2011. július 24., vasárnap

Őrült világ

"– Mégis, miből élsz?
– Hirtelen felindulásból…
– Kérni… Szoktál?
– Hogy koldulni? Mondd csak ki szó szerint, hát nincs ezen mit szégyellni! Igen, szoktam. Mikor nagyon dadog már a kezem a fáradtságtól, a hidegtől, akkor odamegyek és… De soha nem ingyen kérem! Írok öt-hat verset naponta, azt el-adom egy kocsmában. Ránézek az ember ábrázatára, látom, hogy értelmesnek néz ki, és sutty… rákérdezek: Öregem, szívességből nem vennél egy-két verset tőlem? Így élek, sajnos… No így. Aztán van a félelem. Mikor kezdek kijózanodni. Mint például éjjel, mikor jött a fagy. Akkor van, hogy rettegek. De egyre ritkábban. Ugyanis én igaz embernek tartom magam. Énnekem tulajdonképpen emberi ellenfelem, ha úgy vesszük, nincsen. Egyedül az Istentől félek."

Dobray Sarolta: Őrült világ

Elolvastam: 2011. július 23.

Dobray Sarolta cikkeit már olvastam a Nők Lapjában. Azok a riportok, amelyek megjelentek az első könyvében, többnyire már benne voltak az újságban is, de mivel sajnos nem vagyok rendszeres olvasó, így csak a díva-tanodás riportsorozatra emlékszem. Már akkor is hüledeztem, hogy ilyen tényleg létezik??

Érdekes könyv, olvastatja magát. Rengeteg különböző témát boncolgat: előkerülnek megint a luxusprostik (most az olaszosok), a felső tízezer víájpí tagjai. Aztán hatalmasat ugrunk a társadalmi rétegekben - egészen a legaljára: Saci beépül a pesti hajléktalanok és koldusok közé egy riport erejéig, majd a lakásotthonok apró kötődés, szeretet és valódi otthon nélküli gyermeki közé is nyerünk bepillantást. Beköltözik egy drogelvonóra hétvégére az egyik rehab-alapítvány intézetébe is. Érdekes riportot közöl a nyílt örökbefogadásról. Elsétálunk az árvíz-sújtotta falvakba is. Majd beülünk egy cuki telefon-szexistennő mellé munka közben. Kevés választ közöl, annál többet kérdez. Egyik sztori hihetetlenebb, mint a másik. Sokan megkérdőjelezik a valóságtartalmukat. Én hiszek neki. Tudom, hogy a világ nem csak őrült, hanem egész egyszerűen éppen a feje tetején áll. És azt is tudom, hogy a világ dolgaira egyszerűen nincsenek válaszok. 

Itt egy emberi lélek piheni ki a napi fáradalmakat...

És itt egy másik ember hajtja álomra a fejét. Mindkettő ember.

A legjobban Vanessa döbbentett meg, olyan nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen létezik és nem csak egy olcsó vígjáték bugyuta szereplőjéről mintázta. A másik pedig a Laci és Era kapcsolata volt. Olyan férfi, elnézést... görény, mint Laci, nyilván létezik, de akkora p****, mint Era? A leginkább az háborított fel az egészben, hogy a saját kárán lehet valaki mulya, bárgyú, együgyü és barom, de a gyereke életét miért teszi tönkre? Biztos vagyok benne, hogy kellene egy alkalmassági vizsga, mielőtt valakiből szülő válik. Nem vezethetünk autót jogosítvány nélkül, de felelősséget vállalhatunk egy (/több?!) emberi életért mindenfajta előfeltétel nélkül??
[Indulataimat kiadtam. Köszönöm. Jobb kint, mint bent.]

Dobray Sarolta nagyon izgalmas munkával rendelkezik, igazán irigylem érte. Persze vannak saját ötletei, amelyek még érdekesebbé teszik, szerencséjére a lapnál ezeket támogatják.
Mindenkinek ajánlom elolvasni egy kis felháborodásért, szem-elkerekedésért, szív-elszorulásért. Nekem nagyon tetszett.

 
Anyukaként a legszebb

10/10