Régimódi történet

"Nem volt gyerekkora – magyarázta Szabó Elek –, ott nőtt fel a
Kismester utcán, enni sem kapott tisztességesen. Nem becézték. Nem szerették.
Mikor jómódba került, akkor sem a megfelelő ajándékokat kapta – tudja,
mennyire becsülöm Bélát, de Bélának nincs fantáziája. Azt akartam, hogy újrakezdje
az életét, hogy jóvá tevődjék az a kettétört és megalázott fiatalság. Szeretem
magát, és azt akartam, hogy örüljön, hogy minden napra legyen örülnivalója.
Azt akartam, hogy élje a mesét. Nem élte? Nem örült?"

Szabó Magda: Régimódi történet

A Régimódi történet már egészen régen foglalkoztatja a fantáziámat. Az apropó, hogy most elővettem az, hogy megtaláltam a belőle készült filmet Gubás Gabi, Eperjes Károly, Nagy Ervin, Egri Kati főszereplésével. Olyat sose szoktam csinálni, hogy előbb a filmet nézem meg, olyan azonban előfordul, hogy terveim ellenére végül mégsem ülök a tévé/monitor elé. Hogy ennek mi az oka? Olyat kaptam a könyvtől, ami számomra egész, teljes, kerek valami, olyannyira, hogy nem vágyom új megvalósításra, formára, karakterekre, színekre... semmire.

A Régimódi történet nagyon furán indul: kaptam az arcomba egy csomó szereplőt és nevet, akiket nem tudtam sem helyre tenni, sem megjegyezni, majd a helyszínek bemutatása következett, méghozzá a történelmi szempontból ismert legkorábbi időszaktól kezdve, tájleírással egybekötve. Hangulati alapozásnak kitűnő, de el tudom képzelni, hogy türelmetlenebb perceimben sok lett volna. Aztán szépen lassan kibontakozik az alapszitu, az 1800-as évektől indulunk, Szabó Magda dédszüleinek rövidebb története után hamar megtudjuk, mire megy ki a játék: megismerkedünk az írónő nagyszüleivel, végül az édesanyja kerül a középpontba. Rickl Mária kalmárlány és az idősebb Jablonczay Kálmán (részben) tragédiába (vagy legalábbis nagy anyagi veszteségbe) torkollt házasságából születik az írónő csélcsap nagyapja, ifjabb Jablonczay Kálmán, aki messzi földön híres szoknyapecér, szívszerelmeinek és verseinek se szeri se száma. Ez a hír azonban nem jut el A Gacsáry Emma fülébe, akit szintén sikerül ügyesen magába bolondítania. A kapcsolat azonban maradandó következményekkel jár, így történik az, hogy a könnyű flört házassággal végződik. Ennek a szülők olyannyira örülnek, hogy gyakorlatilag mindkét részről kitagadják a fiatalokat. Ebből a "szerelemből" születik az írónő édesanyja, a bátor és erős Jablonczay Lenke, akinek szomorú (és sanyarú) gyermekkora megváltoztathatatlanul hatással van egész életére.

Ami számomra teljesen megdöbbentő ebben az egész családtörténetben az, hogy a családtagok gyakorlatilag kutyául bánnak egymással, tönkreteszik vagy legalábbis megnehezítik egymás életét. Az anyai dédanya, Rickl Mária hideg személyisége teljesen kiakasztott, Jablonczay Gizella/Melinda és a többi párka gonoszsága már-már hihetetlen volt. 

Ami pedig az olvasás részéről a nehézséget jelenti, az a térben, időben és perspektívában való ugrálás, ami főleg eleinte nehezen követhetővé teszi a ki-kicsoda játékot, később azonban kifejezetten érdekes lesz és az egész regény egy nagy spontán mesélésnek tűnik. Voltak olyan cselekmények, melynek az okát csak jóval később tudtuk meg vagy éppen előre lelőtte a poént az írónő. Az első világháború és az abban az időben lévő családi izgalom közötti váltogatás volt a kedvencem: ég Európa, tömegével halnak a katonák a frontvonalakon, az emberiség békéért imádkozik, eközben a Jablonczayék mikrovilágában pletykák terjengenek, házasságok bomlanak fel és szerelmek jönnek-mennek - fantasztikus  a kontraszt.
Nagyon szerettem ebben a családregényben azt, hogy ilyen szokatlan megoldásokat alkalmazott az írónő, imádtam a szereplők kidolgozottságát - az fejemben (az én egyszemélyes mozimban) megelevenedtek.
Nade a "kanok"? Hogy lehet ezt a kifejezést alkalmazni a férfiakra, kedves Írónő? Néha belepirultam a a regény őszinteségébe...

Ami hozzáfűznék az még annyi személyes megfontolás, hogy ez a kutatómunka, amit az írónő a regény érdekében végzett, bámulatos. Óriási szerencse, hogy több idős, még élő rokon, illetve fennmaradt írásos dokumentum segítette, mégis hatalmas energiabefektetés lehetett. És micsoda élmény, amikor ráébredt a saját gyökereinek kuszaságára! Irigyelni való. Ha a felmenői nem is mind azok.

Na és még nem is szóltam Debrecenről. Debrecenről az 1800-as évektől az első világháború idejéig... A korzóról, a Kismester utcáról, a Hunyadi utcáról, a Szent Anna utcáról, az aprócska Domb utcáról... Mind-mind a regény szereplői.

Korábban Az ajtóról írtam.

10***/10

Képek forrása: tumblr.com