2011. augusztus 1., hétfő

Életem könyve

  • Kedvenc műfajok
  • „Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  • Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  • Milyen könyvet írna legszívesebben?

Azt mondják, olyan ingerekre vadászunk, amilyen kevés ér az életünkben. Szerintetek ez igaz lehet? Tehát akinek kevés szerelem jutott, az romantikus regényeket olvas, akinek pedig nyugodt mederben folyik az élete, a borzalmakra, tragédiákra, netalántán a thrillerre és a horrorra vadászik. 
Nem tudom a választ.

De az biztos, hogy én nagyrészt szépirodalmat olvasok, azért néhány szórakoztató irodalom kategóriába ágyazott könyv belekerül a gépezetbe... 

Hogy miért? Mert ez tetszik. Semmilyen elméletem nincsen ezzel kapcsolatban. Szeretem az olyan könyveket, amelyek emberi sorsokat mutatnak be, szeretem az életrajzokat. Valamiért vonzanak a világháború idején játszódó kötetek, de az amerikai telepes-korszak és a polgárháború is ilyen. Az a legjobb, ha kiléphetek ebből a mai világból, kiléphetek a napból (hétfőből, keddből, szerdából, stb.), felvehetem a kosztümöt (mert a "kosztümös" regényeket is imádom!) és beléphetek egy letűnt kor színfalai közé. Bírom a kisasszonyos könyveket. Szeretem a történelmi regényeket is. Ebből a szempontból a magyar könyveket is kedvelem, egyébként kortárs magyar irodalmat elvétve olvasok. Minden könyvet szeretek, ami számomra ad valamit...



És milyen könyvet írnék, ha egyszer az jutna eszembe? Nem tudom, hogy nekifognék-e valaha, de ha megtenném, akkor szerintem valamilyen körülöttem élő személyről írnék vagy olyanról, akit személyesen is megismertem valamilyen formában. Annyi őrültség történik a világban és olyan fura arcokkal találkozok, hogy bőven alapot szolgáltatna egy/több(!) regénynek. Lehetne belőle szépirodalom, fantasy, de olyan is maradna, amit csak a sci-fi kategóriába tudnék beszorítani. 
És persze még egy valami van, amiről könyvet írnék: egy életrajzot, aminek az alapja a nagypapám élete utolsó éveiben számomra memoár lenne. Lehet, hogy ezt egyszer megteszem...

Továbbgondolnám ezt a kérdést: Ki írna önéletrajzot? Szerintem sokunkban megvan az az igény, hogy nyomot hagyjunk a világban. Aki blogot ír, az jobb, ha erre a kérdésre nem is válaszol (legalábbis nemmel nem). Én már 10 éves korom körül gondoltam arra naplóírás közben, hogy ezt a lenyomatot a gyerekkoromról, a világról 1990-es években pont az unokáim, dédunokáim fogják újra tanulmányozni... A hajlam bennem van :)


Ez már az V. hét volt!!