2018. június 4., hétfő

A föld alatti vasút

 

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Amikor Caesar felvetette, hogy szökjenek Északra, Cora nemet mondott.
A Kult könyvek-sorozat második darabja, amihez hozzájutottam, pont az, mely számomra a legérdekesebbnek tűnt. A Föld alatti vasút az amerikai rabszolgaságról szóló könyvek közé illeszthető, illetve azt gondolom, közöttük hamarosan alapdarabnak fog számítani. 

"A gép dugattyúi szünet nélkül dolgoztak. Még több rabszolga még több gyapotot eredményezett, amiből még több pénz lett, még több földet lehetett vásárolni, még több gyapotot termeszteni. És hiába vetettek véget a rabszolga-kereskedelemnek, kevesebb, mint egy generáció alatt tarthatatlanná váltak a számok: az a rengeteg nigger. Észek-Karolinában kétszer annyi a fehér, mint a rabszolga, de Louisianában és Georgiában majdnem egyenlő az arány. Itt, túl a határon, Dél-Karolinában meg százezerrel több rabszolga van, mint fehérember. Nem nehéz elképzelni, mi lesz, ha a szabadságra vágyó rabszolgák levetik láncaikat - bosszú."

Történetünk, mely az 1800-as évek első felében játszódik, főhőse (szó szerint!) a Georgiában, a Randall-farmon élő Cora, akinek édesanyja, a szintén a farmon született Mabel megszökött, nagyanyját, Ajarry-t pedig az egyik apró afrikai faluból hurcolták az új világba. Cora élete árvaként,
védelmező nélkül a borzasztóbbnál is borzasztóbb, hiszen nem csak a fehérek kegyetlenségének és a munka súlyának van kitéve, még a túlélésért küzdelmet folytató társai között is nehéz helyzetbe kerül. A farmon nincs romantika, erőszak van és túlélésért folytatott harc, kemény munka, kevés élelem és nincs kegyelem. 
Egy napon új rabszolga érkezik a farmra: Caesar, aki néhány hét múlva azzal az ötlettel áll elő, hogy szökjenek meg. Cora némi gondolkodás után igent mond az ajánlatra és ezzel egész élete új fordulatot vesz.

"Máson látni a láncot, és örülni, hogy nem te hordod - ennyi jószerencse van engedélyezve a színeseknek, de még ezt is beárnyalja a félelem, mi jön legközelebb. Ha találkozik a pillantásotok, elfordultok."

"Ellopott testek dolgoznak ellopott földeken. Gép, mely sohasem áll le, falánk kazánját vérrel táplálják." 
Soha nem gondoltam volna, hogy a föld alatti vasutak léteztek, de bizony. A szökött rabszolgák megmentésére valóban rejtett vasútvonalakat hoztak létre emberfeletti munkával! Cora és Caesar igénybe veszi ezt a lehetőséget és hosszú, viszontagságos útjuk kezdetét veszi. Nagyon sok tragédia történik Corával, főleg azért, mert Ridgeway, a rabszolgavadász a nyomába indul, és nem csak a fejére kitűzött jutalom hajtja... 

"Egy héttel később betoppant az ültetvényre a Ridgeway nevű hírhedett rabszolgavadász. Lovon érkezett öt rossz külsejű társával, köztünk egy rémisztő indián nyomkeresővel, akinek fonnyadt emberi fülekből kötött nyaklánc lógott a nyakában."

Cora sokfelé jár hosszú útja során. Észak-Karolinában megérinti a szabadság finom lehelete, ám olyan gyorsan tovaillan, hogy alig hisszük el, hogy megtörtént. És mi marad helyette? A menekülés, a félelem, az éhség.
A regény, kíméletlen, kegyetlen és bizony nagyon is szenvtelen. Egyik oldalról, sőt egyik mondatról a másikra történik valami tragédia, amit olyan egyszerűen, olyan természetesen közöl, hogy ezeket a részeket többször is át kellett olvasnom, hogy felfogjam. Rettenetes, hogy ebben a szabad országban, a lehetőségek országában mit tett egyik ember a másikkal és milyen gondolatmenet és elvek szerint élték az életüket...! 
Ez a regény nagyon erőteljes és nem találok jobb szót: gyötrelmes. Nagyon olvasmányos és izgalmas, de olvasás közben végig ott volt a remegés a gyomromban, hogy vajon sikerül-e, mi fog történni a következő oldalon? Mi jöhet még?
Aki szereti a rabszolgasággal foglalkozó irodalmat, azoknak ez kötelezően ajánlott, aki csak általános érdeklődést mutat a téma, illetve az Egyesült Államok történelme iránt, azoknak is melegen ajánlott kötet. Szerintem egyik kedvenc könyvem, Lawrence Hill: Valaki ​ismeri a nevemet című könyve mellett megállja a helyét.

"Ha a niggereknek szabadság járna, nem volnának megláncolva. Ha a vörös bőrűtől nem volna szabad elvenni a földjét, még mindig az övé lenne. Ha a fehérember nem arra született volna, hogy elfoglalja ezt az új világot, nem lenne most a birtokában."