Frederica

"-Hogy lehet ez? Azt hittem, egy márkit mindig mindenhol szívesen fogadnak.

-Ez, Miss Merrivill, attól függ, milyen márkit!

-Ó! - mondta elgondolkodva. - Apa azt mondta, ön kakukktojás. Ez ugye nem azt jelenti, hogy szemérmetlen személy?

- Gyalázatosan romlott vagyok - felelte a márki."

Georgette Heyer: Frederica 

Elolvastam: 2011. június 5.

A Frederica egy igazi kisasszonyos, romantikus könyv - ami nagyon jól esett, hiszen elég sok nyomasztó történetet olvastam az utóbbi időben. Sok helyen vicces is volt, különösen a balucsisztáni kutya esetén nevettem jót, de az biztos, hogy kikapcsolt.

Miss Frederica Merrivill - a történet főszereplője -, szerintem semmilyen különleges tulajdonsággal nem rendelkezik, nem is túl szép, nem is túl életrevaló, de a kor kisasszonyai között valamivel több esze van. Testvéreivel, a gyönyörű, de tyúkeszű Charis-szel, a nagyokos Felix-szel, az állandóan önmagát hibáztató Jessamy-val, és a felelőtlen Harry-vel korán árvaságra jutnak. Frederica beáldozza a legszebb éveit testvérei pátyolgatására és vénlányként (24 évesen!) Londonba költözik vidékről, hogy a legnívósabb körökben mutassa be eladósorba lépett húgát. Ehhez azonban támogatóra van szükséges, így meg is keresi a távoli rokont, Alverstoke márkit (aki körülbelül olyan durva, mint az anyósnyelv), hogy legyen segítségére. Alverstoke máris meglátja a lehetőséget a lányokban: tökéletes eszközei lesznek az utálatos nővérei bosszantásában, akiknek szintén házasulandó korú lányai vannak - ám Charis nyomába sem érhetnek. Enged Frederica kérésének, és nagyszabású bált rendez a lányok bemutatására...

Lord Alverstoke volt mindenképpen a kedvenc szereplőm, annyira cinikus és annyira életunt, hogy az már szeretnivaló. A megjegyzéseit pedig imádtam. Természetesen a regény romantikus jellegéből adódik, hogy a szegény lányok sorsa jóra fordul, aki okos és tanulni akar, annak lehetősége nyílik rá, a márki sem olyan érzéketlen, mint gondolnánk, Lufra kutya itt is a legszerethetőbb személyiség és a hasonló a hasonlót vonzza törvény alapján Charis és Frederica sorsa is elrendeződik - bár nem úgy, ahogy azt előre eltervezték. Szerencsére egyáltalán nem csöpögős, nincs benne túláradó romantikázás, bonyolult lelkizés.

Amit a külalakról mondanék, az annyi, hogy a borító tetszik, Fredericát hasonlónak képzeltem, de a könyv a ragasztás miatt nehezen lapozható, olvasás közben nálam egy párszor becsukódott, amikor "elkószáltam gondolatban" (kicsit is elernyedt a kezem) - aztán keresgélhettem, hogy hol is jártam.

Összességében üdítő, szórakoztató és könnyed volt, nem kellett nagyokat gondolkodni, ami most nagyon rám fért. Előfordult, hogy kapkodtam a fejemet jelenetváltáskor, mert semmilyen módon nincs jelölve - abból ébredünk rá, hogy nem tudjuk, hol is járunk. El tudnék képzelni belőle egy vicces bohózatot a színpadon vagy akár egy jó filmet is.

9/10

Kiadja a Gabo Kiadó 2011-ben.

Terjedelem: 457 oldal.

Eredeti cím: Frederica (1953), fordította Bozai Ágota.