2012. május 15., kedd

Az én falum

 

Gárdony több, mint 100 évvel ezelőtt - egy hangulat, egy érzés, repülő virágok, jégvirágok az ablakon, sorsok egy regényben: Gárdonyi Géza faluja

"Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár."

Gárdonyi Géza: Az én falum

Egy tanító följegyzései



Tüzelés a kandallóban. Mezőtarpa, Ébner Sándor felvétele
Gondolom mindenkinek a kötelező olvasmányokat és sokaknak nem is kellemes emlékeket idéz Gárdonyi neve, ami már összeforrt az Egri csillagokkal. Pedig milyen jó könyv az is! Ha elhatároztad, hogy szeretnéd igazán megismerni az írót, akkor tudok ajánlani egy nagyon jó kezdést. Az úgynevezett lélektani korszakából nekem nagyon tetszett az Ida regénye, most pedig az egyik korai művével ismerkedtem meg.

Az én falum egy novellagyűjtemény vagy anekdotafüzér, mely 1898 és 1890 között keletkeztek, azokban az években, amikor az író néptanítóként tevékenykedett Gárdonyban. Nem is tudta akkoriban, hogy milyen kincs az, amit alkot. Mi már nem emlékezhetünk ezekre az időkre, van azonban segítség!
Micsoda történetek és micsoda hangulat! Megelevenedik a több, mint száz évvel ezelőtti falu, ahol emberek születnek, szeretnek, megbetegszenek, meggyógyulnak, dolgoznak, összevesznek, kibékülnek, imádkoznak, meghalnak. Márciusban előbújnak a tulipánok első levelei, télen jégvirágot rajzol az ablakokra a hideg. 
A novellakötet két fő részre van bontva, mivelhogy a meleg évszakok és a hideg évszakok és ilyen élesen elkülönültek a falusi ember számára, az élet először márciustól decemberig tartott, majd jött egy egészen másmilyen világ decembertől márciusig. 
Falusi kocsma nádfedeles épületben..Vargha László felvétele

"Micsoda okos és boldog teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy repülő virág. Amint itt lebeg előttem hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok vállain, úgy érzem, mintha őt jobban megilletné az emberi név, mint bennünket, nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett a földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére. Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében."

A falusi iskola kis diákjaira azonban szüntelenül várt a néptanító, szívén viselte minden gyermek sorsát, lelkét, nevelését és gondjait. A kicsik, akik nem voltak idősebbek 5-6 évesnél, sokszor csak a földön kaptak helyet, a vének, a 13-14 évesek pedig a hátsó padokban ültek. Tanulni sosem késő, a tudás kincs - a regény által is megtapasztaljuk ezt.

Falusi iskola, szentendrei skanzen

"Van a méhesemben egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja a délutáni időt, oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség."

 Ez egy nyugodt, boncolgatós könyv, semmiképp se rohanj vele. Néha "csak" egy hangulat az, ami az író egy novellába foglal, máskor egy egész emberi élet. Az ilyen könyveket mindig úgy képzelem, hogy a legjobb egy szép nyári délutánon egy árnyékos lugasban olvasgatni. (De persze máshol is teljesen megfelel :))

Gárdonyi Géza fiatal korában
"Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg – édes félálom: nyugodalom. A tűzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen, hanem minden rend nélkül egyik egybefolyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket."

A könyv elérhető a MEK-en.

A magyar paraszti élettel faluval kapcsolatos egyéb olvasmányaim:
Martonné Homok Erzsébet: A faluban szól a nóta
Gémes Eszter: Mindig magam 


Adatok a könyvről:
Legutolsó kiadás: Szent István Társulat, 2010. (1440 Ft)
Oldalszám: 280
Beszerezhető: könyves boltok, antikváriumok (600-3600 Ft), MEK


Képek forrása: google.com és http://mek.niif.hu