2011. január 11., kedd

Az ötödik pecsét

 
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Elolvastam: 2011. január 10.


Most szintén egy régen betervezett könyvet vettem a kezembe, már több éve halogatom. Nem tűnt egy könnyű esti olvasmánynak és igazam lett. A könyvből készült filmet még nem láttam.

A fülszöveg, azt gondolom, a lényeget egészen jól összefoglalja, nehezen tudok mit hozzátenni. A világháború rémségeitől megfáradt magyar férfiak összegyűlnek a kocsmában, igazi magyarok lévén vitatkoznak, elmélkednek, "mi lenne, ha" és "mi lett volna, ha" típusú kérdéseken vitatkoznak, jól érzik magukat.
Szóba kerülnek nagy erkölcsi kérdések, a világ és a társadalmak felépítése és működése - mindez a hétköznapi ember szemszögéből.
Nem mondom, hogy életem legjobb olvasmánya, hiszen nagyon komor hangulatú (mi mást várnánk), azonban a benne rejlő értékek miatt mindenkinek ajánlom elolvasásra. Viszont előtte fel kell kötni a gatyót :)
Kedvenc karakterem sokáig Gyurica volt, a végén elbizonytalanodtam és sokáig gondolkodtam, hogy vajon abban az embert próbáló helyzetben én mit tettem volna, maradtam volna ember, és fontosabb lett-e volna az emberség, a tisztesség, mint a saját életem. Szerintem erről a könyv szereplőihez hasonlóan mindannyian tudnánk elméleteket gyártani, de az igazság csak éles helyzetben derülne ki. 

A Húsz órát is el fogom olvasni, abban biztos vagyok.


"A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember: egy műveletlen, ügyeskedő kocsmáros, egy egyszerű, becsületes asztalos, egy örök kételkedő, különc órás és egy finomkodó könyvügynök beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. Tét nélkül filozofálgatnak, okoskodnak, elméleteket gyártanak. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést – nyilasok jönnek a baráti társaság tagjaiért –, a korábban általuk felállított szélsőséges erkölcsi helyzetet a valóságban is kénytelenek kipróbálni: egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.
A regényformában írott mű lényegében példázat. Központi tétele, hogy az erkölcs kényszerítő parancsa a pillanatok ingatagságában, váratlan és előre nem látott körülmények között ébred fel bennünk. A példázat elvont képletét a szerző ábrázolókészsége, kiváló emberismerete kelti életre. Nyelve az emelkedetten szimbolikustól a meghatóan gyengédig ível. Alakjait a szubjektivizmus árnyéka nélkül olyan közelségből ábrázolja, hogy a bennük végbemenő lelki folyamatokat az olvasó saját személyes ügyeként éli át. Felébreszti a minden percben kötelező erkölcsi állásfoglalás igényét, s a döntés kényszerének szorongató felelősségét. A regény egyik legfőbb érdeme, hogy a néma hősiesség ellenpárjaként nem engedi elkerülni a fasizmus pokoli amoralitásának újbóli átélését. Mai irodalmunk egyik jelentős alkotása. Fábri Zoltán rangos filmet is rendezett belőle."



10/10