A remény csillaga a tengeren

"Ma este szürkületkor az előfedélzeten sétáltam, súlyos bánattal a szívemben. 

Mindenkinek a halála elszomorítja az embert, de a fiataloké, kiváltképp a kicsiny

gyermekeké szinte életünk kicsúfolásának tetszik. Bevallom, az ilyen fájdalmas

pillanatokban nehéz hinni, hogy nem a Gonosz kormányozza a világot."

Joseph O'Connor: A Tenger Csillaga


Elolvastam: 2011. augusztus 9.

Nagyon kellemes meglepetés volt A tenger csillaga!

Joseph O'Connor ír születésű író, újságíró és másodállásban Sinead O'Connor bátyja...

Ez az ötödik és egyben legnagyobb sikerű könyve, mely Írország történelmében egy igen súlyos időszakot dolgoz fel. Nem csak a magyar történelemben volt válságos időszak az 1840-es évek vége, hanem többek között az írek is piros betűvel írhatják a történelemkönyvben.

Az ír nép történelmében 1847. fontos évszám: a nép éhezett, férfiak, nők és gyermekek egyaránt, egymillió áldozatot szedett a "burgonyavész" néven elhíresült csapás. Voltak, akik a nemességet okolták, voltak, akik az angolokat vagy a kereskedőket. Sokak számára egyetlen kiút létezett: valahogy feljutni azon hajók egyikére, melyek a gyarmatokra, leginkább Amerikába indulnak. Az egy hónapig tartó hajóút végén talán nem a biztos halál vár rájuk, talán egy jobb élet, a túlélés az, amiben a reménykedhetnek.

A Tenger Csillaga nevű hajó is ismét New York felé vette az irányt, fedélzetén néhány tucat előkelő (=de legalábbis pénzes) és töméntelen fedélközi (szegény) utassal, akikben egyvalami közös: mindannyian New Yorkba tartanak és reménykednek. A cselekmény több szálon fut, a szereplők életét és motivációját igencsak részletesen megismerjük, szinte pucérra vetkőztetve látjuk őket - néhol szó szerint.

A hosszú út során minden nap többen kilehelik a lelküket. Testüket az óceán nyeli el. A fedélzeten sok különböző személy utazik együtt, vannak, akik nem véletlenül kerültek egy hajóra, pedig sem családi, sem baráti kötelék nem láncolja őket össze. A szálak mindig összefutnak, hiszen a világ nagyon kicsi... Valaki bűnözőként próbál átsétálni/átbicegni az életen. Van, akit félreértenek, pedig nem tehet semmiről. Van, aki apja bűnei miatt vezekel. Valakit nagyon megfenyegettek. Valaki megcsal, valakit megcsalnak. Valakinek tönkretették az életét, amikor még még az szinte csak kezdődött. Valaki a nagy sztorira vár. Valaki szifilisszel küzd. Valaki gyilkos terveket sző. És valaki gyilkol... 

"A londoni iroda mostanra bizonyára megkapta f. hó 8-án, Queenstownban írt jelentésemet az ismétlődő túlzsúfoltság ügyében. Az elmúlt tizennégy év során újra és újra követeltem, hogy önök, mint e Társaság igazgatói, jogi – s egyben erkölcsi – felelősséget vállaljanak azok alapvető megóvásáért, akik életüket erre a hajóra s az én kapitányságomra bízzák. Ám szüntelen tiltakozásaim ellenére megint csak túlságosan sok fedélközi jegyet adtak el erre az útra, legalább harminc százalékkal többet a megengedhetőnél.
Sehogy sem tudom megérteni, hogy miért kell minduntalan ilyen közvetlen és szörnyű veszélynek kitenni az utasaimat és az embereimet, pusztán csak amiatt, merthogy ily módon növelhető a Társaság nyeresége. S szintúgy nem adható semmilyen kielégítő magyarázat arra, hogy szégyenteljes módon nem gondoskodtak egy orvos vagy legalább egy nővér jelenlétéről a hajón; sem egy biztos helyről, ahol a nők szülhetnének. A részvényesek talán azt gondolják, hogy a csecsemők a káposztalevelek alól bújnak ki." (részlet a hajó kapitányának feljegyzéseiből)

Nagyon érdekes könyv. Végig fenntartotta az érdeklődésemet. Szinte észrevétlenül mutatja be az ír éhezés időszakát a legszegényebb kétkezi munkások és a gazdag uraságok szemszögéből egyaránt. A külalak is nagy tetszett, ránézni is jó a borítóra. Minden fejezet elején rövid összefoglaló olvasható. A könyv hangulatát rajzok (metszetek?) egészítik ki. És persze egy számomra új történelmi időszakot ismerhettem egy közelebbről.

10/10

Videó a híres ír éhezésről az 1840-es években: 

Ez a videó 1905-ben készült. Alkotói szerint a helyzet nagymértékben hasonlított az 1840-es évekéhez:

Történelmi összefoglaló (angolul) itt.