"Egyszer azt mondtam egy lánynak, hogy gumiember szeretnék lenni. Fiatalkoromban láttam egy fazont a tévében, akinek a teste meggörbült, kicsavarodott meg összegyűrődött egy hátizsák méretű légmentes dobozban. Két órát töltött benne, mintha egyáltalán nem lélegzett volna. Amikor kinyitották a dobozt, lassan kimászott, mint valami furcsa féregnyúlványszerű dolog, tökéletesen sértetlen csontozattal, normál légzéssel. Nem tudom megmagyarázni, de ez sokkal közelebb áll ahhoz, amit csinálok, mint bármi más."
Craig Clevenger: A gumiember
Elolvastam: 2011. június 12.
Craig Clevenger első könyve. Nem is tudom milyen kategóriába sorolhatnám A gumiembert, talán inkább szórakoztató irodalom. Engem nagyon jól szórakoztatott, az biztos.
A gumiembernek igen sok neve van, számtalan élettörténete, születési anyakönyvi kivonata, lenyomozhatatlan a múltja. Nevezzük most Johnnynak. Miért van minderre szüksége? Fiatalkora óta elviselhetetlen erősségű fejfájás kínozza, ami körülbelül félévente tör rá, négy napig tart és egyetlen orvos sem hisz benne. Éppen ezért nem is jut hozzá (legális úton) a megfelelő gyógyszerekhez, amik a kínjait csökkentenék...
Johnnyval egy túladagolást követően találkozunk, amint egy nagy tudású pszichiáter a sürgősségi osztály megbízásából igyekszik kideríteni, hogy vajon véletlen túladagolásról van-e szó, ahogy Johnny állítja avagy valóban fennáll az öngyilkosság veszélye. Végigfutnak a tesztkérdéseken, érintenek minden kényes pontot, ami az ember életében előfordulhat. Johnny minden labdát gyönyörűen visszapasszol, a hibázás lehetősége nem fér bele a képbe. Közben megismerkedünk Johnny igazi életével, igazi múltjával és igazi ügyeivel - csak úgy fél füllel.
Börtönviselt apa deviáns gyermeke ő, aki egyszer életében talán szeretett is. Mindenesetre van két különlegessége: az egyik a kezén található, és az emberek meghökkennek rajta, a másik a fejében - ezt észre sem veszik. Johnny számára a világon minden a matematika nyelvére fordítható, a számok között tökéletesen eligazodik. A túlélés érdekében hamar szert tesz egy fontos ismeretre: hogyan gyártson pillanatok alatt új, hihető személyiséget és élettörténetet...
Olvasás közben végig nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legfontosabb érzés, ami erőt vett rajtam. Tudni akartam, hogy ki ő, mi ő, miért jutott oda, ahova. Az információkhoz pedig csak cseppenként jutunk hozzá. A kérdések tobzódnak bennünk.
Kedvenc szereplőm egyértelműen Johnny és Eric és Steven volt. Meg persze náluk is jobban lenyűgözött Daniel. Kirakós játék jellegű, az elején kifejezetten ködös, a végére szépen lassan kitisztul.
A borító nekem nagyon tetszik, felkeltette a kíváncsiságomat, amit az utolsó betűig fenn is tartott, így megkaptam azt, amit akartam: valami újat.
Nagyon jó stílusban megírt könyv, kikapcsolódáshoz első rangú. Nem nélkülözi az eredetiséget, lendületes, izgalmas és nem is túl hosszú.
Elolvastam: 2011. június 12.
Craig Clevenger első könyve. Nem is tudom milyen kategóriába sorolhatnám A gumiembert, talán inkább szórakoztató irodalom. Engem nagyon jól szórakoztatott, az biztos.
A gumiembernek igen sok neve van, számtalan élettörténete, születési anyakönyvi kivonata, lenyomozhatatlan a múltja. Nevezzük most Johnnynak. Miért van minderre szüksége? Fiatalkora óta elviselhetetlen erősségű fejfájás kínozza, ami körülbelül félévente tör rá, négy napig tart és egyetlen orvos sem hisz benne. Éppen ezért nem is jut hozzá (legális úton) a megfelelő gyógyszerekhez, amik a kínjait csökkentenék...
Johnnyval egy túladagolást követően találkozunk, amint egy nagy tudású pszichiáter a sürgősségi osztály megbízásából igyekszik kideríteni, hogy vajon véletlen túladagolásról van-e szó, ahogy Johnny állítja avagy valóban fennáll az öngyilkosság veszélye. Végigfutnak a tesztkérdéseken, érintenek minden kényes pontot, ami az ember életében előfordulhat. Johnny minden labdát gyönyörűen visszapasszol, a hibázás lehetősége nem fér bele a képbe. Közben megismerkedünk Johnny igazi életével, igazi múltjával és igazi ügyeivel - csak úgy fél füllel.
Börtönviselt apa deviáns gyermeke ő, aki egyszer életében talán szeretett is. Mindenesetre van két különlegessége: az egyik a kezén található, és az emberek meghökkennek rajta, a másik a fejében - ezt észre sem veszik. Johnny számára a világon minden a matematika nyelvére fordítható, a számok között tökéletesen eligazodik. A túlélés érdekében hamar szert tesz egy fontos ismeretre: hogyan gyártson pillanatok alatt új, hihető személyiséget és élettörténetet...
Olvasás közben végig nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legfontosabb érzés, ami erőt vett rajtam. Tudni akartam, hogy ki ő, mi ő, miért jutott oda, ahova. Az információkhoz pedig csak cseppenként jutunk hozzá. A kérdések tobzódnak bennünk.
Kedvenc szereplőm egyértelműen Johnny és Eric és Steven volt. Meg persze náluk is jobban lenyűgözött Daniel. Kirakós játék jellegű, az elején kifejezetten ködös, a végére szépen lassan kitisztul.
A borító nekem nagyon tetszik, felkeltette a kíváncsiságomat, amit az utolsó betűig fenn is tartott, így megkaptam azt, amit akartam: valami újat.
Nagyon jó stílusban megírt könyv, kikapcsolódáshoz első rangú. Nem nélkülözi az eredetiséget, lendületes, izgalmas és nem is túl hosszú.
"Egy ember élettörténete egyenlő azzal, amije van,
plusz amire leginkább vágyik, mínusz az,
amit valójában kész feláldozni érte.
Ha ezt kideríted valakiről, szinte mindent tudsz róla."
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!