2011. július 26., kedd

Előttem az élet


"Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek. Ismerek egy csomó kiskrapekot az én esetemmel, akik mindenféle szamárságot beszerválnak maguknak, de én nem fogom az élet seggét nyalni, hogy boldog legyek. Nem fogom megjátszani magam az élet kedvéért, szarok rá, sose láttuk egymást. Ha majd törvény szerinti nagykorú leszek, lehet, hogy terroristának állok, repülőeltérítéssel meg túsz-szedéssel, mint a tévében, hogy követeljek valamit, még nem tudom, mit, de biztos, hogy nem nyalóka lesz."

Émile Ajar: Előttem az élet

Elolvastam: 2011. július 25.

Az Émile Ajar tulajdonképpen írói álnév. Méghozzá a Romain Gary álnevű író álneve. Akinek eredeti neve talán Roman Kacew lehetett új korában.
Olyan sokat hallottam már erről a könyvről, de soha semmi konktrétumot. Ez keltette fel az érdeklődésemet igazán.
A szöveg tele van obszcén szavakkal, amelyek engem nagyon szoktak zavarni, de most itt elnéztem felettük, belepasszoltak a sztori légkörébe. A helyszín a '60-as, '70-es évek külvárosi, bevándorló négerekkel, arabokkal, lecsúszott zsidókkal zsúfolt Párizs utcái. Történetünk főszereplője Momo (Mohamed), aki pechjére "kurvagyerek" - amint pár oldallal később megtudtam az nem azt jelenti, amire számítottam (abban az esetben le is tettem volna a könyvet), hanem anya egy "skricinél" dolgozó prosti. Mivel az ilyen nők gyermekeiket ne tudják ellátni, a szakmából kiöregedett vénlánynál helyezik el őket havi apanázsért, mint esetünkben a zsidó Rosa mama. A lényeg az, hogy egyetlen kötődésük a világhoz ez az asszony. Aki megöregszik és megbetegszik...

"Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek."
Momo közben elmondja a véleményét a nagy büdös életről, a valóságról és a világról. Igaz minden szava, úgy ahogy az le van írva. Nem is tudok mást hozzáfűzni.
Engem nyomasztott ez a könyv, de mindenképpen páratlan.
Aki nem bírja magát viszafogni, máris olvashatja a MEK-en.

Romain Gary is és más is
9/10