2010. március 30., kedd

William Somerset Maugham: A színes fátyol


 Elolvastam: 2010. március 30.

Nos, sok időbe telt, mire túljutottam ezen a nyúlfarknyi regénykén. De ott hibáztam el a dolgot, hogy körülbelül egy éve megnéztem a filmet. És nagyon-nagyon tetszett, varázslatos volt! Ennek a könyvnek a hangulata könyv pedig amennyire különbözhet a film által keltett hangulattól, annyira különbözik is. A filmet mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, de ha el is akarja olvasni, akkor inkább azzal kezdje.
Mert hát a könyv az elég rövid és tömör és szárazka. Önmagában nem rossz, de nem hatalmas durranás, viszont van benne fantázia. Szerintem a fordítás se egy hűde-húde, a malíciózus szótól például már a gyomrom kezdett forogni, annyiszor használja (malicious =gonosz, kaján, bűnös).

 

Az alapszituáció egy szerelmi háromszög, elég tipikus történet. Van a jó férj, a rossz szerető és a buta liba. Fény derül a szerető-dologra, buta libánk pedig el akarja vetetni magát a szeretővel. Akinek szintén van felesége és esze ágában sincs odadobni. Úgyhogy a jó férj marad, aki meg nem nagyon tud megbocsátani. És kieszeli fájdalmában, hogy mivel ő úgyis bakteriológus, a kolerát meg baktérium okozza, menjenek el segíteni egy kolera-sújtotta vidékre Kínába. Igazából kettős öngyilkossági szándékból.

Na aztán ott az eldugott kínai vidéken, a tomboló kolerajárvány kellős közepén mindenki nagy önismereti folyamaton megy át, különösen hősnőnk, Kitty (szerintem még a neve is sugallja a természetét....). De már késő.... a többit pedig olvassátok el!

Nem is tudom, mit pontozzak, a filmet vagy a könyvet. De az biztos, hogy nem tudok már objektív lenni, biztos, hogy a film is hatással van az összegzésemre.


8/10

És a film: