Ne engedj el...

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Elolvastam: 2011. április 4.

Ismét fantasztikus könyvet találtam: a Ne engedj el.... egy nehezen megfogható regény, mely azt gondolom, alternatív valóság is lehetne, hiszen nyugodtan alakulhattak volna így a dolgok a közelmúltban....

A regény első része egy Hailsham nevű magániskolában játszódik, ahol a gyerekek speciális környezetben, a külvilágtól teljesen elzárva élnek és tanulnak. Felügyelők vigyázzák a mindennapjaikat, nagy hangsúlyt kap a kreativitás és a művészet, illetve a Vásárok, amikor lehetőségük van egy-két relikviát vagy használati tárgyat szerezni a külvilágból. Hamar ráébredünk, hogy ez nem az a tipikus angol magániskola, ahol dárga pénzen taníttatják a dúsgazdagok a gyerekeiket, hanem valami egészen más. A hangsúly három diák, Ruth, Kath és Tommy hármasán van, annál is inkább, mert Kath szemszögéből ismerkedünk meg az életükkel és létük céljával.

Szerintem ez egy nagyon érzelmes regény, de egyáltalán nem a hagyományos szempontból. Olyan gyerekek, majd később fiatalok mindennapjaiba nyerünk bepillantást, akiknek az első perctől fogva ismert az életük miértje, célja, nincsenek kérdések, sem további válaszok. Az első pillanattól fogva úgy élik az életüket, hogy nem reménykedhetnek, nem kérhetnek, nem kérdezhetnek. Így az életük telis-tele van lemondással, kimondatlan, ám nagyon is hétköznapi álmokkal és vágyakkal. Szerintem fantasztikus az a nyugalom, amellyel élik a mindennapjaikat, az, hogy sohasem jut eszükbe fellázadni, megváltoztatni az egészet.

Nagyon tetszett a történet puzzle-jellege, mindenki emlékezett egy-egy elejtett mondatra, pillantásra a gyermekkorából, együtt próbálták helyrerakni a kirakó darabjait és eljutni a nagy felismerésig. Rengeteg titok és érthetetlen utalgatás, elharapott mondandó, és egy titokzatos, megközelíthetetlen Madame. 

Közben szerelmek, érzelmek jönnek-mennek, mindenki éli az életét, a fiatalok szétszóródnak az ország különböző pontjaiba. De vajon Angila eldugott csücskében, Norfolkban vajon minden megtalálható, ami elveszett?

Nem tudok olyat említeni, ami nem tetszett. Szerettem a karaktereket is, szerintem nagyon szépen kidolgozottak. Nehezen tudjuk megérteni őket, hiszen mi családban, igényekkel, vágyakkal nőttünk fel és a szerencsésebbeknek sok minden teljesült is, életünk tele van meglepetésekkel és fordulatokkal és persze fogalmunk sincs az értelméről. 

Nyugodt, könnyen olvasható stílusban íródott a regény, így - mivel feszít a kíváncsiság, vajon mi az értelme mindennek - gyorsan és könnyen haladunk vele.

(A közelmúltban ez a könyv is a megfilmesítettek sorsára jutott, kissé szkeptikusan fogok leülni és megnézni, hiszen az utóbbi időben csalódtam a filmes átiratokban.)

És persze rátaláltam a dalra, mely vissza-visszatérően felcsendül a képzeletbeli világban, melyet a könyv teremtett. Illik ehhez a kissé melankolikus, kimondatlan álmoktól elnehezült légkörhöz.

"A harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek.

Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit. Feleleveníti az együtt cseperedő fiúk és lányok boldog életét, melynek nyugalmát nemhogy zavarta volna, inkább növelte elszigeteltségük. Ám másféle emlékek is felmerülnek: különös félreértések, zavaró ellentmondások, és mindezek arról árulkodnak, hogy valamiféle sötét titok bújt meg Hailsham – talán csak látszólagos – biztonságot ígérő falai között. A tisztánlátáshoz vezető visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely felnőtt létüket is meghatározza, új dimenzióba helyezi.A napok romjai című film alapjául A főkomornyik szabadsága, valamint az Árva korunkban világszerte igen népszerű szerzőjének legújabb regénye már több nyelven óriási sikert aratott. Hosszú hónapokra felkerült a bestseller-listákra Londontól Kanadáig és rövid fél év alatt számos irodalmi díjjal – sőt még egy-két sci-fi – műnek járó elismeréssel is – jutalmazták. A megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó regény a csalóka látszatot levetkőzve rendkívüli érzelmi mélységet tár fel – talán Ishiguro minden korábbi regényénél kitűnőbb művet kap kézbe az olvasó."

10/10

Kiadja a Palatinus Kiadó.
Kiadás éve: 2006.
A mű eredeti címe: Never let me go...
Fordította: Kada Júlia
Oldalszám: 317