Alessandro Baricco: Selyem
Elolvastam: 2011. január 7.
Mostanában nem emlékszem olyan könyvre, amiről ilyen nehezemre esett írni. És pedig ennek több oka is van: egyrészt már az első oldalak után felvillant, hogy én valamikor láttam a filmet, és ugyan a történetre csak részben emlékeztem, a hangulat akkor nagyon megragadott, és persze most olvasás közben visszatért és körülölelt. Másrészről pedig ilyen rövidke könyvet még életemben soha nem olvastam (98 oldal), egy bő óra alatt a végére lehet érni.
Mielőtt belekezdtem, nem bírtam ki és elolvastam néhány véleményt a világhálóról, és többnyire nagyon jókat írtak a Selyemről (persze, többnyire nők), aztán egy-két férfitól olvastam olyan véleményt, hogy ez nem más, mint egy szerelmes regény, egy Júlia-füzet.
Megmondom őszintén, hogy nekem az első szó, ami eszembe jutott, amikor a végére értem, az a népmese volt (vagy később a ballada). Ezek a ritmikus ismétlődések, az önmagukba visszatérő események, az egész történet legendaszerűsége számomra a népies világot idézték fel.

Egyébként a szövegvilága nagyon érdekes, rengeteg a tőmondat, gondolom a hatáskeltés miatt és persze az ismételgetés (mint írtam).

Összességében nem tudom eldönteni, hogy önmagában (a film nélkül) tetszett volna-e, és még a film után sem tudom biztosan, hogy tetszik-e. De annyira biztosan tetszett, hogy egy órát rászánjak az életemből. És az is biztos, hogy fogok még Baricco-regényt olvasni. (De ezt most nem is akarom pontozni.)

Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Most magyarra."
Érdekes amit írtál. Én még nem láttam a filmet, a könyv pedig -természetesen- tetszett.
VálaszTörlésÉn is eléggé racionálisnak tartom magam (persze sok-sok emoval fűszerezve). Én sem bírom az ide-oda csapongókat, és ahogy visszaolvastam a saját értékelésemet, úgy az jött le, hogy az olvasás pillanatában tulajdonképpen mindenkit sajnáltam. Kit ezért, kit azért.
Mindenesetre magával ragadott.
:))
Én csak a filmet láttam, nekem az tetszett!:) Amúgy nem is tudtam, hogy ennyire rövid a könyv, ez most új, de azért a jövőben én is szeretném elolvasni!:)
VálaszTörlésA filmet nem láttam, de most már érdekel.
VálaszTörlésA könyvvel először úgy voltam, ahogyan te. Negatív. Hiába, mi a feleségek szemszögéből nézzük a történetet. Már csak azéris' végigolvastam. Egy mondat azonban überelte az egész negatív véleményemet. Amikor a Mme Blanche annyit mond:"Tudja, monsieur, azt hiszem, mindennél jobban szerette volna, ha ő az a nő." És akkor rájöttem, hogy ez a könyv nem a pasik csapodárságáról szól. Abból már annyi van, hogy ennyi erővel vizet is hordhatnánk a Dunába. Ez a könyv a női bölcsességről és egy feleség szerelméről szól. Végig tudta. Csak talán félt, hogy veszíthet.....
Ja igen. És ha még nem olvastad, olvasd el a Novecento-t. Óriási.
VálaszTörlésMég nem olvastam! Hangoskönyvben tervezem meghallgatni :)
VálaszTörlésAz is nagyon jó. Hihetetlenül jól adja elő Csuja Ízirájderöcsém Imre.
VálaszTörlésMajd írok arról is, ha meghallgattam!
VálaszTörlés