2010. február 1., hétfő

Anita Amirrezvani: A virágok vére


 Elolvastam: 2009. május 20.

"Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt." – így kezdődnek a mesék A virágok vére című regényben, amelyek átszövik, kiszínezik és árnyalják a 17. századi Iránban játszódó történetet és megkönnyítik egy tizennégy éves lány felnőtté válását. Mintha Az ezeregy éjszaka meséi folytatódnának, úgy válik hátterévé a mese a valóságnak és a valóság a mesének. A fiatal lány éppen férjhez menés előtt áll, amikor szeretett apjának halála miatt hozomány nélkül marad. Kénytelen elhagyni faluját és anyjával Iszfahánba indul apja féltestvéréhez. A gazdag nagybácsi, aki szőnyegtervező a legendás Nagy Abbász sah udvarában, felkarolja a szegény rokonokat. Szolgálóként bánik velük, mégis ő bátorítja a lányt, hogy tanulja ki a mesterséget. A lány tehetséges szőnyegtervezőnek bizonyul, bár a férfiak uralta szakmában nincs sok esélye az érvényesülésre. Titkos házasságra kényszerül, ami idővel választás elé állítja: vagy lemond emberi méltóságáról, vagy mindent kockára téve követi lelkének belső hangját és a saját lábára áll... A regény a csodálatos perzsaszőnyegek világába kalauzol el bennünket – megismerjük készítésüket, történetüket, időtlen mintáik jelentőségét és üzenetét, csillogó színeik forrását.

Nem régen fejeztem be ezt a könyvet, de sajnálom, hogy véget ért. Kicsit szkeptikusan fogtam bele, ám kellemes csalódást okozott. A történet cseppet sem sikamlós, nincsenek benne nagy szerelmes egymásra találások (mint először vártam), ám végig izgalmas. Nagyon klasszak a leírások (ami sok regényben elég unalmas, valljuk be), Irán kapui kitárulnak előttünk... A történet maga szintén nagyon megfogott, hiszen ötvöződik benne a kaland, a szerelem, a babona, a művészet, a sors - és mindez olyan csodálatosan, hogy egyikből sem túl sok, nem túlzás. A főszereplő egyes szám első személyben meséli el életének ezen rövid szakaszát, ám unalmas-érzelgős monológok nélkül - mégsem hidegen-ridegen. Viszont egy érdekességre most jöttem rá, amikor gondolkodtam, hogyan is hívják a főszereplőt: nos, ez nem derül ki, szóval kicsit titokzatos. És persze előkerülnek a fantasztikus perzsa szőnyegek is, hiszen hősnőnk legkedvesebb hobbija, majd megélhetése is a szőnyegtervezés- és szövés lesz. Meg persze a mesék, amelyek egy kis időre mind-mind egy másik történetbe repítenek, nagy részük régi arab legenda. És a felháborító sziga létesítménye - mely törtvényes útját képezi annak, hogy egy férfi rövid időre és pénzért megvásárolhassa egy nő szerelmét.
A könyv alcíme egyébként szerintem jobban illik a történethez (Szőnyegbe szőtt álmok), de a Virágok vérére azért esett az írónő választása, mert egy mese a történetben pont erről szólt (szerintem a legszebb) .A borító pedig fantasztikus.
Amíg olvastam, sokszor eszembe jutott, hogy ebből a könyvből igazán klassz és látványos filmet lehetne készíteni. Hátha eszébe jut egyszer valakinek. De előtte olvassátok el, mert érdemes!

9/10