Ó, fiatalok!

Robin Maxwell: Ó, Júlia!


Elolvastam: 2011. március 22.

"Ezt szeretem benne, nem érted? Kedves. De nem túlságosan. Komoly és t

udós, de néha gondolatai messzi egzotikus tájakra barangolnak. Olyan 

tájakra, ahol én is szívesen járnék. Imád engem, mégsem csúszik előttem 

hason vagy nyüszít, mint egy beteg kutya. Amikor megölel, amikor megérint, 

tudom, hogy megöleltek és megérintettek."

Ismét egy újabb Rómeó és Júlia - feldolgozás, a világ legismertebb szerelmespárja, akik több száz éve terítéken vannak. 

Robin Maxwell történelmi regényeket ír, többségében VIII. Henrik korában játszódó regényei jelentek meg eddig, most Rómeó és Júlia történetének ad új körítést.

Azért is nevezem körítésnek, hiszen akármennyire drukkoltam, akármennyire győzködtem Júliát, majd Rómeót - a végzet elkerülhetetlen. A cselekményen nem sokat változtatott, azonban mindketten eladósorba került fiatalok lettek a tizenéves szerelmespár helyett, Júlia 18, Rómeó pedig huszonéves. A két ellenséges család neve ismerős csengésű, ám nehezebben kimondható: Monticecco és Capelletti. Szerelmük lángoló és egyben olthatatlan. A könyv feléig az író egész ügyesen kecsegtet minket egy pozitív végkifejlet lehetőségével, intenzíven drukkoltam is érte, de minden hiába....

Miben más ez a könyv, mint az eddigi feldolgozások? Hiszen nem ültette új korba - letörve ezzel minden szentimentalista képzelgésünket. A nézőpont újszerű igazán: Rómeó és Júlia szemszöge egymást váltva tárul elénk. Ami számomra új volt, és mindenképpen egy mai modern nő szemléletét követi az az, hogy Júlia elgondolkodik azon, hogy Rómeó vajon tényleg szereti-e őt, mindent megtesz-e a szerelmükért, nem tutyimutyi-e egy kicsit? Bevallom, nekem az eredeti történetben azért nem volt teljesen, száz százalékosan a helyzet magaslatán (különben nem kellett volna meghalniuk), itt felüti a fejét ez a gyanú, de sajnos ki is alszik.

Az egész könyv könnyen olvastatja magát, izgalmas, szurkolunk a szerelmeseknek, akik meghalni is készek egymásért - annak ellenére, hogy nem is ismerik egymást igazán (megint a mai nő gondolkodik...). Közben mennek az érzéki jelenetek, a nagy Dante-idézgetések - lányregénynek is megállja a helyét.

A borító pedig gyönyörű, teljesen oda vagyok érte (Dicksee: Romeo and Juliet, 1884). Napokig csak nézegettem, simogattam. A fényképek mellett, úgy látszik, a festmények is kezdenek a gyengéim lenni.

Azért egy olyan feldolgozásra is kíváncsi lennék, ahol a fiatalok nem halnak meg, hanem ahogy tervezték - élnek elvonulva, családjaik, szeretteik megvetésében, szegénységben. Mi lenne vajon a szerelemmel...?

"Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött."

10/10

Eredeti cím: O, Juliet
Fordította: Dobory Dóra
Kiadja: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Oldalak száma: 284