2012. május 8., kedd

Tékozló szeretet


Anya-lánya kapcsolattal foglalkozó lélektani regény: egy halott anya, egy bolyongó, önmagát sem ismerő lány, testnedvek és szagok mindenhol.

Elena Ferrante Tékozló szeretet 



Ezekkel az olaszokkal megint ráfáztam. Legutóbb a Szerelmem, Róma okozott csalódást, most meg ez. Kár volt több, mint 3 évet várni az elolvasással (kb. ennyi ideje szemezek az írónő regényeivel).

Elöljáróban annyit, hogy ez a könyv nekem annyira nem tetszett, hogyha hosszabbra nyúlik, akkor tuti, hogy be se fejezem.

"Anyám május 23-ára virradóra, a születésnapomon fulladt vízbe, 
a Spaccaventónak nevezett helységgel szemközti tengerszakaszon, 
Minturnotól néhány kilométerre."
Az alapszitu: 
Delia anyja 63 éves korában vízbe fullad, más nincs rajta, csak egy vadiúj melltartó. Megtudjuk, hogy előtte a lányához igyekszik a szülinapjára, ám sosem ér oda, a telefonban valami férfit emleget okként. Ennyi. Mindössze ennyi a sztori, ami felkeltette a kíváncsiságomat, méghozzá annyira, hogy végigküzdöttem a 216 oldalt, hogy megtudjam, miért és hogyan fulladt vízbe az öreglány.
Delia ezután elmegy a temetésre, majd az anyja lakására, az anyja feltételezett pasiját követi, valahogy belemászik az öreg hapi fiának az ágyába, elmegy az apjához. 

"Levetkőztem és kivettem a betétet; már nem véreztem. 
A betétet vécépapírba csavartam és a kosárba dobtam. 
Szemügyre vettem a zuhanytálcát; rövid, fekete, undorító szőrszálakkal volt tele a széle."

Olyan szerencsések vagyunk, hogy elolvashatjuk Delia soron következő menstruációjának részletes leírását, egyéb testnedvekről, szagokról is részletes leírásokat találunk ebben a nagyszerű és igényes könyvben.Delia undorodik az anyjától, de sokszor felfedezi magában. Ez aztán az őrületbe kergeti. Tolulnak az emlékek a siralmas életükből, anyja és apja veszekedős életéből. Közben bebizonyosodik, hogy ebben a kötetben (is) mindenki elmebeteg, Delia, az anyja, az apja és összes ismerősük.
Így aztán Delia nyomozgatásának kevés eredménye arra vezetett végül, hogy már-már megbántam, hogy végigolvastam. Azonban büszke lehetek mazochista önmagamra, mert így bátran nem ajánlom ezt a könyvet, levehettem a várólistámról az írónő további köteteit, és még bejegyzés is született a sztoriból. Ráadásul valamilyen okból ez a könyv fent van a nagy 1001-es listán, arról is született egy pipa.

"Apám újra megpróbált feltápászkodni a székről. 
– Már kiskorodban is undorító egy kölyök voltál – kiabálta. – Te 
biztattad fel az anyádat is, hogy itt hagyjon engem. Kihasználtatok és utána eldobtatok."

Egyébként lélektani regény címkével kecsegtetik a gyanútlan olvasót, az biztos, hogy mindenki pszichiátriai eset a könyvben, lehet agyalgatni, ki melyik elmekórtani diagnózissal dicsekedhet...

Az írónőről nem sokat találtam a neten, még fényképet sem, állítólag eléggé titkolja a kilétét. Hát nem tudom, a helyében lehet, én is ezt tenném...
Nálunk még két könyve jelent meg, a Nő a sötétben és az Amikor elhagytak. Mindkettőről azt olvastam, hogy jobbak a Tékozló szeretetnél, ám úgyszintén a női lélek rejtelmeit boncolgatják.

4/10

Adatok a könyvről:
Fordította. Balkó Ágnes
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2009.
Oldalszám: 216.
Kiadás: Szép, de semmi különös.
Beszerezhető: könyvesboltokban, 2152 Ft.