Jane Goodall: Amíg élek, remélek
Jane Goodall kivételes
személyiség. Gyermekkorától egészen majdcsak napjainkig, a Jane Goodall
Intézet megalakulásáig olvashatunk életéről, az őt ért
személyiségformáló hatásokról, emberekről és állatokról, akiket
szeretett, és mindenről, amiben hisz és amit remél.
Nagyon pozitív egyéniség, sok megpróbáltatáson keresztülment, és igen, alkalmanként meg is tört, de mégsem adta fel! Érték komoly veszteségek, boldogító pillanatok, de mindig a maga feje után ment, saját útját követte. Rendületlenül hisz abban, amit csinál, hogy annak van értelme, hisz a természetben és az emberekben.
Ha van egy könyv, amit jó szívvel ajánlok az embereknek úgy általánosságában, akkor ez az!
Nagyon pozitív egyéniség, sok megpróbáltatáson keresztülment, és igen, alkalmanként meg is tört, de mégsem adta fel! Érték komoly veszteségek, boldogító pillanatok, de mindig a maga feje után ment, saját útját követte. Rendületlenül hisz abban, amit csinál, hogy annak van értelme, hisz a természetben és az emberekben.
Ha van egy könyv, amit jó szívvel ajánlok az embereknek úgy általánosságában, akkor ez az!
"Míg a természet szépsége gazdagítja az emberi lelket, a mesterségesen
létrehozott világ olyan gyakran tűnik csúfnak és a lélek számára
sivárnak!"
"És amint telt- múlt az idő, egyre többet tudtam meg a csimpánzokról. Miután már felismertem a különböző egyedeket, neveket adtam nekik. Arról fogalmam sem volt, hogy ezzel semmibe veszem az 1960-as évek elfogadott gyakorlatát, miszerint számokat kellett volna nekik adnom, személytelenségük megőrzése miatt. S ami még nagyobb bűnnek bizonyult: feljegyeztem sokszínű jellemvonásaikat, pedig olyanok csak az embereknek lehettek akkoriban. A legsúlyosabb bűntettem mégis az volt, hogy emberi érzésekkel ruháztam fel a csimpánzokat."
"És amint telt- múlt az idő, egyre többet tudtam meg a csimpánzokról. Miután már felismertem a különböző egyedeket, neveket adtam nekik. Arról fogalmam sem volt, hogy ezzel semmibe veszem az 1960-as évek elfogadott gyakorlatát, miszerint számokat kellett volna nekik adnom, személytelenségük megőrzése miatt. S ami még nagyobb bűnnek bizonyult: feljegyeztem sokszínű jellemvonásaikat, pedig olyanok csak az embereknek lehettek akkoriban. A legsúlyosabb bűntettem mégis az volt, hogy emberi érzésekkel ruháztam fel a csimpánzokat."
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!