Az Olvasás 7 hete - 4. hét
- Védőbeszéd a szépirodalom mellett
- Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
- Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
- A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
Gyorsan végigfutottam a 4. heti kérdéseken és arra ébredtem, hogy egyik sem az én témám! Mind a szépirodalom, mind a szórakoztatóirodalom rendelkezik valódi gyöngyszemekkel, én személy szerint több szépirodalmat olvasok. De előfordulhat, hogy megöregszem (titkon remélem!) és akkor fordul a kocka: több szórakozásra vágyom és leveszem a rózsaszín borítós Sophie Kinsella-könyveket is a polcról. Ki tudja?
A kedvenc írómmal/írónőmmel nem tudnék interjút készíteni, mert nincsen sajnos egy kiválasztott. Egyébként biztos nem az interjút választanám, sokkal inkább egy személyes beszélgetésre neveznék be: Polcz Alaine-nel, Szabó Magdával. De lehet, hogy marha nagy zavarban lennék egy igazi beszélgetéshez. Érdekelne még sok más író világszemlélete is, nem nagyon szoktam ezzel fantáziálni. Számomra sokkal érdekesebb lenne egy-egy könyv szereplőivel beszélgetni! Hiszen ők sokkal közelebb kerülnek hozzánk, belépünk a világukba, átérezzük a fájdalmukat, örömüket...
Több, mint 2 éve vagyok a moly.hu tagja. Jónéhány barátot köszönhetek az oldalnak és annál is több klassz olvasmányt. Számomra a moly egy közösség, amiben jól érzem magam, mert sok hozzám hasonló emberrel találkozhatok. És persze látótér-szélesítés: annyi könyvre hívták már fel a figyelmemet, hogy nem is tudnám mindent elsorolni!
Egyetlen csapda van, amibe szerintem sokan belesétálnak: a kényszer-olvasás. Mindenféle listákat állítunk össze, eseményeken veszünk részt, a teljesítményre törekszünk, aztán sokan panaszkodnak, hogy mennyi a tennivaló. Az olvasás akkor jó, ha szórakoztat, kikapcsol, nem feladat és nem is kötelesség. Abból éppen elég van az életben. Mégis miért veszünk a nyakunkba terveket és teljesítendőket? Azért, mert ettől a közösség részének érezzük magunkat, valahová tartozónak. Ami e nélkül is megvan, de a bárányszellem... (hogy ne bántsak meg senkit, legfőképpen magamat sem, aki szintén egy vagyok a sok bégető közül).
A kedvenc írómmal/írónőmmel nem tudnék interjút készíteni, mert nincsen sajnos egy kiválasztott. Egyébként biztos nem az interjút választanám, sokkal inkább egy személyes beszélgetésre neveznék be: Polcz Alaine-nel, Szabó Magdával. De lehet, hogy marha nagy zavarban lennék egy igazi beszélgetéshez. Érdekelne még sok más író világszemlélete is, nem nagyon szoktam ezzel fantáziálni. Számomra sokkal érdekesebb lenne egy-egy könyv szereplőivel beszélgetni! Hiszen ők sokkal közelebb kerülnek hozzánk, belépünk a világukba, átérezzük a fájdalmukat, örömüket...
Több, mint 2 éve vagyok a moly.hu tagja. Jónéhány barátot köszönhetek az oldalnak és annál is több klassz olvasmányt. Számomra a moly egy közösség, amiben jól érzem magam, mert sok hozzám hasonló emberrel találkozhatok. És persze látótér-szélesítés: annyi könyvre hívták már fel a figyelmemet, hogy nem is tudnám mindent elsorolni!
Egyetlen csapda van, amibe szerintem sokan belesétálnak: a kényszer-olvasás. Mindenféle listákat állítunk össze, eseményeken veszünk részt, a teljesítményre törekszünk, aztán sokan panaszkodnak, hogy mennyi a tennivaló. Az olvasás akkor jó, ha szórakoztat, kikapcsol, nem feladat és nem is kötelesség. Abból éppen elég van az életben. Mégis miért veszünk a nyakunkba terveket és teljesítendőket? Azért, mert ettől a közösség részének érezzük magunkat, valahová tartozónak. Ami e nélkül is megvan, de a bárányszellem... (hogy ne bántsak meg senkit, legfőképpen magamat sem, aki szintén egy vagyok a sok bégető közül).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!