult be a történelembe. Uralkodásuk cseppet sem volt zökkenőmentes, hiszen a Rózsák háborújának nevezett, Lancester (piros rózsa) - és York-család (fehér rózsa) közötti ádáz küzdelem kellős közepén csücsülnek a súlyos, díszített uralkodói székükben és mindenfelől érkeznek a trónkövetelők, szövetkezők, felkelők és bujtogatók. Emellett szegény Elizabeth a kor egyik legnagyobb adományával is rendelkezik: olyan termékeny, hogy minden második évben új gyermeknek ad életet, így több hercegnőt és trónörököst is köszönhet neki a király. A háborúskodás kisebb-nagyobb megszakításokkal állandósul az országban, így Elizabeth több alkalommal is arra kényszerül, hogy a Westminster-apátságban leljen menedékre üldözőik elől. És persze a regény és a történelem egyik megfejthetetlen rejtélye: mi történik a Towerben fogságba esett fiatal hercegekkel? Az biztos, hogy nyomuk veszett és csak találgatni tudunk, ki, mikor és hogyan ölette meg őket.

A két herceg, akinek nyoma veszett: Edward és Richard

Van a történetnek egy misztikus vonulata, hiszen a Elizabeth nyílt titokként kezeli boszorkányi származásukat, azt, hogy a félig ember-félig hal (gyakorlatilag sellő?) Meluzinától származtatják családjukat, így a nők körében öröklődő intuíciókkal, látomásokkal, átokszórási képességgel rendelkeznek.

"Anyám gyógyteákat főz, és az ablakon kihajolva a folyóba önti őket; szavakat suttogva, amelyeket senki sem hall, port szór a tűzre, hogy  zölden égjen és füstöljön. Mindig úgy keveri meg a gyerekek zabkásáját,  hogy közben elsuttog egy imát, kétszer megfordítja a párnáját, mielőtt  aludni tér, hogy kiűzze belőlük a balszerencsét. "

Elizabeth Woodwill

Philippa Gregory stílusa fantasztikus, a figyelmet mindvégig képes megtartani. Kétségtelen, hogy a történet gyenge pontjai a csaták leírásai, de ezt egyáltalán nem éreztem sem hosszúnak, sem vontatottnak, számomra még ez is izgalmas volt, hiszen közel kerültünk a csatatéren harcoló férfiakhoz, átérezzük elszántságukat, amellyel a halálba mennek, szinte eszüket vesztve.

Amit még pozitívumként említenék: az E/1-ben elbeszélt történet sokkal közelebb hozza hozzánk Elizabeth-et, bár sokszor fogalmam sem volt, honnan tudja, amit tud (sőt, kétségbe vontam azt is, hogy tudja).

Kedvenc szereplőm mindenképpen testvére Anthony volt, aki bölcs, és fess, jóképű és bátor, vannak elvei, tartása és humora, átlátja a világot. A legkevésbé George herceget, a fő köpönyegforgatót bírtam és nagyon vártam, mikor kapja már azt, amit megérdemel.

Felkeltette az érdeklődésemet a számomra kevésbé ismert Rózsák háborúja (1455-85) iránt, és ami a legfontosabb: a soron következő könyveit is a kezembe fogom venni, mert egy élvezet volt olvasni, annak ellenére, hogy a történelemben alig érhet minket meglepetés, hiszen a cselekmény előre ismert. Mint látjuk, nem csak ettől lehet jó egy könyv.

"Philippa Gregory, a királyregények királynője bemutatja az Angliában dúló halálos viszálykodás, a Rózsák háborúja közepette játszódó új sorozat első darabját.

A fehér királyné egy rendkívüli szépségű és becsvágyú nő történetét meséli el, aki magára vonja a frissen megkoronázott ifjú király figyelmét, majd titokban feleségül megy hozzá, és a királyi méltóságig emelkedik. Miközben Elizabeth felnő magas pozíciója követelményeihez, és családja sikeréért küzd, két fia olyan rejtély központi alakjává válik, amely évszázadok óta zavarba hozza a történészeket: ők a londoni Tower eltűnt hercegei, sorsuk a mai napig ismeretlen.

Philippa Gregory kutatói szenvedéllyel és utánozhatatlan mesélőkészséggel vezeti tovább hűséges olvasóit az angol történelem évszázadaiban, egyúttal gyarapítva a legyőzhetetlen nők portréinak sorát."

 10/10

Kiadja a Palatinus Kiadó 2010-ben. Terjedelem: 446 oldal.
Eredeti címe: The White Queen, magyarra fordította N. Simonyi Ágnes.